A klímaváltozás negatív hatásait a kertészeti termesztett növényeink is nehezen viselik el, azonban vannak olyan fajok, melyeknek kifejezetten kedvez vagy kevésbé árt az éghajlatváltozás. A megváltozott éghajlati viszonyok következtében a legtöbb gyümölcsfaj termesztése hazánkban a gazdálkodók minden erőfeszítése ellenére is egyre kiszámíthatatlanabbá válik. A csemegeszőlő termesztése ezzel szemben lényegesen kevesebb környezeti kockázatot jelent. Kevés olyan növényünk van, ami a kontinentális klímánkon is eredményesen termeszthető, de a csemegeszőlő mindenképpen ide sorolandó, melynek üzemi termesztése ma aktuálisabb, mint 100 évvel ezelőtt bármikor. A jellemzően igen késői virágzás a tavaszi fagyos időszakot döntően elkerüli, a nyári hőséget igen mélyre hatoló gyökérzete jól viseli és a termések sem szenvednek láthatóan a gyakran több hónapos aszályos időszakban. A kitolódott meleg őszi hónapokban a késői fajták is teljes mértékben beérnek.
A csemegeszőlő nemesítés szellemi háttere kapcsán sem kell szégyenkeznünk, kutatóintézeti, de magán nemesítői szinten is figyelemre méltó szőlőfajták születnek. Jelenleg 43 államilag minősített csemegeszőlő fajta található a Nemzeti Fajtajegyzékben. A fajták érési idejének köszönhetően folyamatos érési sort kapunk, így július végétől október végéig biztosított a gyümölcsként fogyasztott szőlő. A korai érésűek közül kedvelt a Csabagyöngye, a Szőlőskertek királynője muskotály, a Saszlák (chasselas), középérésűekből a Pölöskei muskotály, az Attila, a Pannónia kincse, a késői érésűek közül a Hamburgi muskotály, az Afuz Ali, a Moldova. De mindezen fajták már elavulni látszanak, mert a fogyasztói elvárások a világ trendjét követve változnak. Ma már szinte alapvető követelmény a csemegeszőlő esetében a magnélküliség. Így a hazai nemesítések (csemegeszőlő fajta előállítás) során és a csemegeszőlő telepítések esetében ezt az elvárást fokozottan figyelembe kell venni.
