2024 nyarán az interneten felkapottá vált egy videó, amelyen egy hazatérő, többgenerációs katonacsaládból származó amerikai honvéd kifakad, miszerint a dédapja az első, a nagyapja a második világháborúban, az apja a hidegháború alatt, ő pedig a 21. században biztosítja az európaiak békéjét, akikre 20-30 évente rájön a „háborúskodás”. A beszédes történet felhívja a figyelmet arra, hogy már az amerikai választópolgárok körében is egyre fontosabb kérdés az USA hadseregének külföldi szerepvállalása, ezen belül is ezen missziók költsége. Az amerikaiak Európával szembeni elégedetlensége évtizedes történet, Barack Obama elnök második ciklusa alatt többször intézett kedvesnek tűnő, de rejtve tettekre ösztönző beszédet európai szövetségeseinek. Az európai védelmi kiadások növelése a kétezres évek óta kiemelt cél, a GDP két százalékára vonatkozó kiadási küszöbértéket végül a demokrata elnök második ciklusa alatti, 2014-es walesi NATO-csúcson határozták meg. Az alábbi ábrán szemléltettük, hogyan változott a finanszírozási kritérium megalkotása óta az azt teljesítők száma és aránya.
Obama utódja, Donald Trump sajátságos, a diplomáciai kapcsolatokban szokatlan hangnemet megütve ösztönözte a NATO tagállamokat az erőteljesebb szerepvállalásra. Már első elnöki ciklusa alatt több kijelentést tett arról, hogy kilépteti országát a védelmi szövetségből, vagy pedig egy esetleges támadás esetén nem látná el azon országok védelmét, amelyek nem teljesítik a GDP-arányos 2 százalékos védelmi kritériumot. 2024-re, egy évtizeddel a newporti csúcs után sikerült eljutni arra a szintre, ahol a 32 tagállam közül 23 teljesíti a finanszírozási kritériumot.
A politikai elégedetlenség mellett Kína felemelkedése is az Európából való részleges kivonulás melletti érv. Az Egyesült Államok 21. századi történelmében a legfontosabb dátum nem is feltétlenül 2001. szeptember 11., hanem ugyanezen év december 11., amikor Kína belépett a Kereskedelmi Világszervezetbe, ezzel jelentős löketet adva gazdasági fejlődésének. (Fontos azonban megjegyezni, hogy a gyártókapacitások kiszervezésével az amerikai vállalatok is jelentős eredményjavulást értek el). Mára számos mutató alapján a kínai gazdaság megelőzte az amerikait, a vásárlóerő-paritáson számítva pedig már több mint 30 százalékkal túlteljesíti riválisa gazdaságát. A gazdasági fejlődés geopolitikai térnyeréssel párosul, így ahogyan Pete Hegseth védelmi miniszter fogalmazott Brüsszelben: „a geopolitikai realitás nem teszi lehetővé az Egyesült Államok számára, hogy Európa biztonságát kezelje prioritásként”.
Négy évtizede tart az amerikai szerepvállalás csökkenése
Az orosz-ukrán háború 2022-es eszkalációját követően mintegy 20 ezer fővel növelte Joe Biden korábbi amerikai elnök az Európában állomásozó amerikai katonák számát. Ezzel a lépéssel a kontinensünkön szolgáló amerikai katonák száma közel 80 ezer főre emelkedett, amit kiegészít a közel 17-20 ezer fős civil kiszolgáló személyzet. Bár az elmúlt fél évben lehetett sűrűbben hallani a médiában az amerikai kivonulásról, ez a folyamat mintegy negyven évvel ezelőtt kezdődött. A hidegháború ideje alatt 260-470 ezer fő közötti amerikai katona állomásozott kontinensünkön, amely a Szovjetunió szétesését követően közel a harmadára, 100 ezer főre csökkent le, hiszen megszűnt a NATO létrejöttét előidéző legfőbb fenyegetettség. Ez az állomány egészen Barack Obama első elnökségéig megmaradt, amikor is a közel-keleti háborúk miatt az Egyesült Államok 60-70 ezer főre csökkentette az európai kontingens nagyságát.
2022-ben mintegy 170 ezer amerikai katona teljesített szolgálatot külföldön, legnagyobb létszámban Európa mellett Japánban, Dél-Koreában és a közel-keleti régióban állomásoztak. Európán belül a legnagyobb számban Németországban és Olaszországban állomásoznak amerikai katonák.
A jelentős katonai kontingens mellett az amerikai katonai bázisok száma is jelentős Európában. Az Egyesült Államoknak mintegy 130 darab külföldi támaszpontja van jelenleg, amely közül közel 50 kontinensünkön található. Bár ezen bázisok fenntartási költségének felét a befogadó ország fedezi, még így is rendkívül nagy pénzügyi terhet jelent az amerikai haderő számára. Az eddig Elon Musk által fémjelzett kiadáscsökkentési program keretében az európai támaszpontok számát is jelentősen csökkentenék.
A külügyminiszter megakadályozta Trump egyoldalú kilépését a NATO-ból
1949-ben a NATO a szovjet fenyegetettség ellensúlyozása érdekében jött létre, kölcsönös segítségnyújtást biztosítva a tagállamainak az alapszerződés ötödik cikkelye szerint. Az egyezmény hatodik cikkelye azonban lehatárolta a vállalt kötelezettségnek a területi hatályát, így mentesítve az európai szövetségeseket attól, hogy az Egyesült Államok támadásnak leginkább kitett régióinak biztonságát garantálják. A hatodik cikkely szerint az európai NATO tagállamok kötelesek segíteni az USA törzsterületét, atlanti és Karib-térségi szigetvilágát ért támadás esetén, a leginkább fenyegetett Csendes-óceáni régióban található területeket, mint például Hawaii vagy Guam szigete nem kötelesek megvédeni. Éppen ezért a NATO sokkal inkább tekinthető egy kiegyensúlyozatlan védelmi szervezetnek, ahol valójában az Egyesült Államok garantálja szövetségesei biztonságát, fordítva ez nem igaz (Ugyan az ötös cikkely védelmi záradékát egyedül a 2000-es években, pont amerikaiakat ért támadás miatt élesítették). Mára a NATO az európaiak fölötti amerikai „puha befolyás” legfőbb eszköze, így bár jelentős terhekkel jár az európai jelenlét fenntartása, ezen költségek politikailag kifizetődőek.
Pont ezen nyomásgyakorlási eszköz fenntartása miatt nem érdeke az Egyesült Államoknak kilépnie a NATO-ból. Donald Trump valójában csupán a védelmi költségvetések emelése érdekében alkalmazta motiváló blöffként a kilépés lehetőségét. Azonban, hogy ne is tudja beváltani fenyegetését a kiszámíthatatlanságáról ismert Trump, 2023-ban az akkor még csak potenciális elnökjelölt újraválasztásától félve a Nemzeti Védelmi Felhatalmazást érintő törvény (National Defense Authorization Act) keretében megtiltották a mindenkori elnök számára a NATO-ból való egyoldalú kilépést. A Tim Kaine virginiai demokrata és a Marco Rubio republikánus floridai szenátor által előterjesztett kétpárti törvényjavaslat a védelmi szervezetből való távozást kongresszusi engedélyhez kötötték (Szenátusban 60 szavazatos, majd pedig mindkét házban a jelenlévők abszolút többségének jóváhagyásához). Trump újraválasztását követően Marco Rubiot külügyminiszterré választották, így a két évvel korábban általa beterjesztett kétpárti törvény is mutatja atlantista elköteleződését. Összességében tehát Trump még ha ténylegesen akarna sem tudna kilépni a NATO-ból.
Az európai és amerikai szerepvállalás aránya a NATO-ban
Az évezredfordulót megelőzően az európai NATO-tagállamok még a jelenlegi GDP-hez viszonyított védelmi kiadási szintnél is nagyobb katonai költségvetéssel rendelkeztek, így a védelmi szervezet összesített költségvetésének közel a felét adták az USA mellett. A 1990-es évek végén azonban ez jelentősen lecsökkent, és inkább az európai országok a jóléti rendszerük finanszírozására fordítottak komolyabb összegeket. Ekkoriban terjedt el az úgynevezett „békeosztalék” kifejezés, amely azt a jelenséget takarja, miszerint az európai országok a megszűnt keleti fenyegetettség, illetve az amerikai védőernyő miatt nagyobb összegeket tudtak a a szociális ellátórendszerükre költeni.
Annak ellenére, hogy az 1990-es évek második felét követő két évtizedben kizárólag európai államokkal bővült a NATO, az európai szövetségesek összköltségvetésen belüli részesedése tendenciaszerűen csökkent. A mélypontot 2016-ban érte el kontinensünk, kilenc évvel ezelőtt Európa részesedése közel negyede volt a teljes költségvetésnek (szemben az USA 72 százalékával). Trump elnöksége, a migrációs válság, a terrorfenyegetettség fokozódása és az orosz-ukrán háború 2014-es kitörése felébresztette az európai országok többségét, így a tavalyi évben már kiegyenlítettebb volt a finanszírozási kép, Európa már közel harmadát adja a NATO tagállamok összesített védelmi kiadásainak.
A finanszírozási túlsúly mellett Európa védelmében az Egyesült Államoknak az úgynevezett támogató képességek révén (angolul enablers) van kiemelt és jelenleg pótolhatatlan szerepe. Ezen támogatás alatt olyan képességeket kell érteni, amelyek nem, vagy csak rendkívül kis mennyiségben állnak rendelkezésre az európai NATO-tagállamoknak. Európában összesen közel 1,4 millió európai NATO-katona teljesít szolgálatot és például harckocsikból is sokkal több áll rendelkezésére az európai NATO-szövetségeseknek, nem ezen a területeken kell keresni az USA támogatását. A gyártókapacitások, illetve számos katonai képesség területén azonban az Egyesült Államok szinte egyeduralkodónak számít.
Francia nukleáris ernyő válthatja ki az amerikait?
Európa újrafegyverzésében és a hadipari kapacitások kiépítésében Franciaországnak lehet kiemelt szerepe. Emmanuel Macron elnök 2022-ben köteleződött el először a stratégiai függetlenség mellett. Franciaország az egyik legnagyobb hadiiparral rendelkező ország, emellett az egyetlen atomfegyverekkel rendelkező uniós tagállam. A legnagyobb területű uniós ország 290 darab nukleáris fegyverrel rendelkezik, amelyek tengeralattjáróról indítható ballisztikus vagy pedig repülőgépről indítható ASMP cirkálórakétákra vannak szerelve. Emellett Európában az Egyesült Királyság hadserege rendelkezik még 225 darab atomfegyverrel, amelyek mindegyikét szintén tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétával jutatnak el célponthoz. A brit atomfegyverek hátránya azonban, hogy az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság között 1958-ban kötött nukleáris együttműködési megállapodás értelmében a Trident D5 ballisztikus rakéták amerikai technológián alapulnak, és olyan információkat is lehet hallani, hogy nem is brit, hanem amerikai tulajdonban állnak, az Egyesült Királyság csupán kölcsönzi ezeket. Ez nagymértékben aláássa Európa Egyesült Államoktól való katonai függetlenedését. Emanuel Macron francia elnök felvetette, hogy országa nukleáris arzenáljának egy részét áthelyezné európai szövetségeseinek területére, elsősorban Németországra, Lengyelországra és Dániára utalva. Ajánlata mögött azonban nem az önzetlen segítségnyújtás, hanem hátsó okok húzódhatnak meg. Egyrészt a francia elnök ezen nukleáris fegyverek tárolási és fejlesztési költségeit akarja megosztani a szövetségeseivel. Emellett egyfajta előremenekülésként is lehet Macron ajánlatára tekinteni, amellyel meg akarja őrizni Franciaország EU-n belüli atomfegyver-monopol szerepét, amely elveszne, ha Németország vagy Lengyelország is kifejlesztene saját maga nukleáris fegyvereket. Az átadással Franciaország megőrizné a fegyverek kezelési jogát.
Az említett két európai ország mellett még az Egyesült Államok tárol nukleáris fegyvereket kontinensünkön. Az USA B-61 típusú hagyományos gravitációs nukleáris bombákat tárol Németországban és Olaszországban. Az amerikai nukleáris fegyverek Európából való kivonása évtizedek óta tart szintén, a csúcsponton, 1971-ben még mintegy 7300 darabot tároltak kontinensünkön.
Európa válasza az USA fokozatos kivonulására
Legkésőbb európai idő szerint 2024. november hatodikán hajnalban lehetett tudni, hogy Donald Trump lett ismét az Egyesült Államok elnöke, ezzel felgyorsul az amerikaiak Európában levő katonai jelenlétének csökkenése. Az azóta eltelt fél évben számos lépést tettek az európai szövetséges országok vezetői a fegyverkezés érdekében: többek között Németországban elengedték a 15 éve érvényben levő adósságfék szabályozást, az Európai Bizottság ötéves, 800 milliárd eurós haderő és hadipar fejlesztési programot indított, Spanyolország pedig 10,5 milliárd eurós harcászati programjával az eredetileg 2029-re tervezett időponthoz képest négy évvel korábban, már idén eléri a GDP-arányos 2 százalékos védelmi költségvetést. A finanszírozás növelése mellett a korábban tárgyalt katonai támogató képességeket is fejleszteni kellene, továbbá becslések szerint 300 ezer fővel több honvédre lenne szükség az amerikai jelenlét kiváltására.
A Bizottság által indított ReArm Europe 2030 program bár jelentős előrelépés az európai katonai függetlenség megteremtése felé, nem elegendő keretösszegű. Arra azonban kétségkívül jó, hogy a keletről érkező fenyegetettség miatt a biztonság kérdésére kiélezetté vált belföldi választópolgárokat és a nagyobb európai szerepvállalás kikényszerítésére törekvő Donald Trumpot lecsillapítsa. Az utóbbi időben az Európai Védelmi Unió létrehozása is felmerült, amely a hét évtizede tartó európai integrációs folyamat egy következő lépcsőfoka lehetne. Emiatt és a fegyverkezés előtérbe kerülésének következtében a tavaly felálló Európai Bizottságban először létrehoztak egy hadiparért és védelemért felelős biztosi posztot, amit jelenleg a litván Andrius Kubilius tölt be. A NATO felfegyverzésének egy következő mérföldköve a június 24-26 között tartott csúcstalálkozó lehet, ahol a finanszírozási kritérium emeléséről dönthetnek. (Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány)
