Kényszer vagy lehetőség? Ezzel a címmel rendezett konferenciát 2007. október végén a Joint Venture Szövetség (JVSZ) abból a célból, hogy felhívja a figyelmet a tőkeexportnak a kis- és középvállalatok (kkv) növekedésében betöltött szerepére. Az esemény nem titkolt küldetése volt annak a tévhitnek az eloszlatása is, hogy a külföldi terjeszkedés kizárólag a legnagyobbak biznisze lehet. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy egyre több kkv ér el sikereket a határainkon túl, sőt sok szakértő egyenesen lépéskényszerként említi a földrajzi és történelmi helyzetünkből egyaránt adódó lehetőséget: ez komoly előnyt jelenthet a hazai gazdaság szereplői számára az Európai Unióban dúló éles versenyben. Megfigyelők úgy vélik, az elkövetkező években tovább nőhet a hazai tőkeexport volumene, és a jelenlegi állomány 2010-re akár a 12-14 milliárd eurót is elérheti.
Új szelek fújnak
Néhány éve még a döntéshozók és a vezető közgazdasági elemzők is csak a Magyarországra irányuló tőkeáramlásban látták a hazai növekedés zálogát. Tavaly tavasszal azonban a Magyar Atlanti Tanács budapesti konferenciáján Veres János pénzügyminiszter azt mondta: "a világ legnagyobb fejlődő piacain, például Indiában, Kínában és Oroszországban olykor tőkekivitellel is terjeszkedő magyar vállalatok gyorsíthatják a magyar gazdasági növekedést".
- A hazai tőkeexport 2005-ben lódult meg. A kedvező teljesítményt egyrészt a nemzetközi feltételek változása tette lehetővé, másrészt a hazai vállalatok addigra erősödtek meg annyira, hogy a magyar piac már szűkösnek bizonyult számukra. Az egyre élesedő piaci verseny szintén a határon túli terjeszkedés lehetőségére irányította a figyelmet - magyarázza Gulyás József, a 2002-ben a tőkeexport jelentőségét először hangsúlyozó JVSZ Tőkeexport Bizottságának elnöke. Szerinte az unióban zajló kibővült versenyben a magyar gazdaság szereplői számára akár egérutat is jelenthet a határon túli terjeszkedés.
Persze kérdés, hogy kik előtt nyílt meg ez a kapu. A statisztikai adatokat elemezve nem szabad elfelejteni, hogy a tőkeexportőrök között szerepelnek a magyarországi multinacionális nagyvállalatok, akik ugyan hazánkból indítják regionális terjeszkedésüket, de ez valójában az anyavállalat döntése. A mutatós számokhoz hozzájárul a lassanként a multinacionális nagyvállalati szegmensbe tartozó hazai cégek - a Mol, a Richter vagy az OTP - dinamikus terjeszkedése is.
- Az összesen 9,3 milliárd eurós kihelyezés nagyobbik hányadát valóban a hazai nagyvállalatok régiós befektetései adják, ám közgazdasági szempontból egyáltalán nem elhanyagolható a kkv-szegmens egyre hangsúlyosabb megjelenése a külföldi, különösen a környező országokban lévő piacokon. A nagyszámú, de igen kicsi tőkeerővel létesített vállalkozásokat például egyetlen statisztika sem tartalmazza - hangsúlyozza Gulyás József.
Süveges-Szabó László, az ITD Hungary Zrt. üzletfejlesztési igazgatója pedig hozzáteszi: a hazai vállalatok tőkeexportjának két-három évvel ezelőtt kezdődött fellendülését éppen a hazánkból terjeszkedő multinacionális nagyvállalatok mozgása segítette elő.
- A mostani tőkeexport-bővülés egy generikus folyamat eredménye. A rendszerváltástól napjainkig eltelt időszak alatt a vállalkozások egy jelentős hányada megerősödött, lassanként kinőtte a hazai piacot, és mára már szükségszerűvé vált, hogy egyre aktívabb üzleti tevékenységet folytassanak az országhatáron kívül. A fejlődés következő lépéseként pedig a jelentős exportőrök cégképviseleteket, disztribúciós központokat hoztak létre, ma pedig már egyre gyakoribbak a klasszikus tőkebefektetések is. Az adatok tükrében jól látszik, hogy tendencia lett a kkv-k jelenléte a tőkeexportáló cégek sorában - mondja a kereskedelemfejlesztésre szakosodott szervezet területi vezetője.
A szomszédos országok a legkedveltebb célpontok
Kádár Béla, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke, az MNB Monetáris Tanácsának tagja a már említett tavalyi konferencián tartott előadásában Magyarország előnyös földrajzi és történelmi helyzetét hangsúlyozva azt mondta, a Kárpát-medence napjainkban is "természetes gazdasági egységként" működik.
A számok is ezt támasztják alá, hiszen 2006-ban a Magyarországról külföldre irányuló mintegy 2,4 milliárd euróra rugó tőkekivitel hozzávetőlegesen 50 százaléka a szomszédos országokba vándorolt, míg 10 százalékát a Balkán egyes államaiba ruházták be a magyar cégek.
Mostanában a privatizáció előtt álló Szerbia is kedvelt célpont lett, miközben Románia és Szlovákia vonzereje sem csökkent. Bulgáriában a privatizációs folyamatok szintén abba a stádiumba jutottak, amikor már számos vállalat számára vonzó perspektívát jelenthet a térség, miközben az adott terület kockázati nagysága évről évre csökken.
- Amikor a Kárpát-medencében gondolkodunk, a kapcsolati tőke jelentősége és a magyar nyelv ismerete is befolyásolja a döntéseket. Ugyanakkor Kínában is létezik olyan iparág, amelyben a hazai cégek labdába rúghatnak. Ilyen például néhány környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenység, nevezetesen a szennyvíztisztítás, de az élelmiszer-ipari cégek is jó eséllyel indulhatnak - vélekedik Gulyás József.
A kapcsolati tőke mellett persze a szabályozási kérdések is nagyon fontosak a befektetési célpont kiválasztásakor. Ebben a vonatkozásban, úgy tűnik, pillanatnyilag Szerbia vezet: az elmúlt öt évben a négyszeresére nőtt az ide irányuló export volumene, és míg két évvel ezelőtt mindössze százötven magyar-szerb vegyesvállalat volt, ma már négyszázra nőtt a regisztrált közös cégek száma. A jelenség egyik magyarázataként szakértők a szerb-orosz szabadkereskedelmi egyezményben rejlő előnyök kiaknázását említik. A szerződés értelmében ugyanis Szerbiából 2 százalékos vám mellett lehet Oroszországba exportálni.
- Az ország EU-csatlakozásával ugyan részesei lettünk az európai szabadpiacnak, ám "kiszorultunk" a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) hatálya alól. A közép- és délkelet-európai országokat magában foglaló nemzetközi kereskedelmi szervezet viszont - jóllehet Románia és Bulgária 2007-es csatlakozásával valamelyest csökkent a nagysága - huszonhatmillió fogyasztót jelent, ráadásul ezekben az országokban a fogyasztás még dinamikus növekedés előtt áll - teszi hozzá Deli Zoltán, a hazai kis- és középvállalkozások kelet-közép-európai és balkáni piacokon való megjelenését egy évtizede szervező Mac-Line Hungary ügyvezető igazgatója. Őszerinte a jövőben a balkáni piacok előtérbe kerülésére lehet számítani. (A romániai lehetőségekről és tapasztalatokról itt olvashat.)
- A szlovén kkv-k törik előttünk a jeget. A sikereiken felbuzdulva és a tapasztalataikból okulva a hazai vállalkozások már alacsonyabb kockázat mellett tudnak megjelenni az egyre dinamikusabban bővülő balkáni piacokon, például a ma még kissé háttérbe szoruló, ám magas vállalkozói kultúrájú Bosznia-Hercegovina területén is - állítja a kiállítások és üzletember-találkozók tapasztalataira hivatkozva a szakember.
Persze a termelőberuházások színterének kiválasztásakor a rendelkezésre álló munkaerő sem elhanyagolható tényező. E tekintetben Romániában szűkülnek a lehetőségek, Kárpátalja és Ukrajna azonban szintén mostanában válnak keresett befektetési területekké. A Vajdaság számára például jelentős versenyelőnyt jelent, hogy kiugróan magas a munkanélküliség a magyarlakta területeken.
Kinek éri meg?
A hazai kkv-k jelentős része mára felkészültté vált a külpiaci megjelenésre. Az EU-csatlakozást követően megélénkült hazai versenyben edződtek, fogalmaz több szakértő is. Szintén fontos szempont, hogy a külpiaci terjeszkedés talán legköltségesebb vonzata, a szükséges információk megszerzése sem jelent már komoly akadályt. Az ITD Hungary, a Joint Venture Szövetség témára szakosodott állandó bizottsága és számos tanácsadó cég is az általuk ápolt külpiaci kapcsolatokkal, illetve az egyre gyakrabban szervezett üzletember-találkozók segítségével igyekszik pótolni a helyismeretet. Az egyes szervezeteknél összegyűjtött és strukturált adatok pedig összehasonlíthatóvá teszik a befektetni szándékozók számára az adott országra jellemző információkat. Elmélyült piacismeret nélkül ugyanis hazárdjáték lenne a külföldi befektetés.
Deli Zoltán úgy véli, főleg a jelentős exporttevékenységet végző cégek körében válik egyre inkább természetes gondolattá a tőkeexport lehetősége.
- A rendelkezésre álló információk révén ma már nem nagy bátorságra, csak megfelelő mennyiségű tőkére van szükség. Attól a pillanattól, hogy az exportszint alapján a külföldi beruházás költségének néhány éven belüli megtérülése várható, a cégek többsége nyitottá válik a magasabb szintű kapcsolatra, akár úgy, hogy vegyesvállalatot hoz létre, akár oly módon, hogy saját céget alapít az adott országban. A kis- és középvállalatok tőkeexport-tevékenységét bátorítja a hazai nagyvállalatok terjeszkedése is, hiszen az eddigi beszállítók a cápákat követő kalauzhalakhoz hasonló módon vonulnak a multinacionális cégek nyomában. Az azonban tévhit, hogy egy cég, amelyik nem bizonyult életképesnek a hazai piacon, sikeres lehet a régió más országában. Ilyen értelemben egészen biztos, hogy nem tekinthető a tőkeexport egérútnak.
- Olyannyira, hogy aki azt gondolja, hogy ez a túlélés eszköze, lehet, hogy csalódni fog. A magas szintű piacismeret és vállalkozói képességek mellett a tőkeerő legalább olyan fontos a sikerhez. És bár ma számos támogatási program, kedvezményes hitel segíti a kkv-kör külpiaci terjeszkedését, a saját erő elengedhetetlen. Szögezzük le, ez nem a hazai kudarcoktól való menekülés lehetősége, hanem a versenyképesség elérésének egy módja - teszi hozzá Süveges-Szabó László.
A megállapítást alátámasztja az a tény is, hogy a magyar vállalatok külföldi befektetései alapvetően nem hazai beruházások helyett valósulnak meg, ahogyan azt Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke hangsúlyozta a Magyar Atlanti Tanács által szervezett eseményen.
Ma a feldolgozóipar cégei, a távközlési szektor szereplői, a szálláshely-szolgáltatásra és a vendéglátásra szakosodott vállalatok a legaktívabb tőkeexportőrök, de az ITD Hungary üzletfejlesztési igazgatója szerint a jövőben a kkv-szektor erőteljesebb térnyerése mellett az ingatlanszektor válhat húzóágazattá.
A JVSZ októberi konferenciájának egyik nem titkolt célja volt, hogy bizonyítsa a tőkeexport nemzetgazdasági hasznosságát.
"A kifelé mozgás egyrészt kényszerpálya a kis- és középvállalatoknak, másrészt versenyképességük fokozásának egy lehetséges formája. A hazai piac kicsi, és a hatékonysági szempontok megkövetelik, hogy a cégek szélesebb körben tudják értékesíteni a terméküket vagy szolgáltatásukat. Természetesen vannak, akik a honi szabályozásra vagy a szigorú uniós környezetvédelmi előírásokra hivatkozva hoznak létre külföldön termelőberuházást. Mindez az első pillanatban veszteségnek tűnhet a hazai bevételekre nézve, én azonban azt gondolom, hogy a jelenség pozitív, hiszen megtalálva a kitörési pontot, a vállalkozó játékban marad. Ez néha fontosabb szempont, mint a profit. Amúgy, középtávon, a nyereség repatriálása révén, a magyar nemzetgazdaság számára is hasznos lehet a vállalat külpiacokon folytatott tevékenysége" - hangsúlyozza a JVSZ szakembere, és hozzáteszi: a holland cégek által külföldön befektetett tőke nagysága például a négyszerese az otthoni invesztícióknak, és a kkv-k ezrei keresik a növekedés lehetőségét a határokon kívül.
A szakemberek egybehangzó vélemény szerint tehát bizonyos mérethatár - nevezetesen 500 millió forintos éves árbevétel és 100 fő foglalkoztatott - felett egyetlen vállalat sem engedheti meg magának, hogy ne tájékozódjék a külpiaci lehetőségekről. A hazai piac nagyságából adódóan ugyanis a növekedési lehetőségek végesek, és amelyik cég nem nő, az előbb-utóbb leszálló pályára áll. Ilyen a verseny. Persze az már másik kérdés, hogy a világgazdaság hogyan változik, és meddig tartható fenn a folyamatos növekedési kényszer.
Megjelent a Piac és Profit Magazin februári számában.
