Másfél évvel ezelőttig általában egyszerűen és belátható időn belül tudták a cégek teljesíteni a tengerentúli rendeléseket, legyen szó légi vagy vízi szállításról. Bármilyen messziről is indult az áru, körülbelül egy hónap alatt eljutott a célállomásig, és minden akadály nélkül szállíthatták tovább a megrendelőhöz. A szállítás díja is kiszámítható volt, így a kis- és középvállalkozások is rendszeresen folyamodtak ehhez a módszerhez. Ám 2020 tavaszán visszafordíthatatlan folyamat indult el, amelynek hatásait még a következő években is érezni fogjuk.
2020 februárjában, amikor a koronavírus-járvány kezdetét vette, a vírus terjedésének megfékezése érdekében a légi és tengeri forgalmat is drasztikusan csökkentették. A szállítási idők és díjak megemelkedtek, több helyen leállt vagy drasztikusan csökkent a termelés, a boltok polcain készlethiány volt tapasztalható. Mindenki abban reménykedett, hogy a járványhelyzettel együtt a nemzetközi áruszállítási helyzet is javulni fog, ám ez nem így lett. Míg a légi szállítmányozásban az árak és a szállítási idők a járvány lefékeződését követő járat-újraindítások eredményeként normalizálódtak, addig a tengeri szállítmányozás soha nem látott mélységeket élt és él át még most is.
2020 őszén, fél évvel a vírus megjelenése után már tudtuk, hogy a nemzetközi helyzet javulására legalább 2021 tavaszáig várni kell majd, ugyanis a karácsonyi és a kínai holdújévi időszak magával hordozza a magas szállítási árakat és a többnapos, akár hetes késéseket. 2021 márciusában az árak mérséklődni kezdtek, de még korántsem közelítették meg a pandémia előtt megszokott mértéket. Korábban 3.000 dollárba került konténerenként a szállítás, idén tavasszal azonban akár több mint háromszorosát, 10.000 dollárt is elkértek ugyanezért. Majd, egy rövid “könnyebb” időszak után, a nyár előrehaladtával a szállítási árak újra megemelkedtek, a munkaerő hiánya miatt kevesebb hajót indítottak útnak, a kapcsolódó szolgáltatásokban komoly fennakadások voltak, és akár egész kikötőket zártak le a koronavírus miatt- mondta Mihály Attila, a Trans-Sped légi és tengeri szállítmányozási osztályvezetője.
Mi a probléma valódi oka?
Mihály Attila elmondta, a szakértők álláspontja szerint több ok vezetett a tengeri szállításban felmerülő problémákhoz. Az első komoly fennakadást a konténerhiány okozta. A tavaly nyár végén Kínából kiáramló szállítmányok vissza nem érkező vagy késve érkező konténerei generálták. Miközben egyes régiók exportigénye egyre nagyobb lett, sok kikötőben hegyekben álltak a kirakatlan import konténerek. Tovább nehezítette a helyzetet az ősszel szokásos karácsonyi árudömping, valamint a járvány újabb fellángolása. 2021 tavaszán, amikor a piac egy kis megnyugvást várt volna, az Ever Given elakadásának esete ismét megnehezítette az iparág működését. Többhetes késéseket tapasztalhattak a cégek, amikor a Szuezi-csatornában rekedt teherhajó hat napig teljesen elzárta a világ legforgalmasabb hajóútját.
Miután pedig megjelent a koronavírus delta variánsa, munkaerőhiány lépett fel, ami szállítások kimaradását és késését okozta. Az iparágban dolgozók jelentős hányada Indiából és a környező országokból származik, ezeken a területeken pedig kiemelkedően súlyos volt a járvány hatása. Emiatt rengetegen nem tudtak dolgozni, így a teherszállításban és a kikötők működtetésében is fennakadások merültek fel. A hatóságok több, nagy forgalmú kikötőt zártak be napokra a fertőzésveszély miatt, ami, felborítva a hajók menetrendjét, késéseket és hatalmas mennyiségű hátramaradt árukészletet eredményezve. Ezek a folyamatok sajnos mind a mai napig tapasztalhatóak. Az indiai variáns és az újonnan bevezetett óvintézkedések miatt a megszokott, körülbelül 30 napos tengeri szállítási idő helyett akár 40-42 nap alatt érkeznek meg a konténerek, ez pedig több cégnél megváltoztatta a termelési szokásokat.
Azok a cégek, melyek eddig a tengerentúlról szerezték be alapanyagaikat, kénytelenek voltak átalakítani beszerzésüket. Vannak, akik Európából magasabb árért, de kiszámíthatóbb feltételekkel rendelkező cégektől rendelnek, de vannak, akiknek le kellett állítaniuk a termelést, ezt pedig a fogyasztók is érezhetik. Az is egyre jellemzőbb, hogy a cégek megnövelik raktárkészletüket, ezzel biztosítva a megfelelő mennyiségű alapanyagot a stabil működéshez- mondta Mihály Attila.
