Ugyanakkor az egyezmény alapján az adóinformáció továbbítás továbbra sem automatikus, tehát csak akkor kerülhet rá sor, ha azt a nemzeti adóhatóságok kifejezetten kérik, és kérésüket az egyezményben foglaltak szerint alá is támasztják.
Az egyezményhez fűzött jegyzőkönyv szerint a megkeresett államban az adózók jogaival kapcsolatos adminisztratív eljárási szabályok alkalmazásra kerülnek. A jegyzőkönyv azt is kimondja, hogy információkérés akkor indítható, ha a kérő fél már kimerítette valamennyi, a belső szabályai által elérhető általános információforrást. Emellett a megkeresésnek tartalmaznia kell az eljárás vagy vizsgálat alá vont személy személyazonosságát, az időintervallumot, amire a kérés vonatkozik, a keresett információ meghatározását, beleértve annak természetét és formáját, amelyben a megkereső állam az információt kapni szeretné, az adóügyi célt, amelyre az információt kéri és amennyiben ismert, akkor annak a személynek a nevét és címét, akinek az információ a birtokában lehet.
Ezek hiányában Svájc az információszolgáltatást megtagadhatja, mivel kategorikusan ellenzi és az egyezményben ki is zárja az un. adathalászatot. Tehát az nem történhet meg, az egyik szerződő állam megfelelő indoklás nélkül tömegesen kérjen adatokat a másik országban vezetett bankszámlákról, majd ezeket elemezve indítson eljárást. Ez a helyzet az automatikus adóügyi információcsere 2018-ra tervezett indulása után gyökeresen megváltozhat. Addig azonban a most életbe lépett kettős adóztatást elkerülő egyezmény szabályai lesznek az irányadók.
dr. Magyar Csaba jogi igazgató Crystal Worldwide Ltd.
