Bár az 1998-tól hatályos építési törvény alapvetően korszerűnek mondható, megreformálása, "élethez igazítása" -- egyrészt az azóta itthon végbement társadalmi-gazdasági változások, másrészt az ország Unióhoz való csatlakozása miatt -- elodázhatatlanná vált. A törvénymódosítás az uniós követelmények figyelembe vétele mellett a mostani építéshatósági rendszer - benne az ellenőrzést végző építésfelügyelet -- hatékonyabbá tételét, a köz- és magánérdek egyensúlyának megteremtését, s nem utolsósorban a szakmai színvonal erősödését szolgálja. -- állítják a szakemberek. Ennek az építésügyben dolgozó építéshatósági, műszaki, kivitelezői, ellenőrzési feladatokat ellátó szakemberek továbbképzése, a jelenlegi építügyi hatóságok számának csökkentése és állami felügyelet alá vonása, s egyes hatósági jogkörök függetlenítése egyaránt a feltétele.
A törvényt módosító javaslatok előkészítése már szeptemberben lezárult, az elkövetkező egy-két hétben a szakmai egyeztetések utolsó fázisai zajlanak.
A várhatóan november első felében a kormány elé kerülő törvénytervezet legfontosabb változásai egyebek mellett megerősítik a települések helyi építési szabályzatainak törvényességi garanciáit. Erre a szakemberek szerint azért van szükség, mert a jelenlegi szabályok szerint az önkormányzatok feladatkörébe tartozó helyi építési szabályzat és szabályozási terv annak önkormányzati rendelettel való elfogadása után hatályba lép. Így, amennyiben ezt követően a közigazgatási hivatal - a törvényességi felülvizsgálat során -- a rendeletet jogszabálysértőnek találja, ugyan az Alkotmánybírósághoz fordulhat a jogsértés megállapításáért, ám ez a gyakorlat - az eddigi tapasztalatok legalább is ezt mutatják - az ügyek súlyához és tartalmához mérten túl hosszadalmas, nem elég hatékony. Amíg ugyanis az Alkotmánybíróság megsemmisíti a törvénysértő helyi építési szabályzatról, szabályozási tervről szóló önkormányzati rendeletet -- a jogerős építési engedély alapján - az épületet, épületeket már használatba veszik építtetőik. A szakemberek szerint ez az ellenőrzési rendszer nem alkalmas a "jogorvoslatra": a jogszabálysértő helyi építési szabályzat vagy szabályozási terv alapján megvalósult beruházás ugyanis hosszú időre rányomja bélyegét az adott településre. A mostani módosító javaslat lényege, hogy a helyi képviselő-testületek által elfogadott településrendezési tervek, helyi építési szabályzatok hatályba lépését a jövőben megelőzi majd a törvényességi ellenőrzés. Így - a képviselőtestületek döntési jogát nem sértve - megelőzhető, hogy az esetleg törvénysértő településrendezés alapján, jogszerűen jöjjön létre szabálytalan területhasználat, épüljenek fel szabálytalan építmények. Ugyanakkor ily módon biztosítható lesz az az elv is, miszerint, a településrendezés során - a jogos magánérdekre tekintettel - biztosítani kell a terület közérdeknek megfelelő felhasználását.
A másik jelentős változás, hogy a törvénymódosító tervezet a településrendezéssel kapcsolatos kártalanítási eljárást a mostaninál gördülékenyebbé teszi: vagyis a jelenleg kétlépcsős (első- és másodfokú) kártalanítási közigazgatási eljárás a kisajátításhoz hasonlóan egylépcsős lesz.
Emellett új javaslatként szerepel a tervezetben, hogy a jövőben kapjanak nagyobb hangsúlyt az építészeti igényesség követelményei a hatósági engedélyek kiadásakor. E téren az új szabályozás meghatározná, hogy milyen terveket, mely feltételek mellett kell a tervtanácshoz benyújtani, és miként lehet a tervtanácsi véleményeket hatékonyabban érvényesíteni az építésügyi hatósági engedélyezéskor.
A szakmaiság erősödése várható attól a módosítástól is, miszerint a tervezet az elsőfokú hatósági jogkört - az építésügyi hatósági feladatok ellátását - az önkormányzatoktól független, önálló állami szakigazgatási szervekhez telepítené, megteremtve ezzel az egységes, szakszerű és "befolyástól mentes" hatósági tevékenység feltételeit. A jelenlegi építésügyi hatósági rendszer legfőbb problémája ugyanis az, hogy az állami és önkormányzati hatáskörök nem tisztázottak, azaz az építésügyi hatóság állami feladatait az önkormányzat jegyzője látja el, így az ebből eredő összeférhetetlenségi kérdések nem megoldottak. - állítják a javaslat kidolgozói.
Ugyanakkor a jelenlegi, jelentősen széttagolt (különböző tárcák, hivatalok, szervek és szervezetek), valamint az állandóan változó székhelyű, meglehetősen nagy számú építésügyi hatóság esetében nem biztosítható az egységes szakmai színvonal, egységes jogalkalmazás, ami az állampolgárokban gyakorta jogbizonytalanságot kelt. Ezért a terv egy egységes, állandó székhelyű és illetékességű állami építésügyi hatósági rendszer létrehozása, melynek során a mostani, mintegy 560 kiemelt építésügyi hatóság száma kb. 180-ra csökken.
A tervezet ugyanakkor biztosítja az önkormányzatok vélemény-nyilvánítását egyedi hatósági ügyekben, és megkíméli az állampolgárokat a felesleges utazgatástól: építkezéssel kapcsolatos kérelmeiket továbbra is a települési önkormányzathoz kell majd benyújtaniuk, amely az ügyiratot véleményezve továbbítja azt az új építésügyi hatósághoz.
A szakemberek úgy ítélik meg: a mostani módosítások eredményeként összességében egységes, az építésügyi hatóságtól független, megfelelő létszámú, az új anyagok, technológiák befogadására, alkalmazására felkészült, működőképes állami építésfelügyeleti rendszer jön létre, amely a szakszerűség erősödésével az építés és az épített környezet minőségének javítását szolgálja. Nem fordulhat majd elő például olyan, mint jelenleg, hogy -- hét évvel az 1997-ben elfogadott korábbi építési törvény után -- mintegy 700 hazai településnek ne legyen semmilyen rendezési terve, és kb. 1300 város és község csak a régi, OÉSZ- előírásoknak megfelelő, elavult helyi tervvel rendelkezzen. A szakemberek szerint országos érdek ugyanis, hogy lehetőleg minden hazai település élhessen az Unióba lépés nyújtotta előnyökkel, illetve az európai uniós fejlesztési támogatások igénylésének lehetőségével.
