Oszkó Péter: Hoz vagy visz?
Arról, hogy az adórendszer jövő évi változásai miként hatnak a vállalkozásokra, sokan sokféle, egymásnak gyakran ellentmondó véleményt fogalmaztak meg. A kormányzat - hivatalból is - optimista, a vállalkozói érdekképviseletek már kevésbé, sőt, néhol még vállalkozásellenesnek is titulálták a törvénycsomagot, amit a parlamenti ellenzék alapvetően elhibázottnak tart. A szakmai közvélemény óvatosan derűlátó, és ugyanez jellemzi a nemzetközi reagálásokat is. Oszkó Péter pénzügyminiszter szerint jövőre, amikor a változások hatályba lépnek, mindenki tapasztalja majd ezek pozitív kimenetelét.
Az utóbbi húsz évben több pénzügyminiszternek is voltak markáns elképzelései a teendőkről, de nem mindenki tudta ezeket valóra váltani. A Bajnai-kormány pénzügyminiszterének azonban sikerült végigvinnie reformterveit - rajta kívül ezt talán csak Bokros Lajos mondhatja még el -, méghozzá igen rövid idő alatt. Oszkó Péter azt mondja, sok elképzeléssel érkezett, és ezek egy részét valóban sikerült elfogadtatnia, de hogy mi lesz miniszterségének mérlege, az a legvégén derül majd ki, és 2010-es költségvetés elfogadása ilyen mély recesszió mellett komoly próbatétel lesz. Tovább az interjúhoz...
Válságleckék
Tavaly nyáron még bizakodtunk, hogy az Amerikából indult hitelválság a világot jellemző pénzügyi integráció ellenére sem egyformán érint majd minden országot, s a reálgazdaság sem sínyli meg túlzottan a következményeit. Ősszel már látszott: nagy a baj, és Magyarország különösen sérülékeny. A hitelválság mindenhol megmutatta magát, nemzetgazdasági szinten éppúgy megjelent, mint a vállalati szférában vagy az egyes emberek, családok életében.
A hitelválság felületi szintje, hogy bizonyos hitelek bedőlnek. De van egy sokkal mélyebb szintje is: az, hogy nincs hitel, a rendszer képtelen előállítani azt a mennyiségű és szerkezetű hitelt, amire a reálszféra működéséhez szükség lenne. Így a vállalkozások nem azért nem képesek termelni, szolgáltatni, mert a termékükre nincs kereslet - bár ez is bekövetkezik -, hanem azért, mert a termeléshez szükséges pénzügyi forrásokat a rendszer nem képes előállítani - foglalta össze a mostani válság lényegét és különbözőségét a túltermelési válságtól Róna Péter közgazdász 2008 novemberében a Piac & Profitnak nyilatkozva. Azt is leszögezte: sajnos, nagyon sok értékes, egyébként hiteles, életrevaló vállalat komoly bajba fog kerülni, és esetleg be is dől. Tovább a cikkhez...
Almási Miklós: Hárombetűs gubancok
Esztéta és filozófus létére húsz éve vizsgálja a nemzetközi gazdasági és pénzpiaci folyamatokat. Napi teendői között nem csak az szerepel, hogy az ELTE professzoraként fellép a katedrára, Almási Miklós az adott nap fontosabb gazdasági jelenségeit és a felvetődő dilemmákat is feljegyzi egy füzetbe. Legújabb megfigyeléseit a válság apropóján foglalta kötetbe Hová tűnt az a rengeteg pénz? Válságkönyv címmel. A hetvennyolc éves akadémikussal a válság okairól, a kiutakról és a pénzpiacok szabályozásáról beszélgettünk.
„Lóugrásban is gondolkodhatunk" - mondta a Piac & Profitnak adott interjújában 2001-ben Almási Miklós akadémikus, amikor a pénzügyi szféra rendszerszintű kockázatairól beszéltünk. Úgy látszik, a nagy bankok által alkalmazott 300-400 fős matematikusgárdák sem voltak képesek így gondolkodni. Tovább az interjúhoz...
Kerekező milliárdok
Az Európai Unió szinte kihajtja Magyarországból, hogy komoly kerékpáros infrastruktúrát építsen, s ma már hajlanak is rá a hivatalok, önkormányzatok: százezernyi bringás ugyanis üzleti, politikai tényező is.
Tíz perc, és beérek az irodába - búcsúzott B. úr, s reggel negyed nyolckor megcélozta kerékpárjával az Árpád-híd szomszédságában lévő munkahelyét. Szép és modern, de mégsem idilli a kép. A derék úriember ugyanis az ötödik emeleti lakása előtt, a folyosón tartja kedvenc járművét - különben lakattal együtt azonnal ellopnák még az autós garázsból is -, és valószínűleg nem a divatozás okán visel öltönynadrágot, puplininget: gyaníthatóan nem tarthat úgynevezett benti ruhát az irodában, s talán még átöltöznie sincs hol. Amúgy B. úr a lakásától az irodájáig elkülönített biciklis utakon, illetve felfestések között haladhatott. De vajon ennyire jól áll Budapest egésze is? Infrastruktúra már van, s csak arra várunk, hogy az irodák bérlői, működtetői is kiépítsék saját tudati infrastruktúrájukat? A válasz kategorikus nem. Jókora távolságokat tekerhetnek mind a munkába, egyetemre, iskolába igyekvők, mind a hobbijuknak áldozók úgy, hogy senki és semmi nem védi őket. S egyáltalán: mennyire kell nyomnunk a pedált, hogy a kerékpárosnak olyan komfortérzete lehessen, mintha mondjuk Svájc, Ausztria vagy Németország valamely városában kapná a lába közé a drótszamarat? Tovább a cikkhez...
Logisztikai túlélőshow kicsiknek és nagyoknak
A legkisebb vállalkozásokat megtizedelheti a válság, ám a logisztika nagyobb cégeinek esélyei a túlélésre és megerősödésre nem lebecsülendők. Még úgy sem, hogy kénytelenek szembenézni a körbetartozással, a növekvő feketegazdasággal.
A magyarok miért ne tudnának Szlovákiában vállalkozni? Egyébként pedig mindig elfelejtjük: Magyarországon kívül még rendelkezésünkre áll egy 400 milliós piac, az Európai Unió - szállította le nyugvópontra aggódó hevületünket a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium szakállamtitkára, Mester Zoltán. Amúgy pedig sem a szlovákok, sem a magyarok nem annyira élelmesek, mint a lengyelek, akik „beépültek" hazánkban is, Szlovákiában is a logisztikai piacba, hiszen jobb árajánlataikkal megszerzik a megbízásokat vetélytársaik elől. Tovább a cikkhez...
