A Big Four tanácsadócégek (Deloitte, Ernst&Young, KPMG, PriceWaterhouseCoopers), és néhány munkaadói szervezet (MGYOSZ, JVSZ, AmCham, NVMT) ismertette a 2008 tavaszán elkezdett, majd nemrégiben befejezett, az adórendszer átalakításával kapcsolatos ajánlásait a kormány számára. (A céges adózásról szóló javaslatokat itt olvashatja...)
A hazai gazdaság és adórendszer versenyképessége a foglalkoztatás, és annak közterhei terén jelentősen sérül. A viszonylag alacsony, átlagbért alig meghaladó jövedelemsávban jelentkező adóterhelés sokakat ösztönöz adókikerülésre, melyre ráadásul a számos elérhető mentesség, kedvezmény, alacsony adózást biztosító átalány alapú adónem ad lehetőséget.
A szürke zóna ellen
Az alacsony jövedelemsávban széles körben elérhető adómentesség ezen túl is sokakat motivál arra, hogy jövedelmüknek csak bizonyos hányada után teljesítsék adófizetési kötelezettségüket. Ennek eredményeként a kedvezmények nem a ténylegesen alacsony jövedelműeket segítik, hanem az adókikerülést serkentik. Mindezek következtében a foglalkoztatás jelenlegi adóztatása nagyban előidézője az adókikerülésnek, és a szürke- vagy feketemunkának, és részben felelős a stagnáló alacsony foglalkoztatásért és aktivitásért - mutatott rá Lőcsei Tamás, a PWC cégtársa.
A javasolt intézkedések egy jelenleg több irányból torzult adóztatás visszásságait kívánják kiszűrni, tehát azok hatása egyes jövedelemsávokban eredményezhet adóteher-növekedést, ennek célja azonban az adóterhet elkerülők adófizetésre kényszerítése.
Magánszemélyek számára egységes 20%-os SZJA kulcsot kellene bevezetni 15 millió forintig. Azt meghaladóan 30%-os adókulcs kerülne bevezetésre. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy széles bázison működő, egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer jelentősen javítja a kiszámíthatóságot, egyszerűsíti az adminisztrációt és már rövidtávon is szolgálja a gazdaság fehérítését, ha annak mértéke méltányos közteherviselést biztosít - közölte Oszkó Péter, a Deloitte elnök-vezérigazgatója.
Átalány nélkül
A bevételen alapuló jövedelemátalányok (pl. EKHO, egyéni vállalkozó, őstermelő, stb.) megszűnnének. Szintén az adórendszer egyszerűsítését és a szürkegazdaság visszaszorítását szolgálja az átalánytípusú adók megszüntetése, hiszen nem vonatkoznának speciális szabályok, megkülönböztető jellegű kedvezmények kisebb csoportokra, másrészt a költségelszámolás megkövetelésével tovább lenne erősíthető a kötelező számlaadás intézménye, amely megnehezítené a bevételek eltitkolását - foglalta össze László Csaba, a KPMG ügyvezető igazgatója, volt pénzügyminiszter.
A vállalkozások gazdasági versenyképességét leginkább a munkát terhelő adók, ezen belül is a munkáltatót terhelő járulékok mértéke befolyásolja. Ahhoz, hogy a versenyképességben számottevő javulást érhessünk el, a munkáltatói járulékok drasztikus csökkentése javasolt, a javaslatunk szerint legalább 10 százalékpont erejéig. Az egészségbiztosítási járulékot a tételes EHO alább részletezett emelésével lehet kiváltani. A munkáltatói járulékok 10 százalékponttal csökkennének: a nyugdíjbiztosítási járulék 24%-ról 19%-ra, az egészségbiztosítási járulék pedig 5%-ról 0%-ra - közölte Rencz Botond, az Ernst & Young Adótanácsadás Üzletág vezető partnere.
15 millió forintnál egységes nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékplafon kerülne bevezetésre (munkavállalói és munkáltatói egyaránt), azzal, hogy a nyugdíj-jogosultág számítása során továbbra is csak a jelenlegi járulékplafon szerinti befizetés kerül figyelembevételre - tette hozzá Lőcsei.
Járulékplafon és járulék-megszüntetés
Szintén a munkát terhelő adók csökkentését, és így a magasabb hozzáadott értékű szektorokban a versenyképesség további javulását szolgálja egy egységes járulékplafon bevezetése, ami mind a munkavállalók, mind a munkáltatók által fizetendő egészség- és nyugdíjbiztosítási járulékokra vonatkozna.
Vízszintes tengely: adóbevételek a GDP százalékában (1995); Függőleges tengely: változás 1995-hez képest (%)
forrás: Eurostat - kattintson a nagyításhoz!
A javaslat szerint a járulékfizetés maximumát a legmagasabb személyi jövedelem-adókulcs belépési sávhatáránál kell meghatározni, amely egy kellően megemelt szint ahhoz, hogy a járulékbefizetések mértékét jelentősen még ne változtassa meg. A magánszemélyek esetében ugyanakkor a nyugdíjellátásra jogosító sávhatár megmaradna a jelenlegi 7 millió Ft körüli mértéken (vagyis a jövőbeni nyugdíjak továbbra is ez alapján kerülnek meghatározásra), megőrizve így a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát, míg a 7 és 15 millió Ft közötti jövedelem után megfizetett járulék részben pótolhatná a munkáltatói járulékcsökkentésből kieső bevételeket.
A versenyképesség szempontjából a munkáltatói járulékok különösen, a munkavállalói járulékok kevésbé játszanak fontos befolyásoló szerepet. Érdemes lehet ezért megfontolni a 3%-os munkáltatói járulék megszüntetését, és ezzel arányosan az 1.5%-os munkavállalói járulék növelését (1.5% vagy 3%-kal).
