Reméljük, Orbán Viktor jó tanuló volt történelemből. A Kádár-rendszer hanyatlása a 3.60-as kenyér bukásával kezdődött. Annak a korszaknak a szimbóluma az olcsó kenyér mítosza volt, míg az Orbán rendszeré az olcsó energia hitregéje, hogy létezik 40 forint alatti áramár. A rezsicsökkentés árát eddig is a polgárok fizették csak nem közvetlenül, hanem a hipermagas adókon keresztül. A hitrege máig tartó üzenete, hogy az energiaáremelkedés a háború következménye. A probléma csak a dátumokkal van. Az energiaáremelkedés 2021 nyarának végén kezdődött, bőven a választások előtt. Akkor a gáz ára olyan magasra szökött, hogy még a háborúnak is több hónap kellett ahhoz, hogy a gáz árát feltornázza az akkori szinthez. Mi közvetlenül a választások után, április 5-én megjósoltuk, hogy itt lenne az ideje kijózanodni.

A józanodásra végülis 3 hónapot kellett várni, ami pedig előbújt eléggé szörnyszülött lett. Az mindenképpen pozitív, hogy az embereket ráébreszti az energiatakarékosság rendkívüli fontosságára. Ez nemcsak az ár miatt elkerülhetetlen, hanem a klímavédelem szempontjából is kulcskérdés. Az idei aszály talán a leginkább kételkedőket is meggyőzi, hogy ezen a területen az utolsó órákban vagyunk, a fosszilis energia szinte korlátlan használata hallatlan károkat okoz a Föld légkörében. A kormány energiaár emelésében az pedig rendkívül negatív, hogy csak a fogyasztás mennyiségére koncentrál, nincs tekintettel a különböző rétegek anyagi helyzetére. Egy nyugdíjas pedagógus például, aki árammal fűt, biztos nem fogja tudni kifizetni a télen várható áramszámlákat. Éppen ezért érdemes lenne a nyugati példákat megtekinteni, ahol jövedelemfüggően osztják az államok a rezsitámogatásokat.

A Fidesz retro Kádár-rendszert építő politikája a 2002-es választási vereséget követően kezdődött. Ennek a bukásnak a tanulsága volt, hogy a magyarok szeretik a paternalista rendszert, ahol az egyéni felelősség kérdését átveszi az atyáskodó, gondoskodó állam. És ez mindeddig kiválóan működött, a választók mindent megkajoltak, amit a Főnök mondott. A fő jelszavak, a rezsicsökkentés, az adócsökkentés kormánya, a pannon puma, az ellenségképek meghatározása (Soros, Gyurcsány, Brüsszel), mind-mind precíziós fegyverként hatolt be az agysejtekbe és hitette el az emberekkel, hogy a magyar gazdaság dübörög, bátran rábízható a jövő az elsöprően kiváló Orbán-kormányra.

Ehhez képest most új világ érkezett. Az adócsökkentés kormányából az adócunami kormánya lett, immár botladozó kommunikációval. Az extraprofit adóról most már talán senki nem hiszi el, hogy azt az érintettek nem fogják áthárítani és talán azt sem, hogy valóban létezett extraprofit minden olyan cégnél, amely a nyakába kapta ezt a sarcot. Összesen 12 címszó alatt fizethetünk többet az államnak. A teljesség igénye nélkül repülőjegyadó, cégautó adóemelés, banki tranzakciós illeték, kiskereskedőknek pótadó, 30 százalékkal megemelt népegészségügyi adó (népszerű nevén chipsadó), alkoholok jövedéki adójának 60 százalékos emelése. Az Erste Bank elemzője szerint kifejezetten meglepetés a május végén bejelentett fiskális kiigazító csomag nagysága, amelynek fele is elegendő lett volna a szükséges kiigazításhoz.

A rezsicsökkentés kormányából pedig a rezsiemelés kormánya lett, különösen akkor, ha a téli hónapok fogyasztását külön számolják majd az éves fogyasztástól, akkor drámai összegek érkezhetnek a lakosokhoz a hidegebb időkben. Az ellenségek közül pedig ott állunk Brüsszel kapujában, ugyan mégiscsak adjanak megint pénzt, hogy a pannon puma tovább tudjon ugrabugrálni.

A Fidesz új gazdaságpolitikájának születőben vannak az új jelszavai is, amelyet Orbán Viktor már ki is adott pénteki rádióinterjújában.

A háborúk korába lépett az európai történelem, most harcolni kell mindenért, amit eddig természetesnek vettünk.

Magyarországon most még munkaerőhiány van, de azt tanácsolja mindenkinek, akinek van munkája, hogy az becsülje meg és tegyen meg mindent azért, hogy meg is tudja tartani, mert a következő hónapokban már európai gazdasági visszaeséssel kell számolni.