A The Hollywood Reporternek adott interjújában az Oscar díjas filmsztár azt mondta, "gusztustalannak" tartja, hogy ugyanaz a harácsolás és kapzsiság vezérli a pénzügyi szektort, amely a lakáshiteles lavinát elindította, amikor csupa olyan embernek adtak kölcsönt a bankok ingatlanvásárlásra, akikről nem volt bizonyítható, képesek lesznek visszafizetni a kölcsönt. "Semmi sem változott. A bankok hatalmasabbak, mint valaha" - mondta Pitt a lapnak.
Az amerikai lakáshitel válságot feldolgozó, Oscar-díjra jelölt film vége felé van is egy gyors, vicces montázs, amely bemutatja, hogyan bűnhődtek meg a felelősök, kerültek rács mögé, s a kormány feldarabolta a bankokat. Majd a narrátor sietve hozzáteszi: hát mindez a valóságban nem történt meg. A filmet záró felirat arról tanúskodik, hogy újra felbukkantak a válságot okozó, jelzálogokat értékpapírrá csomagoló konstrukciók, vagyis az ingatlanos derivatívák.
A 28 millió dollárból készült film pontosan azt mutatta be, hogyan vezették meg az átlagembereket, míg a bankárok -ha előrelátóan és okosan jól fogadtak az ingatlanpiac összeomlására- nyertek a válságon.
Pitt azért állt a projekt mellé, mert azt remélte, az társadalmi párbeszédet fog elindítani a témában. "Megkérdeztem néhány szakértőt, miért nem számoltattak el senkit. A válaszuk az volt, hogy a kormány azért nem szállt rájuk 2009-ben, mert attól tartottak, az befolyásolná a bankmentő csomagot."
A három főszereplő -Steve Carell, Ryan Gosling, Finn Wittrock- egy sajtóbeszélgetésen elismerte, azt hitték, ismerik a válság hátterét és okait, de csak akkor állt össze fejükben a mozaik, amikor kutatásba bocsátkoztak szerepükre készülve.
Az ilyen gondolatébresztő, aktuálpolitikai mondandóval bíró filmeket nehéz keresztülpasszírozni a stúdiórendszeren. "Az egyre növekvő marketingköltségeket figyelembe véve, az ilyen közepes költségvetésű, komplikált alapanyagú filmeknél a stúdió nagy pénzeket bukhat," mondta Pitt. "Oly sok ilyen jellegű filmtervet láttam már, ami nem valósult meg. Senki sem vétkes emiatt, egyszerűen nem illeszkedik a stúdiók üzleti modelljébe."
Meglepő módon mégis nagyon hamar haladt előre ez a projekt: Michael Lewis könyvét opciózták le megfilmesítésre Pitt Plan B nevű produkciós cégénél, és két héten belül már megvolt a szereplőgárda. Ennek láttán a Paramount is hamar áldását adta a filmre.
Pittnek az volt a kedvenc jelenete, amikor leszúrja két fiatal protezsáljtát, hogy túlságosan örülnek neki, hogy milliókat kerestek mások kárán. A sztár úgy érezte, ez a jelenet foglalja össze a film erkölcsi üzenetét - e mondanivaló miatt karolta fel a projektet producerként. (Ő lett volna az egyik főszereplő is, de egy másik filmbe kellett szerepelnie ezzel egy időben. Bár az végül mégsem jött létre, itt az egyik mellékszerepet kapta.)
Arra a kérdésre, hogy szívesen látná-e a bankárokat dutyiban, Pitt igennel felelt. "El kellene számoltatni őket".
Pedig Amerikában elvileg bárki tehet lépéseket azért, hogy ez megtörténjen. Akár Brad Pitt is élhetne az állampolgári letartóztatás, vagyis a "citizen's arrest" amerikai gyakorlatával. Ha van elég bizonyítéka valakiről, nyugodtan kihívhatja a hírtévék stábjait és a kamerák előtt letartóztathatja. Michael Moore próbálkozott már az AIG biztosító vezetőinek ilyesfajta letartóztatásával a Kapitalizmus: Szeretem! (2009) című dokumentumfilmjében, mely pontosan a gazdasági válság okait boncolgatta - de fura módon pont a "derivatíva" szó nem hangzott el benne, mert Moore túl felszínes és teátrálisan demagóg celeb ahhoz, hogy bankszakmai kérdéseket feszegessen. Persze inkább csak humoros felütés volt a letartóztatás ötlete is a részéről, ami jól sült el a film előzetesében - hiszen senkit nem tudott letartóztatni.
Ami azt illeti, egy 1998-as törvény -a Wikipedia szerint- Magyarországon is megengedi ezt a gyakorlatot, amennyiben a civil ember beszolgáltatja a letartóztatott személyt a rendőrségnek.
A Nobel díjas Paul Krugmannak tetszett a film, a forgatókönyv meglátásait is helytállónak tartja, egy valamibe kötött csak bele: nem néhány magányos, egymástól függetlenül dolgozó befektető jött rá arra, hogy az eszetlen ingatlanhitelezés krachot fog maga után vonni. Néhány fősodorbeli közgazdász is figyelmeztetett a veszélyekre az összeomlás előtti években. Például maga Krugman. A legtöbb hangadó közgazdász, beleértve Alan Greenspant is, azonban ragaszkodtak hozzá, hogy nincs ingatlanlufi és nem is lesz.