Tekintettel arra, hogy a községi ingatlanok már a III. negyedévben is elszenvedtek egy 7,1 százalékos árcsökkenést, az évet összességében csupán alig látható, 0,3 százalékos drágulással zárták. Ezzel szemben a vidéki városoknál az éves átlagos nominális felértékelődés 14,4 százalékra, a fővárosnál pedig 16,1 százalékra jött ki. Ám ezek az értékek sem voltak képesek ellensúlyozni az inflációt. Az MNB kalkulációja szerint az éves reálértékváltozás a községi lakásoknál -18,3 százalék, a fővárosiaknál -5,4 százalék míg a vidéki városiaknál -6,8 százalék.
A városok eredményeit régiókra bontva is közli az MNB jelentése. Abból kitűnik, hogy az éves drágulás egyedül Budapest környékén haladta meg az inflációt: a közép-magyarországi régióban 4 százalékos reálértéknövekedést mértek. Ezzel szemben a következő legjobban dráguló régió, Nyugat-Dunántúl városaiban is már reálárcsökkenést (-3,1 százalék) regisztráltak. Legkevésbé az ország észak-keleti részén bírták a versenyt az inflációval, így a lakóingatlanok leértékelődése az Észak-Alföldön (-10,3 százalék) és Észak-Magyarországon (-11,5 százalék) lett a legnagyobb.
Ez az igencsak sokrétű kép is arra vall Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője szerint, hogy a jelenlegi fordulat mögött nincs egy olyan generális, a piac minden szegmensét egyöntetűen megrendítő ok, mint volt korábban például a tőzsdeválság vagy a devizahitel-krízis. A mostani, magukban is összetett negatív hatások inkább széthúzzák a piacot: az eleve jobban pörgő területek – optimista forgatókönyv szerint – jobbára csak döccennek, míg ahol amúgy is gyengébb a kereslet, ott jobban szenvednek.
