A déli és délkeleti országrészben az elmúlt tizenegy évben nyaranta átlagosan két-három hőhullámos hét fordult elő, de a hőhullámok egészségügyi következményei ennél jóval összetettebb képet mutatnak. Szabó Péter és Pongrácz Rita elemzése szerint nem azokban a megyékben volt a legnagyobb a többlethalálozás, ahol a legtöbb hőhullám fordult elő. Ez arra utal, hogy a felkészültség, az egészségügyi ellátás, a lakáskörülmények és más helyi tényezők is jelentősen befolyásolhatják, mennyire veszélyes egy hőhullám az ott élők számára.

A hőhullámok ma már sokkal hosszabbak, intenzívebbek és gyakoribbak, mint néhány évtizede

A kutatók a hőhullámokat nem a napi csúcshőmérséklet, hanem a napi átlaghőmérséklet alapján vizsgálják, mert ez tükrözi legjobban azt, hogy az éjszakák mennyire képesek enyhülést hozni. Ha az éjszakák is melegek maradnak, a szervezet regenerálódási lehetősége jelentősen csökken, így a tartós hőterhelés fokozza az egészségügyi kockázatokat. Magyarországon a másod- és harmadfokú hőségriadó küszöbértékei is ezt a mutatót alkalmazzák.

Korábbi kutatásaik már kimutatták, hogy a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben a harmadfokú hőhullámok az ország nagy részén gyakorlatilag ismeretlenek voltak, ma viszont rendszeresen előfordulnak, különösen az Alföldön és a nagyvárosokban. Továbbá 90%-os bizonyossággal állítható, hogy a hőhullámok gyakoribbá válása nem természetes ingadozás, hanem az emberi tevékenység következménye.