Merőben szokatlan, hogy egy elvileg független részvénytársaság üzleti tranzakcióját egy külügyminiszter jelentse be. Ráadásul úgy, hogy a számokról semmit nem lehet tudni. Ez vajon most jó a részvényeseknek vagy nem? Ez egy humanitárius akció, vagy nagy haszonnal kecsegtető biznisz? Az ezekre a kérdésekre adott válaszok ugyanis egyáltalán nem jelentéktelenek a részvényesek számára, akik pénzt fektettek a társaságba. Szijjártó Péter elmondta ugyanakkor szokásos EU ellenes tirádáit, ami teljesen irreleváns volt ebben a témában, hiszen az ügy előzménye, hogy a Szerb Kőolajipari Vállalat (NIS) az Egyesült Államok által elrendelt oroszellenes szankciók alá került. A NIS ugyanis többszöri halasztás és amerikai figyelmeztetés ellenére sem vált meg orosz tulajdonosaitól. A kialakult helyzetért ezért egyedül Szerbia felelőssége vethető fel. Ráadásul a mostani szankció már október 9-e óta hatályos és még erre is kaptak 45 nap haladékot a szerbek, csak nem csináltak semmit.

De facto most az a helyzet, hogy a magyar kormány a Mol-lal karöltve az amerikai szankciók megkerülésében segédkezik, illetve a következmények hatásának csökkentésében. De hát a szankciókat éppen azért hozzák, hogy be nem tartásuknak következményei legyenek, különben nem lenne sok értelmük. A kormány-Mol tandem működése ráadásul az orosz tulajdonosoknak, a Gazpromnyeftnek is részben mentőövet kínál, vagyis ezzel a lépéssel Magyarország támogatója lesz az ukrajnai háború egyik kulcsfontosságú finanszírozójának. Valóban ezt szeretné a Mol több ezer részvényese, hogy pénzüket erre használják?