Nagyon régóta biztos vagyok benne, hogy valami nagyon nincs rendben az emberek egyre romló egészségi állapotával, a sok és egyre több halálos betegséggel, mely egyre sűrűbb rendet vág a mind több betegséggel küszködő emberek között, miközben a szintetikus gyógyszerek fogyasztása az egekbe szökik. Azok ára egyre magasabb, a betegek száma egyre több, s mégsem több a gyógyult ember. Mióta elolvastam dr. Lenkei Gábor“Cenzúrázott egészség” című könyvét, már tudom, mi az oka ennek a hátborzongatóan fordított összefüggésnek. A könyv minden egyes mondata tehetetlen indulatot váltott ki belőlem. Miért hagytuk, hagyjuk, hogy ez történjék velünk, egészségünkkel, életünkkel? Miért nem vesszük kezünkbe életünket, egészségünket, felelősséggel? Holott a megoldás igen egyszerű.

Már Szent-Györgyi Albert és Sellye János professzor munkásságának megismerése óta, nem csak a világ, mi is tudjuk, hogy a betegségek többségét valaminek a hiánya okozza, mely hiányok pótlásával a megbomlott egyensúly helyreállítható. A hiánybetegség tényét számtalan tudományos kísérlet, valóságos gyógyítás igazolja. Gondoljunk csak a C-vitamin hiányát okozó skorbutra, mely egyszerűen megszüntethető volt nagy C-vitamin dózis bevitelével. A mikro-tápanyagok - vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek - megfelelő mennyiségű bevitele a szervezetbe biztosítja az egészséget, a betegség megelőzését, sőt a megbetegedett szervezet gyógyulását is. Számos civilizációt ismerünk, ahol 100 évnél magasabb az átlagos életkor, az emberek nem ismerik a betegségeket, a rákos megbetegedések még elvétve sem fordulnak elő. Minden ez irányú kutatás egyértelműen a táplálkozásban, a mikro-tápanyagokban gazdag élelmiszer-bevitelben találta meg a magyarázatot. Mi, civilizált emberek, mégis faljuk a szintetikus gyógyszereket, elhisszük az orvosoknak, hogy ez az egyetlen üdvözítő megoldás egyre súlyosabb bajainkra. Azután egyre betegebbek leszünk, még több gyógyszert szedünk, korán meghalunk, ha nem, akkor súlyos betegségekkel tesszük élvezhetetlenné életünket. A gyógyszergyártás pedig a világ legjövedelmezőbb biznisze lett.

Dr. Lenkei Gábor könyvében számokkal, tényekkel, szakirodalommal alátámasztottan azt állítja: a nagy gyógyszergyártók, a gyógyszerlobbi, valamint a mennyiségorientált élelmiszergyártók profitéhségének “érdeme”, hogy az emberiség egészségi állapota hanyatlóban van. Ebből az állításból kiindulva magyarázatot talál arra, miért élünk szinte csak feleannyi, jó esetben kétharmadnyi ideig, mint lehetne, és miért betegeskedünk.

“Egy embernek - normálisan - élete végéig alapvetően egészségesnek kellene maradnia. Az elfogadható az lenne, ha a nagyon idős emberek (úgy 100 év körül vagy afelett) természetes halállal halnának meg. A legtöbb emlős várható élettartama a növekedéséhez szükséges időnek kb. hatszorosa. Az ember növekedése 20 éves kora körül fejeződik be. Hatszor húsz az egyenlő százhússzal."

Dr. Lenkei Gábor szülés-nőgyógyászként praktizáló orvos volt. Otthagyta a szakmáját, mert idejekorán észrevette, hogy becsapták. Semmit sem tanult az egyetemen ugyanis a betegségek megelőzéséről, csak a betegségek gyógyszeres kezeléséről. Gyakorló orvosként látta, hogy a gyógyszeres kezelésen alapuló gyógyítás mennyire kicsiny hatásfokú. Mikor megismerkedett néhány alternatív gyógyítási eredménnyel: például Beata Bishop által használt Gerson-diétájával, amely pusztán étkezéssel meggyógyította a legsúlyosabb rákbetegséget, felháborodva tette fel a kérdést: erről miért nem tanult az egyetemen? Az orvosok képzése ugyanis csak a gyógyszerek összetételére összpontosult. A gyógyszerszemléletű orvosképzés 6 éve alatt egy-két órán foglalkoztak csak a helyes táplálkozás egészségre gyakorolt hatásával. Megtapasztalta, hogy a hivatalos orvosi reakcióval sarlatánságnak, kóklerségnek tartott alternatív gyógyítási módszerek sokszor messze hatásosabbak voltak a hivatalos módszereknél.

Nem hibáztatja az orvosokat. Adatokkal bebizonyítja, hogy a civilizáltnak tartott világban, az USA-ban az orvosképzést és gyógyszerkutatást idejekorán a kezükbe kaparintották a nagy gyógyszergyártók, ők pénzelik az alapítványokat, az egyetemeket, s szemléletükkel teljesen uralják az oktatás irányát és a kutatás-fejlesztés eredményeit. Így teljesen természetes, hogy a betegségek teljes meggyógyításának eredménye: az egészséges ember, nem érdeke a “betegségiparnak”. A betegség megelőzése, a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldások a szervezet hiányának pótlására, a betegségek okának megszüntetésére messze nem áll érdekében az általuk kialakított egészségiparnak. Az orvosok ennek a “játéknak” csupán eszközei. Úgy tanulták, helyesen cselekednek, ha a gyógyszergyártók legújabb, legjobbnak mondott gyógyszereit használják betegségek kezelésére. Hiszen ők gyógyítani akarnak. Erre a gondolkodásmódra képezték őket.

Dr. Lenkei Gábor nem elsőként és valószínűleg nem utolsóként állapította meg, hogy a hivatalos gyógyítás, orvoslás “allopata”. Allopata, aki a tünetek elfojtásával gyógyít. Nem a fájdalom okát szünteti meg, hanem fájdalomcsillapítóval gyógyít. Nem az álmatlanság, feszültség okát kezeli, hanem altatót ír fel. Az érelmeszesedés okának megkeresése helyett eret cserél. Ugye, milyen értelmetlen?

Pedig már számtalan tudományos felfedezés, gyakorlati tény igazolja, hogy a betegségeket nem valami okozza, hanem valaminek a hiánya. Néhány nagyon közismert ezek közül:

Angolkór - D-vitamin hiánya.
Farkasvakság - A-vitamin hiánya
Skorbut - C-vitamin hiánya
Vészes vérszegénység - B-12 vitamin hiánya
Pellagra - B-3 vitamin hiánya
Beri-beri - B-1 vitamin hiánya.

Mégsem ebbe az irányba ment el a gyógyítás. Miért nem? Miért nem vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket használunk gyógyításra, miért nem a táplálékösszetételre figyelve előzzük meg a tömeges érelmeszesedéseket, rákosodást? Lenkei Gábor azt állítja, hogy azért, mert ez nem érdeke a gyógyszergyártóknak és ellenérdekelt benne a mennyiségi fogyasztásra berendezkedett élelmiszergyártó, aki az emberi szervezetnek mérget jelentő anyagokkal teli táplálékot termel. Kemény szavak ezek. Kemény számokkal alátámasztottan: “A világ gyógyszerforgalma a becslések szerint tavaly (a könyv 2003 végén íródott - szerk.) elérte a 400 milliárd dollárt, ami a magyar GDP több mint ötszöröse. A legnagyobb gyógyszer-mammutvállalatok nyeresége töretlenül nőtt az elmúlt években, a legtöbb iparágat visszavető recesszió ellenére az amerikai Pfizer óriáscég csupán a legutóbbi negyedévben 4,7 milliárd dolláros, tehát csaknem ezermilliárd forintos profitot könyvelhetett el.” A világ második legjövedelmezőbb iparága hatalmas összegeket költ marketingre, hogy a gyógyszerfogyasztás divatját fenntartsa, s elhitesse az emberekkel, hogy szükségük van a használatukra.

S miket etetnek meg az emberekkel gyógyszer formájában? Igazából nem akarom elhinni dr. Lenkei Gábornak, amit leír, és adatokkal alátámaszt, nevezetesen azt, hogy a gyógyszerek hatóanyagaiban tömegestől fordulnak elő súlyos betegségeket okozók. Amelyeknek a forgalmazását eleve meg kellene tiltani. Mégis engedélyezik. Minden csak lobbi és hatalom kérdése - állítja.

A legtekintélyesebb intézetek megállapításaira támaszkodva a szerző azt állítja, hogy az elhalálozási okok sorában a negyedik helyet foglalja el a gyógyszer-mellékhatások okozta elhalálozás. Ez persze csak a kórházi kezelések során beazonosított és bejelentett eseteket figyelembe vevő adat. Mennyi lehet a valós szám?

A legmegdöbbentőbb sorokat a könyvben a gyerekekkel, mint új célcsoporttal kapcsolatban olvastam. Szerinte az elmúlt évtized kitalált betegsége: a hiperaktivitásnak nevezett, orvosilag be nem bizonyított “betegség” nagyon sokat hozott a gyógyszergyártók konyhájára. A Ritalin nevezetű gyógyszert, melynek hatóanyaga alig különbözik a kokaintól, divat lett felírni a mozgásigényes gyerekeknek. Hiába emeli és emelte fel a szavát ellene rengeteg orvos, pszichológus, a türelmetlen pedagógusok és az ideges szülők jóhiszeműen drogozzák gyerekeiket, akik ugyan nyugodtan ülnek a fenekükön, de visszafordíthatatlan károsodást szenvednek. Ők a jövő kábítószeresei. Egy tekintélyes orvosi lap szerint “Nagyon magas adag élénkítőszerek károsodást okoznak a központi idegrendszerben, a szív- és érrendszerben, és magas vérnyomást is eredményezhetnek. Ráadásul a magas adagok összefüggésbe hozhatók a kényszeres viselkedéssel, és néhány sérülékenyebb személy esetében mozgási rendellenességgel is.” 1985 és 2000 között országonkénti bontásból átlagolva, 600-700%-kal megugrott a hiperaktivitásban szenvedő, ezért gyógyszerre szoruló gyerekek száma. Ők már biztosan páciensei lesznek felnőtt korukban is az orvosoknak.

Mégis, hogyan lehetünk egészségesek? Erre is választ ad a könyv. A civilizált világban minden egyes ember egyénileg kezébe veheti egészségét, s megszüntetheti a “minőségi éhezését”. Egyszerűen csak pótólnia kellene az élelmiszerekben nem megtalálható, szervezete által a stressztől és betegségektől rohamosan kiürülő vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, mégpedig megfelelő mennyiségben. A megfelelő mennyiséget dr. Lenkei Gábor nem a hivatalosan kötelezővé tett adagolásban, hanem annak többszöröseiben határozza meg. Megdöbbentő adatokkal bizonyítja be, hogy a gyógyszeripari befektetők által ellenőrzés alá vont Egészségügyi Világszervezet 1963-ban létrehozott egy bizottságot, mely hatalmas erővel lépett fel a mikro-tápanyagokkal szemben, hogy azokat ne lehessen a betegségek megelőzésére, gyógyításra használni. A Codex Alimentarius Bizottság célja az volt, hogy mesterséges felső határokat állapítson meg, megakadályozandó a természetes anyagok terápiás célú felhasználását. Ama bizonyos RDA-számok, a javasolt (gyakorlatilag kötelezően betartandó) napi adagok Lenkei Gábor szerint arra elegendőek, hogy a minőségi éhezés állapotában tartsák az emberi szervezetet, hogy fogyasztója maradjon a gyógyszereknek.

Példák százait hozza fel arra, hogy a javasolt napi adagnak több tízszerese, esetleg százszorosa hozza meg a gyógyító hatást, illetve egyáltalán nem okozza azokat az ártalmakat, amiket a hivatalos gyógyítóipar állít. Szent-Györgyi Albert például a napi 60 milligramm javasolt C-vitamin helyett 1-3 grammot fogyasztott, tehát 1000-3000 milligrammot. Ha beteg volt, akkor 5-10 grammot. A napi 10 NE-s E-vitamin helyett 2000 NE-s adag ártalmatlanságát tudósok tömege bizonyította, illetve gyógyító hatását igazolta az érrendszeri megbetegedésekre, a koszorúerekre, a szívinfarktusra, az időskori memóriazavarokra, a tanulási képességre. A könyvből megtudhatjuk, melyik vitamin nagyobb dózisú bevitele melyik betegségre van gyógyító hatással.

A szerzőtől ajánlásokat is kapunk a napi ideális mikroanyag-bevitelre, arra, hogyan vigyázzunk egészségünkre és hogyan hosszabbítsuk meg életünket, s hogyan ne hagyjuk, hogy áldozatává váljunk a gyógyszeripar csapdájának.

Elkeseredtem, amikor minap az egészségügyi miniszter kihirdette, hogy januártól már csak egy hónapra elegendő gyógyszert írhat fel az orvos a betegének, mert hiába volt a két hónapra elegendő dózis intézménye, az emberek az istennek sem mérsékelték gyógyszerszükségletüket. (Ezek a “pazarló életmódot” folytató nyugdíjasok sem.) A gyógyszerfogyasztás, így a társadalombiztosítási kassza kiadása nem hogy csökkent volna, inkább emelkedett. Az egészségügyi tárca “bölcs” rálátása a gyógyszerfogyasztás és a betegségek, valamint a gyógyszergyártás összefüggéseire, ismét egy butaságot produkált. Következményeképpen egész biztosan nem fog kevesebb gyógyszer elfogyni, csak több receptet írnak fel a receptírásra kiválóan kiképzett orvosok, nagyobb lesz a sorban állás az orvosi rendelőkben, több munkaidő-kiesést okoz az orvoshoz járás. És tovább engedjük magunkat az orrunknál fogva vezetni az egészségügyet, gyógyszergyártást, élelmiszertermelést a kezükben tartók által, mi emberek, a tébét fizetők és a szintetikus gyógyszereket falók, attól függővé váltak.

A gyógyszergyártók egyre drágábban adják a gyógyszereiket, s a kormány, a beteg, a tébét fizető egyaránt úgy gondolja, nincs más lehetősége, mint elfogadni a feltételeket, s egyre többet áldozni vélt egészsége árán, a profitéhség oltárán.

Saját magunkra van bízva, hogyan hozzuk ki magunkat ebből a buta, korai halálunkat hozó körforgásból, és sikerül-e függetlenítenünk magunkat és egészségünket mások játékaitól.

Mit szól hozzá?