Első szempont nyilván az anyagi biztonság változása, a munka elvesztése miatt megszűnő kereset, és így a romló életszínvonal. Vizsgálatunk során azokra a kérdésekre kerestünk választ, amelyek alapja az anyagi biztonság. Azaz a munkahely elvesztésétől való félelem, a munkabér csökkenése-megszűnése miatti eddig életszínvonal csökkenés, az eddig elért és a jövőben tervezett egzisztencia elvesztésétől való félelem.
2018-2019 során – az érezhető foglakoztatás bővülés és folyamatos bérszínvonal emelkedés eredményeként – kevesen tartottak attól, hogy féléven belül elveszik munkájukat.
A 2020-ban megjelent koronavírus világszerte komoly válságot okozott. Magyarország sem maradt ki a kedvezőtlen hatásokból. Várható is volt, hogy a veszély-helyzet bekövetkeztével a korábbi félelmek felerősödnek a lakosság körében. A májusban lebonyolított új felvételünk eredményei alapján a megállapítások a következők:
A munka elvesztése
A járvány a dolgozók 41 százalékát érintette munkavégzésükben. 6 százalékukat elbocsátották azok közül, akik a járvány előtt dolgoztak.
A szükségszerű kijárási szigorítások miatt szinte általánossá váló un. „home office” munkavégzés a dolgozók 16 százalékát érintette.
A vállalatok, szervezetek, intézmények rákényszerültek a rövidített munkaidő, fizetés nélküli szabadság bevezetésére, sőt az elbocsátásokra is. A dolgozók mintegy 8 százalékát szabadságra küldték, közülük minden negyediket fizetés nélküli szabadságra. A dolgozók 12 százalékának rövidítették a munkaidejét., és ez nyilván jelentős bércsökkenéssel jár.
Ez utóbbi miatt a dolgozók egyötödének (20 százaléknak) megszűnt, vagy csökkent a jövedelme már a válság első hónapja alatt. (De meg kell jegyezni, hogy ennél többen is lehetnek, ha a pótlékok kapcsán volt változás, vagy a dolgozó nem kapta meg a korábban megígért nem „adózott jövedelmet”.)
A mostani folyamatokban hangsúlyosan megjelenik a romló helyzet. Míg ugyanis a 2018-ban végzett felvételünkben - a dolgozók félelmeiről szóló kutatás kapcsán - a munkavállalók 85 százaléka nem félt attól, hogy elveszíti a következő félévben a munkáját, most már ez az arány 78 százalékra csökkent.
2018-ban a dolgozók kissé több mint a fele mondta azt, hogy egyáltalán nem fél. A többiek is valamilyen mértékben bizonytalanok voltak. A minimális iskolai végzettséggel rendelkezők 19 százaléka inkább tartott vagy nagyon tartott ettől az opciótól, míg a diplomásoknak csupán 10 százaléka. Most ezek az arányok is romlottak. Most 2020. májusában a dolgozóknak már csak 78 százalék nem tart állása elvesztésétől. Emellett mostani felvételünk tanúsága szerint 11 százalék lett azoknak az aránya, akik nagyon félnek a munkájuk elvesztésétől, míg két éve csak 2 százalékuk jelezte ezt.
A jövedelem csökkenése
A válság kedvezőtlen hatásai miatt, most már 25 százalék körüli azoknak az aránya, akik hangsúlyozzák, már számolnak is jövedelmük csökkenésével, azaz kifejezetten érzik életszínvonaluk csökkenését. A 2018-as kutatásunkban a dolgozói társadalomnak még csak harmada utalt arra, hogy félhet attól, hogy az elkövetkező években a munkabére nem lesz elegendő a meglévő életszínvonalának fenntartására.
A munka elvesztése - főleg akkor, ha nincsenek megtakarításai az adott háztartásnak - az egyik legfontosabb eleme a kiszolgáltatottság növekedésének. A jelen helyzetben egyértelműen kiszolgáltatottá váltak a dolgozók, kénytelenek elfogadni a csökkentett munkaidőt és esetenként jelentősen csökkentett munkabért, kénytelenek kivenni szabadságukat és mind ezek jelentős félelmet gerjesztenek.
A mostani vizsgálatunk adatai szerint a foglalkoztatottak 57 százaléka nem tart az életszínvonaluk visszaesésétől, de fontos arány az, hogy ugyanannyian ahányan a munkájuk elvesztésétől tartanak, annyian az életszínvonaluk csökkenésében is (11 százalékuk) biztosak. 10-ből 4 dolgozó fél attól, hogy egzisztenciálisan lecsúszhat, már nem fog tudni olyan színvonalon élni mint eddig.
Leginkább az 50 év felettiek érzik bizonytalannak egzisztenciális helyzetüket, azaz számítanak arra, hogy életszínvonalukban kedvezőtlen fordulat következik be (sőt 12 százalékuk nagyon fél ettől). A 30-39 éves korosztály már magabiztosabb, ugyanis 60 százalékuk egyáltalán nem fél helyzetük romlásától.
A munkahely elvesztése, a gazdaság átalakulása sokak számára a jövedelmek csökkenését jelenti. Az az elkövetkező évek kérdése, hogy ez a változás társadalmi szinten is romló életkörülményeket jelent.
Anyagi kiszolgáltatottság
Már a járvány előtt összességében a magyar társadalom közel kétharmada úgy érezte, hogy nincs anyagilag felkészülve arra, ha kisebb váratlan kiadást kellene finanszíroznia. Feltűnő az is, hogy a fővárosban élők szubjektív anyagi biztonságérzete az egyik legalacsonyabb. Ez a korábbi évben egyáltalán nem volt jellemző.
A megkérdezettek válaszai alapján a háztartások 40 százaléka tart az életszínvonaluk csökkenésétől. Legjobban az 50 év felettiek félnek eddigi anyagi helyzetük jelentős romlásától, ezt jelezte több mint 18 százalékuk, sőt 5 százalékuk kifejezetten fél ennek bekövetkeztétől. Hasonlóan rossz helyzetet jeleznek a 40-50 év közöttiek is.
A háztartások anyagi tartalékai
2020-ban a koronavirus járvány okozta munka-jövedelem elvesztése miatti helyzetben a meglévő tartalékaikat a háztartások jelentős része feltehetően nagyon gyorsan felélte. Ebben a helyzetben még a normál körülmények között hosszú időre biztos „tartalék” is gyorsan elfogyott, a családok márciustól júniusig a munkahely és jövedelem elvesztése miatt már nagyrészt felélhették korábban félretett pénzüket.
Most a dolgozóknak csupán 48 százaléka mondta azt, hogy van elegendő megtakarítása az esetleges kisebb váratlan kiadásokra. Életkor alapján nincs lényegi különbség (a 18-29 éves korosztály tagjainak nehezebb a helyzete, de a kisebb esetszám miatt óvatosan kell kezelni ezeket az adatokat).
Kisebb váratlan kiadásra a megkérdezettek szerint 368 ezer forint kell. Ez korosztályi alapon nem különbözik nagyon. Talán a 30-39 évesek esetében kissé nagyobb az összeg, 405 ezer forint.
Településtípus alapján saját bevallásuk szerint a fővárosban élők kissé több mint fele (54 százalékuk) rendelkezik elegendő megtakarítással, míg a kisvárosokban élőknek csak 45 százaléka.
Településtípusok szerint van jelentős eltérés a megjelölt összegek között. A háztartások kisebb váratlan kiadásaira 2020-ban 444 ezer forint kellene a fővárosban élőknél, míg a nagyvárosokban 330 ezer forint ez az összeg.
A 2020. májusi felvétel a válság nehéz helyzetében tükrözi a foglalkoztatottak, a háztartások romló munkaerőpiaci helyzetét és jelentősen visszaeső jövedelmi viszonyait.
