"... itt az USA-ban (Kalifornia) a helyi PGE áramszolgáltató dolgozói olcsóbban kapják az áramot, a helyi közlekedési vállalat dolgozói olcsóbban utaznak és még a híresen liberális Berkeley Egyetem dolgozói is kevesebb tandíjat fizetnek csemetéik után... itt pedig állítólag vadkapitalizmus tombol...Üdv, Lázár György, Kalifornia"

Teljesen igaza van a levélírónak. Szinte. Hiszen mi sem kívánhatunk mást, mint azt, hogy például az E.ON, amilyen mélyen csak tud, nyúljon bele a zsebébe és segítse dolgozóit. Sőt, legyen azon, hogy kedvezményekkel - bérrel, törzsgárda jutalommal, töredék áron adott energiával - ösztönözze a nála végzett munkára, a továbbtanulásra, a munkahelyi hűségre, s arra, hogy a vállalat ügyfelei elégedettek legyenek a kapott szolgáltatásokkal, s ne jusson eszükbe a villanytűzhelyről áttérni a gáztűzhelyre, az árammal fűtött kályhát nem cseréljék fel fa-, vagy széntüzelésűre.

Lázár Úrnak teljesen igaza van. Szinte. A talán ugyancsak eléggé liberális ELTE tanárainak is vannak csemetéi, s ha majd teljesen természetes lesz mifelénk is a tandíj, sőt, tandíjnak is hívják majd a befizetendő térítést, akkor nagyon helyesen találják csak fel a caffeteria legújabb alkalmatosságát, a munkáltató - az egyetem - segítse a számláján landoló tandíjakból - a bevételből - a természettudományi tanszék biológus oktatóit, hogy felvételt nyert gyermekeik olcsóbban okuljanak apjuk-anyjuk munkahelyén. Sőt, ha a nagypapa vagy a nagymama pedig a BKV-nál alkalmazott, akkor az egyetemista unokának is juttathassanak félárú metrójegyet, vagy éppen segíthessék abban a csemetéket, hogy ingyenbérlettel repeszthessenek a 4-es Combinókkal.

Teljesen igaza van a levélírónak. Szinte. Érvelése szerint arra kell rádöbbennünk, hogy az e rovatban írt korábbi, Kóka villanyórája című cikkünkben tévedtünk. Helytelenül pártfogoltuk a gazdasági tárca tervét, hogy meg akarja szüntetni az áramszolgáltatók dolgozóinak adandó jogot az olcsóbb áramtarifára. Mert hát így érveltünk: "Talán eljön az az idő is, amikor egy-egy munkahely munkaerőpiaci versenyképességét nem az államtól kapott, a többi adófizető kárára folyósított, teljesítmény-független előnyök, kedvezmények határozzák meg.  Bár ez azért ma még eléggé kétesélyes remény, hiszen a gazdasági miniszter ugyan elszánt, de a szakszervezet is az, s ragaszkodik előjogaihoz. Teszi ezt akkor, amikor az állam végre felhagy a másik energiahordozó, a földgáz árának torzításával, s most már vannak olyanok, akik életükben először éppen annyit fizetnek ezért a fűtését, amennyibe az kerül. Vajon miért alkalmazna más logikát az állam a villamos áram esetében? Ha nem lesznek torz árak ebben a szektorban sem, akkor persze dönthet majd úgy a Ruhrgas, az RWE és az E.ON, vagy éppen az állami MVM és a Paksi Atomerőmű, hogy saját nyeresége terhére megajándékozza az alkalmazottját árammal. De az egy másik történet, s akkor a Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke nem a magyar államot, a gazdasági tárcát és a többi adófizetőt lesz kénytelen sakkban tartani úgy, mint most, a bejelentett sztrájkfenyegetéssel, hanem a munkaadókat: mondjanak már le a haszon egy részéről."

A Kaliforniából író kedves levelezőnknek igazat adunk: folyósítson csak kedvezményt a PGE áramszolgáltató, a közlekedési vállalat, meg a roppant liberális egyetem. A sajátjából. Ha teheti, mert keletkezik profitja, nyeresége, amelyet megkurtít szeretett munkatársait segítendő, vagy éppen tudja drágítani az áramot, a közlekedési tarifát, emelni a tandíjat, mert elfogadja a vevő, s nem megy - pechére nem tud menni - a konkurenciához.

Nüansznyi apróság, a kaliforniai áramszolgáltató nem az állam, az adófizető pénzén segíti a dolgozóit, hanem a saját profitjából, vagy a drágábban értékesített áram ellenértékéből. Kedves olvasónknak tehát teljesen igaza van -  szinte.