Magyarország egyik legjobb politikai elemzője egyszerűen felhagyott Orbán Viktor tusványosi beszédének kommentálásával mondván, nem tartalmazott semmi újat.
Pedig dehogynem tartalmazott újat, sőt világújdonság rejlett Orbán tusványosi beszédében. Valószínűleg még soha nem történt meg a világon egy demokráciában, hogy egy totális választási vereséget követően, a bukott kormányfő önkritika helyett azt ígérje a választóknak, hogyha visszatér a hatalomba ugyanott folytatja, ahol abbahagyta, sőt azokat, akik támogatják az új kormányt majd ő jól megbünteti. Ilyet azért nem szoktak mondani politikusok, mert a bukás után az a feladat, hogy valamiképpen visszaédesgessék az elpártolt híveket. Na, most azzal nem fog menni, hogy azt ígérjük, ugyanazt kapjátok majd, mint eddig, csak még nagyobb gombócban. Ezzel Orbán Viktor túlszárnyalta a Bourbonokat, a restaurációs politika atyjait, aki Napóleon veresége után ugyan visszaállították a királyságot, de azért tettek engedményeket. Elismertek olyan fontos elveket, mint a vallásszabadság, az adózással és az igazságszolgáltatással szembeni egyenlőség és politikai amnesztiát hirdettek. Ugyanakkor megerősítették az uralkodó végrehajtó, törvényhozó és igazságügyi hatalmát, valamint a cenzusos szavazással megszavazott Képviselőház feloszlatásának jogát, és azt a jogot, hogy a király nevezze ki a felsőház, a Pairek kamarájának tagjait. Vegytiszta restaurációt tehát még a Bourbonok sem hirdettek, márpedig Orbán most Tusványoson ezt tette. Szerinte jól kormányoztak, ergo nincs min változtatni, ellenben amit a Tisza Párt művel az elfogadhatatlan.