Nem a gyermekvállalást, hanem a felnevelést kellene támogatni

A harmadik ciklusában lévő kormány nemrégiben a gyermekvállalási kedv növelésének akciójába kezdett. Holott nem a gyermekvállalást, hanem a felnevelés eredményét kellene jutalmazni. Az elmúlt ötven évben ugyanis Európában csak azok a társadalmak egy lakosra vetített mutatói emelkedtek az átlagosnál gyorsabban, amelyekben olyan mértékben csökkent a gyermekvállalás, hogy megszűnt a túlnépesedés.

A 20. század első felében még a nyugat-európai, akkor, alapvetően puritán lakosságú országokban is jellemző volt az évi 1-2 százalékos népességnövekedés. Ez mára népességcsökkenésre változott. Ez azért vált jellemzővé, mert a protestáns egyházak, nem, vagy messze nem olyan hevesen tiltakoztak a fogamzásgátlók használata ellen, mint a katolikus egyház. Az összefüggés azonban fordított volt. A puritán népek racionalizmusa jobban felismerte, hogy a család egy főre jutó jövedelme, vagyona annál gyorsabban csökken, minél több gyermeket vállaltak. Még egyetlen társadalomtudós sem mérte fel, hogy mekkora volt a puritán, protestáns, és a katolikus latin népek közt a nők termékenysége a fogamzásgátlók elterjedése előtt és után. Ez világosan megmutatta volna, hogy a római katolikus népek azért maradtak le a protestánsokhoz képest, mert a katolikus egyház hisztérikusan tiltakozik a fogamzásgátlók használata ellen.

Fajunk első, már nem túlnépesedő társadalmát a tudományos és technikai forradalom eredményének, a fogamzásgátlás általános használatának köszönhetjük. Ennek következtében a szülők dönthettek arról, mikor, és hány utódot kívánnak. Még Juvel Noah Harari sem ismerte fel könyvében (Sapiens, Animus kiadó, 2018.) annak a jelentőségét, hogy a fogamzásgátlóknak köszönhetően lett a Homo Sapiens az első faj, amelyikben az utódvállalás nem az ösztön kiélésén, hanem a szülők érdekén alapul. Ez minőségi változást hozott fajunk életében. Harari zseniálisan felismerte, hogy az ember azzal vált uralkodóvá, hogy a természet ajándékainak gyűjtögetéséből áttért az általa termelt javakból élővé.

…és a homo sapiens meghódította a földet

Alig tízezer éve, azaz a földtani korok időszakaihoz szinte a jelenben, e megosztásban 99 százalék volt a vadon élő állat. Az ember és az akkori egyetlen háziállat, a kutya aligha haladhatta meg az egyetlen százalékot. Mára az az ember és háziállatainak súlya megszázszorozódott. Ekkora biológiai változás nem történt egyetlen sok-százmillió éves korszakban sem.

Ugyanakkor a Homo sapiens az utódja választásában ösztönös állat maradt. Minél jobb életfeltételeket teremtett magának, annál inkább túlnépesedő faj lett. A szexuális ösztönére épült életvitele, minél hosszabb lett a várható életkora, annál szaporább faj lett. Ma nemcsak ezerszer annyi ember él a földön, mint tízezer éve, hanem a vadállatok rovására a semmiből többször annyi háziállat áll a szolgálatában, mint amennyi vadállat megmaradt. Ugyanakkor joggal merül fel a kérdés, hogy mi történik, ha a fajunk jelenlegi fejlődésünk tempója megmarad.

Kevés a föld

Az ember és a háziállatai térhódítását a várható életkor meghosszabbodása okozta. A Homo Sapiens még olyan állatfaj volt, aminek a várható életkora 25 év közelében mozgott, annak felelt meg a szaporasága. A szükségleteit munkájával kielégítő ember várható életkora azonban gyorsan megnőtt. Egyetlen történész sem veszi tudomásul, hogy egészen a tudományos és technikai forradalomig minden társadalom túlépesedett volt. Minden osztálytársadalom gazdagabb lett volna, ha kisebb a létszáma, ez hazánkra is igaz. Négy somogyi faluban osztottam földet. Szinte minden családnak csak negyedakkora föld jutott, mint amennyi megművelésére az adott technikai színvonalon képes lett volna. A magyar családi gazdaságok ezért sosem vehették fel a versenyt mondjuk a dán, ahol tízszer, vagy az amerikai farmokkal, ahol ötvenszer akkora földeken gazdálkodnak. Ezt felmérve megállapítottam, hogy a magyar falvak akkori technikai szintjén háromszorosan, a dánok szintjén tízszeresen, az amerikai farmerekhez képest ötvenszeresen túl voltunk népesedve. Ez azt jelentette, hogy csak az iparosodás oldhatja meg a magyar falvak jövőjét, ami gyorsan elszívja a felesleges lakosságot. Ezért lettem parasztpárti létemre az erőltetett iparosítás híve.

Szerzőnkről:

Kopátsy Sándor 1922. február 27-én született Kaposváron. 1953 óta minden gazdasági reformprogramban részt vett, 1954-ben Nagy Imre számára is kidolgozott egy programot. Az 1956-os forradalom alatt az Országos Tervhivatal és a Minisztériumok Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A forradalomban vállalt szerepe miatt a Kádár-rendszer mellőzött fekete báránya lett. Dolgozott a Tervhivatalban, a Pénzügyminisztériumban, alapítója a Pénzügykutató Intézetnek. Eddig közel 30 könyve jelent meg. Hitvallása szerint napjaink fejlett társadalmában már nem a befektetett tőkén vagy az infrastruktúrán áll vagy bukik egy gazdaság sikere, hanem a képzett, tehetséges munkaerő mennyiségén. Az új szemléletű társadalom pedig olyan új közgazdaságtant igényel, ami a fizikai mellett a szellemi tőkével is számol – sőt egyre inkább előtérbe helyezi a tehetséget, a minőségi képzést és a szakértelmet.

Ugyanakkor azzal is szembesültem, hogy a néhány „egykéző” magyar falu is megtalálta a megoldás módját, a falusi lakosság gyermekvállalásának csökkentését. Ezek számára a csökkenő lakosság azt jelentette, hogy egyre nagyobb föld jutott egy lakosra, ezzel nőtt az egy lakosra jutó szántóföld, és a szülők egyre több gondot fordítottak a gyermekük nevelésére, tanítatására.

Itt olvashat a Kárpát-medencei túlnépesedés történelmi hátteréről.

A több nem feltétlenül jelent jobbat

A jelenlegi helyzetre visszatérve: kormányunknak először azt kellene felmérni, mik a felzárkózásunk feltételei. A lemaradásunk elsődleges oka, hogy az élőmunkaerőnk száma viszonylag magas, a minősége viszont alacsony, ráadásul a jó munkaerőnk előtt ott a lehetőség, hogy a fejlettebb Nyugaton sokkal jobban keressen. A politikai vezetés büszkén hirdeti, hogy munkaerőhiány lett a rendszerváltást követő magas munkanélküliséggel szemben. Soha meg sem említi, hogy ez csak azért állhatott elő, mert jelenleg a munkaképes lakosságunk negyede, az EU fejlettebb, magasabb bérszintű országaiban dolgozik. Ennél csak azért nem rosszabb a helyzet, mert a kormány bátran leértékelte a forintunkat, ezzel vonzóbbá tette az országot a külföldi befektetők és turisták számára.

Milyen munkaerőt kap a magyar társadalom a gyermekvállalás pénzügyi támogatásától? Nagy többségében az átlagnál is gyengébb minőséget. Becslésem szerint, a gyermekvállalás jelenlegi támogatási rendszere döntően kontraszelekciót eredményez. A gyermekvállalás növekedését ugyan nem lehet késégbe vonni, de a növekmény minősége a jelenlegi kontraszelekciónál is erősebb lesz. A jelenlegi kormány is hisztérikusan tiltakozik a kontraszelekciót látó, és talán túlértékelő közvélemény ellen, azt fasisztának minősíti, annak ellenére, hogy ezt meg sem kísérli bizonyítani. Abban én sem kételkedem, hogy a jelenlegi gyermekvállalás a szülők jövedelmével és iskolázottságával fordítottan arányos, akárcsak az összes jóléti társadalomban. Minél képzettebbek és jobban keresők a szülők, annál kevesebb, és minél képzetlenebbek és szegények a szülők, annál több gyermeket vállalnak.

Közel negyven éve világosan látom, hogy a gyermekvállalás támogatása a Nyugat minden országában kontraszelekciós, mert a vállalt gyerekek számát támogatják, nem a gyermeknevelés eredményét. Ebben a jelenlegi kormányprogram a kontraszelekció élvonalába kerülést jelenti. Véleményem szerint, a várható gyermek számának növekedésének nagy többsége a családok alsó harmadából fog kikerülni. Vagyis nem előbbre, hanem még hátrábbra fogunk csúszni.

Mi a teendő?

Nem a gyermekvállalást, hanem a felnevelés eredményét kell a nagyobb öregkori támogatással jutalmazni.

Kopátsy Sándor: legyenek gazdagabbak a gyerekek

A kormány rossz irányba tesz lépést, amikor a családokat arra biztatja, hogy neveljenek több gyermeket – véli Kopátsy Sándor. A Piac & Profit egyik alapítója, a nemrégiben a 97. esztendejét betöltő gondolkodó szerint inkább a határon túli magyar gyermekek itthoni oktatását lenne ésszerű támogatni.