A kamarai elnök érvelése tulajdonképpen közgazdaságilag helytálló. A cégek bizony nagyon erősen számolnak a bérköltséggel. Az a nagy kérdés, hogy vajon Parragh László most a saját gondolatait mondta, vagy csak a miniszterelnök előfutáraként, mint hírvivő jelezte, mégsem úgy lesz, ahogy eddig volt. Orbán Viktor néhány nappal ezelőtti 56-os beszédéből ugyanakkor az derült ki, hogy a kormányfőnek múlhatatlan az optimizmusa a jelenlegi válságos helyzetben is.

Mióta nemzeti kormánya van Magyarországnak, minden válságból erősebben jöttünk ki, mint ahogy belementünk.

Ezt a gondolatot a számok ugyan nem teljesen igazolják, ha a régiós GDP-kre tekintünk. A rendszerváltáskor az utolsó előtti helyről indultunk a Visegrádi Négyek és Ausztria versenyében, most pedig az utolsó helyen lebzselünk. Ha pedig csak az utolsó 12 évet nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy elsősorban Csehország miatt még nyílt is az olló, nem a javunkra.

Az elfogadott uniós irányelvek egyébként nem oly rémisztőek. Egyrészt van 2 év türelmi idő. Másrészt a képviselők három viszonyítási elvet fogadtak el.

• Reálárakon vett áru- és szolgáltatáskosár.
• Bruttó mediánbér 60 százaléka.
• Bruttó átlagbér 50 százaléka.

Ez utóbbi augusztusban 507 ezer forint volt, vagyis a minimálbérnek most legkevesebb bruttó 250 ezer forintnak kellene lennie itthon. Mint közismert jelenleg 200 ezer forint a magyar minimálbér. A szakértők évente minimum 10 százalékos béremelkedést prognosztizálnak. Vagyis 2024-re körülbelül 600 ezer forint lesz a bruttó átlagbér, azaz addigra kellene feltornászni magunkat 300 ezer forintig. Nem tűnik teljesíthetetlennek, különösen a jelenlegi horror infláció mellett, de azért könnyűnek sem. Kíváncsian várjuk az eredményt.