A jövőre életben lévő adóváltozások a cafeteria csaknem minden elemét megadóztatják, így lényegében értelmüket veszíti a béren kívüli juttatások nagy része. Az egyik legfontosabb béren kívüli juttatás az önkéntes egészség- vagy nyugdíjpénztári számlára fizetett pénz volt, amelyet az „egyéb juttatások” kategóriában írhattak le az adójukból a munkáltatók – ennek szintén véget vet az új adótörvény, ami érzékenyen érintheti az öngondoskodást, hiszen a pénztárak tőkéje eddig közel 50 százalékban a céges befizetésekből származott.
Jelentős kieséssel számolnak
Hozzátette, hogy míg a nyugdíjpénztárakban a befizetések kétharmadát eddig is a tagok egyénileg fizették be, addig az egészségpénztáraknál az egyéni befizetések aránya a közelmúltban emelkedett ugyan, de még mindig az összes befizetés csaknem fele a munkáltatóktól származott. „Ha a mostani rendszer marad jövőre is, úgy a munkáltatói befizetések csökkenésével párhuzamosan várható az öngondoskodás csökkenése és pl. az önkéntes egészségpénztárakból igénybe vett szolgáltatások visszaesése” – mondta.
Lehetnek ugyanakkor lehetőségek arra, hogy a cégek továbbra is egyfajta béren kívüli juttatásként támogassák az öngondoskodást. Ilyen például az ún. célzott támogatások nyújtása, amely után ún. egyes meghatározott juttatásként kedvezményesen (40,7 százalékos kulccsal) adóznak a cégek. „A célzott szolgáltatások lényege, hogy a munkáltató nem a munkavállaló számlájára, hanem egy elkülönült támogatási számlára fizet, így a befizetés nem válik az egyéni számla részévé. Ugyanakkor egy külön támogatási szerződés alapján a támogatottak, pl. munkavállalók, igénybe vehetnek előre meghatározott szolgáltatásokat, például – egészségpénztárak esetében - gyógyszervásárlást, orvosi ellátást” – mondta Kravalik Gábor.
Szerinte az öngondoskodás támogatására a cafeteriarendszeren belül a célzott szogáltatások egy valós alternatívát nyújthat. „Teljes alternatívája nem lehet az addigi juttatásoknak, de részben pótolhatja a cafeteriával kieső pénzt, és biztosíthatja, hogy a támogató, munkáltató is részt vegyen az öngondoskodásban.” Ehhez most a pénztáraknak kell kidolgozni és megkönnyíteni a tagok hozzáférését a célzott szolgáltatás jogcímen számukra érkező összegekhez, valamint meggyőzni a cégeket, hogy válasszák ezt a – jelenleg alig ismert és használt - juttatási formát.
Kint vagy bent?
Hosszú távon viszont Kravalik Gábor szerint az jelentene megoldást, ha az önkéntes pénztártagok munkáltatói támogatása kikerülne a cafeteriarendszerből, hiszen alapvetően nem is összeegyeztethető ez a hosszú távú megtakarítási forma a gyorsan felhasználható egyéb cafeteria elemekkel. Az ÖPOSZ még tavaly, a Századvég Gazdaságkutató Intézettel közösen bemutatott egy ilyen jellegű tervet a kormánynak, ennek idén elkészítették egy aktualizált változatát is.
„Gyakorlatilag azt szeretnék elérni, hogy a munkáltató és az állam közösen támogassák azt, aki előtakarékoskodik egy pénztárban” – fogalmazott az ÖPOSZ elnöke. „Az öngondoskodás ebben a rendszerben három lábon állna: a magánszemélyek saját befizetéseiből, egy munkáltatói és egy állami részből. Ha valaki egy önkéntes pénztárhoz csatlakozva szeretne félretenni nyugdíjra vagy egészségügyi célokra, a koncepciónk szerint a munkáltató ezt automatikusan kiegészítené, amit az állam adóelőnnyel jutalmazná” – mondta.
Kormányzati oldalról egyelőre nem érkezett reakció ezzel a javaslattal kapcsolatban. Kravalik Gábor azt mondta, nem tudni még, hogy a közeljövőben bevezethetik-e ezt, vagy ehhez hasonló rendszert. Az ÖPOSZ reméli, hogy a jövőben olyan átfogó szabályozás léphet életbe, amely megfelelő ösztönzést ad a munkáltatóknak a pénztári tagság támogatásához."
