A világgazdasági feltételek és a belföldi várakozások egy árnyalattal javultak a márciusi előrejelzéshez képest. Magyarországon az ipari konjunkturális várakozások január-március között emelkedtek, áprilisban romlottak. A lakosság fogyasztás-bővítési szándéka erőteljes és tartós.

A magyar gazdaság májusban már valószínűleg túl van a dekonjunktúra mélypontján. A dekonjunktúra főleg a világgazdaság megtorpanásával, de kisebb részben a forint rendkívül erőteljes felértékelődésével és a bérköltségek gyors emelkedésével függ össze. Az anticiklikus (költségvetési kiadásokat növelő, jövedelemnövekedést élénkítő, lakossági hitelállományt bővítő) gazdaságpolitika konjunktúrát csinált az építőiparban, a kereskedelemben és a lakás-ingatlanpiacon. A GDP legalább 2%-ára becsülhető többletköltekezés azonban csak kb. 0,5-0,7%-kal élénkítette az egyébként lassuló hazai termelésnövekedést. A foglalkoztatás a tavalyi év közepe óta folyamatosan mérséklődik, a munkanélküliség 2002 elején enyhén emelkedni kezdett. Mindez összefügg azzal, hogy a dekonjunktúra miatt a feldolgozóipari kisebb cégek egy része nehéz pénzügyi helyzetbe kerül, javul a helyzete viszont számos építőipari, kereskedelmi és ingatlanpiaci vállalkozásnak.

Idén mi változik és mi folytatódik a gazdaságpolitikában a választások nyomán? Az új kormány valószínűleg:
 kevésbé fog mesterséges és piacidegen antiinflációs eszközöket használni, de a belföldi fogyasztói energiaárak rendbetételének elkezdését a jövő évre halasztja;
 nem tartja kívánatosnak a forint további nominális felértékelődését (de idén a reálfelértékelődés már a jelenlegi nominális árfolyam fennmaradása esetén is nagyon jelentős);
 elkezdi átrendezni a költségvetési és szociálpolitikai prioritásokat, miközben a fiskális expanzió idén is jelentős lesz;
 folytatja és kiszélesíti az előző kormány által megkezdett jövedelemátrendezést az állami alkalmazottak javára;
 végül egyfelől kevésbé fog beavatkozni a mikrogazdasági folyamatokba, az egyes cégek üzleti tevékenységébe, privatizálni fog, mégpedig néhány olyan ponton is, ahol az elmúlt években inkább államosítás történt; másfelől (ígéretei szerint) átláthatóbbá és normatívabbá teszi az üzleti szférának juttatott támogatásokat.

A kormányváltás az idei makrogazdasági mutatókat kevéssé érinti. A GKI Rt. fenntartja azt a megítélését, hogy az idei évben összességében folytatódik a gazdasági lassulás, de az év második felében exporthúzta élénkülés kezdődik. Idén az USA-ban 3% közeli, Németországban 1% alatti, az EU-ban 1,5% körüli gazdasági fejlődés várható. A kőolaj világpiaci ára a világgazdasági élénküléssel és a közel-keleti válsággal összefüggésben az év elejéhez (és korábbi várakozásunkhoz) képest emelkedik, az év egészében legalább 23 dolláros (Brent) átlagárat várunk. Nem valószínű kamatváltozás a közeli hónapokban. Az euró kismértékű erősödésére számítunk a tavaly év végi helyzethez képest.

Az Európában csak lassan javuló piaci helyzetben a magyar kivitel csak a korábbinál lényegesen mérsékeltebben, kb. 4%-kal tud bővülni. Ezzel szemben a gyors belföldi keresletnövekedés miatt a behozatal lényegesen gyorsabban, kb. 8%-kal emelkedik. Az áruforgalmi mérleg hiánya így kb. 5 milliárd euróra, a folyó fizetési mérleg deficitje mintegy 2,5 milliárd euróra, a GDP 7,6 illetve 3,8%-ára nő. Az idegenforgalom aktívuma idén – részben a tovább erősödő forint miatt – már nem nő tovább. A külföldi működőtőke önmagában nem, de tulajdonosi hitelekkel és az állampapírokba menő pénzbeáramlással együtt bizonyosan elégséges lesz a folyó deficit fedezéséhez.

A választási ígéretek teljesítése nyomán a lakossági jövedelmek gyors növekedése még tovább élénkül. A végrehajtott illetve bejelentett intézkedések alapján idén a költségvetési szférában 25%, az üzleti szférában 13% körüli, összességében mintegy 17%-os bruttó béremelkedés várható. A keresetek reálértéke legalább 10%-kal, a nyugdíjak reálértéke mintegy 13%-kal javul. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme kb. 9%-kal bővül. A fogyasztás kb. 6%-kal emelkedik.

A magyarországi inflációs folyamatokat 2001. tavaszától kezdve nemcsak gazdasági események befolyásolják: egyre nagyobb szerephez jutottak politikai (választási) megfontolások. Az infláció az év közepéig 5% körülire mérséklődik, de ezt követően (részben az alacsony bázissal összefüggésben) 5-6% közötti ingadozás várható. Egyrészt július 1-től sor kerül az üzemanyagok jövedéki adójának emelésére, másrészt szerény lépésekkel (eleinte valószínűleg csak a termelői áraknál) megkezdődik a belföldi energiaárak közelítése az EU átlagához. A forint reálfelértékelődése ugyan kedvezően hat a tartós fogyasztási és a ruházati cikkek árszínvonalára, de az infláció 2002 átlagában és az év végén így is 5,7% körül valószínűsíthető (sőt, 2003-ra is hasonló fogyasztói árszínvonal-növekedés vetíthető előre).

Az inflációs pálya valójában már 2001-ben is részben mesterséges, részben átmeneti és szerencsés körülmények miatt esett egybe az MNB céljával, s 2002-től erre nem lehet számítani. Arra még van némi esély, hogy 2002. végére a 4,5%-os célnál 1 százalékponttal magasabb „sávszél” (5,5%) környékén maradjon az infláció, de a valós trend az eredeti monetáris céloktól és számoktól lényegesen eltérő irányú és mértékű. Ezért a hitelesség megőrzése érdekében még 2002 nyarán célszerű lenne felülvizsgálni a 2002-2004-es inflációs célokat.

Az állami és az önkormányzati fejlesztések lendületesek, az üzletiek azonban csak az év második felében kezdenek emelkedni. Tovább bővül a lakásépítés. Az idei beruházás-növekedés 5% körüli lesz.

Az államháztartásban súlyos nehézséget okoz, hogy egyszerre kell eleget tenni a korábbi kormány eredeti, illetve a választások előtt és után hozott pótlólagos kiadásnövelő döntéseinek és az új kormány vállalásainak. Ezért elkerülhetetlenül folytatódik az erőteljes költekezés. Ennek hiánynövelő hatását azonban jórészt ellensúlyozza, hogy az eredeti költségvetéshez képest az adóbevételek több mint 400 milliárd forinttal lesznek nagyobbak.

A hivatalos államháztartási deficit 2002-ben kissé nő, a GDP 3,7%-a körül lesz. Az elkövetkező hónapokban azonban minden bizonnyal napirendre kerül az EU módszertannak megfelelő államháztartási elszámolásokra való áttérés (ahol az eddigi „kreatív könyvelés” keretében eltüntetett deficit is megjelenik). A GKI Rt. előrejelzése szerint a korrigált (a valós helyzetet jobban tükröző) államháztartási hiány 2002-ben a GDP legalább 5,5%-a lesz, de ennél magasabb is lehet, ha az átcsoportosítások elmaradnak, illetve az első három hónapban tapasztalt ütemű költekezés és kötelezettségvállalás április-májusban is folytatódott. Így a költségvetési expanzió 2002-ben is jelentős mértékű: az elsődleges egyenleg 2001. évi, a GDP 2-2,5%-át kitevő romlása idén további 1,5 százalékponttal folytatódik.

A kialakuló hiány finanszírozható, már csak azért is, mert az erős forint és a kamatkülönbség miatt nagy a külföldi érdeklődés a magyar állampapírok iránt. Ugyanakkor az államháztartási hiány túl magas. Emiatt a következő években az EU más (mai és jövendő) tagországaihoz hasonlóan Magyarországon is költségvetési konszolidációra lesz szükség. Csak így érhető el, hogy az állam ne vonja el a hitelforrásokat a beruházások elől, a költségvetési politika támogassa az antiinflációs célokat, s az ország igazodjon az EU tagságból fakadó követelményekhez. Ez komoly állami eltökéltséget feltételez, de a növekedés forrásaiból különösebb feszültségek nélkül megvalósítható.

A nagyobb súlyú, de csak lassan bővülő export és a gyorsan növekvő, de az ipar számára kisebb jelentőségű fogyasztói kereslet nyomán az ipari termelés már márciustól kezdve enyhén emelkedik, de az év egészében is csak kb. 3%-kal bővül. A tavalyi komoly növekedés után enyhe csökkenés valószínűsíthető a mezőgazdaságban, enyhe növekedés a szállításban. Igen gyorsan (kb. 10%-kal) emelkedik az építőipar teljesítménye, számottevő növekedés várható a kereskedelemben, a távközlésben és az ingatlan szektorban. Így a GDP az év első felében 3% alatti, de az év második felében 3,5% körüli, 2002 egészében pedig kb. 3,2%-os ütemben bővül. A foglalkoztatottak száma 0,5-1%-kal mérséklődik. A belföldi felhasználás a termelésnél sokkal dinamikusabban, 5,5-6%-kal emelkedik.

A pénz- és tőkepiacokon továbbra is ellentmondásos lesz a helyzet. A kamatok lényegében már stagnálnak. Stabil politikai környezet kialakulása nyomán a forint árfolyamát az év második felében élénkülő növekedés, az egyébként romló fundamentumok és a számottevő kamatkülönbség összességében valószínűleg nagyjából változatlanul tartja. Az árfolyam további erősödése összehangolt fiskális és kamatpolitikával, illetve verbális intervencióval valószínűleg megelőzhető. Ha mégsem, a további nominális felértékelődést célszerű megakadályozni. Így is a fajlagos bérköltség alapján számított nemzetközi versenyképesség két év alatt a nemzetgazdaság egészében közel 25%-kal, a versenyszféra bérdinamikája alapján pedig 18%-kal romlik. Ez rendkívül sok. A tőkepiacon ugyan alapvető változásra nem számítunk, de a várható barátságosabb kormányzati politika nyomán némi, akár tartós, de nem meredek árfolyam-emelkedés valószínű.