A felmérés következtetéseinek, eredményeinek fontosságát hangsúlyozza az a tény, hogy a ezek a vállalatok adják a magyar össztermék több mint egynegyedét, a rendszerváltás óta több mint 12 milliárd euró értékben eszközöltek beruházásokat, és több mint 200 ezer embert foglalkoztatnak. A maga több mint ezer tagvállalatával a Kamara Közép-Kelet-Európa és Magyarország legnagyobb önkéntes szerveződése.
A megkérdezett 142, szisztematikusan kiválasztott cég válaszai alapján megállapítható, hogy az ágazati megoszlás évek óta tartó tendenciája megmaradt, azaz a termelésben működő vállalatok aránya fokozatosan csökken a szolgáltatások és kereskedelem javára (a nagyvállalatok esetében a megoszlás a megfelelő sorrendben 59%, 22%, 19%, míg a kis-és középvállalatoknál 26%, 45%, 29% ).
A társadalom irányába megmutatkozó felelősségvállast bizonyító szociális szponzorálás kérdésére a válaszadók több mint a fele válaszolt számszerű adattal. Tavaly 75 vállalat erre a célra több mint 330 millió forintot költött, ami vállalatonként mintegy 4,5 millió forintot jelent. A két legmagasabb értéket (60 illetve 59 millió) kiszűrve a vállalati átlagérték 2,9 millió forint.
A világgazdasági konjunktúra gyengesége 2002-ben mély nyomokat hagyott a magyar gazdaságban – állítja felmérés. A német érdekeltségű magyarországi vállalatok átlagos árbevétele 17,6%-al emelkedett, ami a legalacsonyabb növekedést jelenti az éves konjunktúra jelentések óta (ez a szám 2000-ben 39%, 2001-ben 32% volt). A vállalatok a nemzetközi recesszió mellett a diverzifikálódó magyar piaccal és az egyre tudatosodó fogyasztói magatartással is magyarázzák a várt bevételek kiesését, ugyanakkor megfigyelhető, hogy fokozatosan lezárul az extenzív piacelfoglalás időszaka és elkezdődik az intenzív fejlődés.
Megállapítható, hogy a jövőben is
a gazdasági stabilitás lesz a
legfontosabb a döntések meghozatalánál.
A 2003-as, az árbevétel növekedésével kapcsolatos várakozások közel hét százalékkal haladják meg a tavalyi tényleges adatot, míg a költségek várt alakulását tükröző mutató egy tizeddel nagyobb az egy évvel ezelőtti, az év végén mért 15,2%-nál. A fentiek ellenére, a nyereség mindössze 21,6% növekedését várják a vállalatok a 2002-es tényleges 22,4%-al szemben . A bevétel növekedést elkönyvelő vállalatok piaci terjeszkedéssel, növekvő kereslettel, új termékvonalak bevezetésével, illetve új piacok feltárásával magyarázzák az extra-forgalmat. A költségemelkedés okaként a legtöbb válaszadó a személyi jellegű ráfordításokat, az energiaárakat és az erős forintot jelölte meg.
A 2003-as „gazdasági hangulat” előrejelzés számokban (a tavalyi évhez képest): jobb 29%, változatlan 44%, rosszabb 27%.
Annak ellenére, hogy a válaszadók 83%- a állítja, hogy a gazdasági stabilitás motiválta a hazánkban történő befektetésben, alig több mint felének teljesültek a stabilitásra vonatkozó elképzelései ( 45%-uk részben teljesültnek látja stabilitási várakozásait). 75 vállalat, vagyis a megkérdezettek több mint fele gondolja úgy, hogy a gazdasági stabilitás a jövőbeli befektetési döntéseknél még jelentősebb motívum lesz. Megállapítható tehát, hogy a jövőben is ez lesz a legfontosabb a döntések meghozatalánál.
A jelentés eredményei szerint a Magyarországon
jelen levő német vállalkozók csupán fele tekinti hazánk
EU-csatlakozását fontosnak a beruházás-ösztönzés szempontjából.
Az új piacok meghódítása – a jó képzettségi szinttel együtt - a második helyen áll a válaszadók befektetési motívumait tartalmazó fontossági listán. Jelentősége – a képzettségi szinttel megegyezően - a tavalyi 67%-ról 75%-ra emelkedett, ám – hasonlóan a gazdasági stabilitás tényezőjéhez – a teljesülés fokát a megkérdezett vállalatok itt is a vártnál jóval alacsonyabbra becsülték ( 51%-a látja úgy, hogy teljesültek „piachódítási” elképzelései, közel 39%-uk szerint részben, a fennmaradó 10% visszajelzése a „nem teljesült” volt; a megfelelő adatok a képzettségi szint iránti elvárásokról: 51%, 43%, 6% ).
A jelentés eredményei szerint a Magyarországon jelen levő német vállalkozók csupán fele tekinti hazánk EU-csatlakozását fontosnak a beruházás-ösztönzés szempontjából, ami a fontossági sorrend alapján a hatodik a vizsgált kilenc motívum közül. Ez érthető – így a jelentés – ha arra gondolunk, hogy hazánk gazdasági szempontból már messzemenően beépült az EU rendszerébe, és a csatlakozás lebonyolítását a vállalatok inkább formaságnak tekintik, amely kevés érdemi változást hoz magával.
Az alacsony bérköltségek súlya fokozatosan csökken, 2003-ban a megkérdezettek mindössze 40%-a tartotta relevánsnak (tavaly 44%-a, két évvel ezelőtt közel kétharmada gondolta így). A felmérés szerint Magyarország a bérköltségek folyamatos emelkedése miatt már nem tekinthető olcsó termelési országnak, ami a német vállalatok 74%-ának csalódást is okozott. Az „alacsony” adóterhek és az állami ösztönzők szerepelnek az utolsó két helyen a beruházási ösztönzők fontossági sorrendjében, a megkérdezett német vállalatok mintegy háromnegyede vallja, hogy túl optimista volt a magyarországi adóterhek becslésénél. A felmérés szerint a közeljövőben ez a két tényező fog jelentőségéből legtöbbet veszíteni
