A 2000-es évek elejét meghatározó „nehéz”, magas alkoholtartalmú, hordós vörösborok divatja lecsengett. A fogyasztók a könnyebb, jól iható, gyümölcsös és alacsonyabb alkoholtartalmú borokat keresik (reduktív fehérek, rozék, gyöngyözőborok). Az elmúlt 10-15 év egyik legnagyobb sikertörténete a hazai pezsgőkategória felívelése. A tradicionális módszerrel (palackos erjesztéssel) készülő pezsgők piaca hatalmasat nőtt, és olyan borvidékek is megjelentek ezen a térképen, mint Etyek vagy Somló.
Mindezek hatása a magyar borágazatban jelentős minőségi szórás alakult ki. A szűk élvonalbeli prémium borászatok nemzetközi szinten is kiemelkedő elismeréseket hoznak, miközben az olcsó, ömlesztett (lédig) borok nagy mennyiségű kivitele miatt a külföldi fogyasztók egy része Magyarországot alacsonyabb minőségű borok hazájaként azonosítja. A nagy tömegben eladott olcsó borok alacsony jövedelmet biztosítanak csak a termelőknek, ami megnehezíti a szőlészetek modernizációját.
A borászat ma már elválaszthatatlan a turizmustól: a borászatok és a borvidékek nemcsak mezőgazdasági üzemek, hanem élményközpontok, kulturális terek és a vidéki turizmus motorjai. A borturizmus (enoturizmus) az egyik legmagasabb átlagos költéssel bíró turisztikai szegmens, amely alapjaiban formálja át a magyar borászatok üzleti modelljét. A turizmus közvetlen értékesítési csatornát (úgynevezett pinceajtó-értékesítést) biztosít, amely a borászatok számára a legjövedelmezőbb modell:
• Magasabb profitmarzs: A helyben elfogyasztott vagy megvásárolt bor után nem kell jutalékot fizetni a kiskereskedelmi láncoknak vagy a nagykereskedőknek.
