A Fidelity szakértője arról beszélt, ez lesz az első olyan olaszországi választás, amelyben a személyi választási jog rendszerét (amikor a legtöbb szavazatot kapott jelölt kap parlamenti mandátumot) az arányos választási jog rendszerével (vagyis listás szavazással) vegyítve fogják alkalmazni. Claudio Ferrarese szerint ennek két fontos következménye van. Először is, azok a képviselők, akik egyéni jelöltként jutnak be a parlamentbe, függetlenebbek lehetnek a pártok befolyásától, emiatt a korábbi választásokhoz képest nagyobb mozgásterük lesz a választások után módosítani a pártkötődésüket, másodszor pedig nő a koalíciós kormány valószínűsége.
Csak a koalíciókényszer a biztos
Ferrarese szerint a legvalószínűbb a jobboldali pártok, a Forza Italia (FI) és a Lega Nord (LN) győzelme. Ebben az esetben a politikai tisztségektől 2019-ig eltiltott Silvio Berlusconi akarata érvényesülne, akit az egyik legfontosabb háttérembernek és potenciális királycsinálónak tartanak. Velük szemben Beppe Grillo 5 Csillag Mozgalma (M5S) képezi az ellensúlyt. Az EU-szkeptikus párt várhatóan a legtöbb mandátumot szerző pártok között lesz, de az is elképzelhető, hogy ők alakíthatják a legnagyobb frakciót. Tényleges többséget azonban valószínűleg nem szereznének, februári felmérések szerint a szavazatok 28 százalékát szerezhetik meg legfeljebb, így ők is koalíciós tárgyalásokra kényszerülhetnek.
Ha kialakul a koalíciókényszer, azonnal megkezdődik a hosszadalmas „politikai lóvásár”, melynek első állomása a két parlamenti kamara (a Képviselőház és a Szenátus) elnökének egy-két héten belül esedékes megválasztása lesz. Ha ez a két név megvan, akkor már sejthető lesz a koalíciós tárgyalások iránya is.
Ilyen körülmények között nem valószínű, hogy bármelyik párt bevállalná, hogy az elnök felkérésére kormányt alakítson, mivel számos kompromisszumot kellene kötnie. Valószínűleg a legnagyobb pártok, a baloldali Demokrata Párt (PD), a Forza Italia (FI) és az M5S közötti nagykoalíció születne. Stratégiai szempontból ez nem lenne okos lépés az M5S részéről, mivel népszerűségét éppen rendszerellenességének és a hagyományos pártokkal való közösködést elutasító hozzáállásának köszönheti. Ugyanakkor ez új szakaszt is nyithatna a mozgalom fejlődésében, és ráléphetne az érett politikai erővé válás útjára.
