A kelet-európai térség kockázata az elmúlt fél évben több helyen jelentősen módosult: a legtöbb pozitív változás Szerbiában, Litvániában és Örményországban, a legtöbb negatív elmozdulás Csehországban, Grúziában és Montenegróban történt. Összességében, mind a 24 országot egyben számolva, meglepő módon, a politikai kockázat a térségben enyhén csökkent.
A legfontosabb tényező, amely befolyásolta az országok politikai kockázatát, természetesen a gazdasági világválság volt; az erre adott rövidtávú politikai válaszok vagy az ettől függetlenül, menetrend szerint bekövetkező politikai események (választások, fontos parlamenti szavazások) szintén befolyásolták a politikai kockázat alakulását.
Kelet-Európa javított
2. Spontán változás lehetősége
3. Jogbiztonság kérdése
4. Kül- és biztonságpolitikai kockázatok
5. Közpolitikai alternatívák
6. Gazdasági racionalitás érvényesülése
7. Működőképesség és kormányozhatóság
8. Legitimitás
Közép-Európa országai - alapvetően hasonló politikai adottságaik ellenére - igen eltérő kockázati profillal rendelkeznek, s a régión belül is átrendeződött a sorrend az elmúlt fél évben. Az egész térség két, politikailag legkevésbé kockázatos országát, Szlovákiát és Szlovéniát viszonylag jelentősen lemaradva követi Lengyelország és Magyarország. A Szlovákia és Magyarország közötti diplomáciai konfliktus nem nevezhető sem váratlannak, sem szokatlannak, s a politikai kockázatot alapvetően egyik érintett országban sem növelte. Az elmúlt hónapok nagy vesztese a kormány és a kormánypárt válsága miatt kockázatossabbá vált Csehország.
A megnövekedett gazdasági kockázatok paradox módon több területen is a politikai kockázatok csökkenését idézték elő Magyarországon. A kisebbségi Gyurcsány-kormány a súlyos válsághelyzet kialakulását követően a gazdasági racionalitásnak megfelelő, a gazdasági szereplők nagy többsége által méltányolt lépéseket tett, s a válságkezelő intézkedések végrehajtásához képes volt biztosítani a politikai hátteret. A szocialista kormány és a miniszterelnök politikai túlélésének esélye növekedett, így most annak az eshetősége is nagyobb, hogy a következő országgyűlési választásokat 2010-ben, s nem előbb tartják.
Szlovákia az élen, Csehország sereghajtó a régióban
Szlovákia továbbra is a térség legkevésbé kockázatos országa. Bár válságterve túl optimistának tűnik, az euró bevezetése és a kormány stabilitása kellő ellensúlyt biztosítanak. Az ellenzék az újra beindult együttműködés miatt erősebbnek tűnik, mint tavasszal, de ez nem veszélyezteti a kormány közpolitikai terveit - ezek között azonban néhány megkérdőjelezhető intézkedés is szerepel, mint például az államosítással való fenyegetés, ami a válsághelyzetben nem tűnik puszta retorikának. S azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Robert Fico miniszterelnök szelektíven alkalmazza korrupcióellenes politikáját.
A cseh kormány októberben nagy pofont kapott az önkormányzati választásokon, ráadásul a kormány kisebbségbe kerülése miatt egyébként is nehezebbé vált a kormányzás, miközben az EU soros elnöki tisztét is átveszik január elsejétől, szavaznak az amerikai radaregyezményről és a népszerűtlen egészségügyi reformok enyhítéséről. A kormányzó polgári demokraták belső válságát enyhítette, de nem oldotta meg a párt decemberi kongresszusa.
A lengyel kormány, bár helyzete továbbra is stabil, egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kormány törvényhozási hatékonysága meglehetősen alacsony, igaz, ebben szerepe van az elnök és a miniszterelnök közötti hatásköri konfliktusnak is. A kormány egyetlen sikeresnek tűnő törvénycsomagját, az egészségügyi reformot is keresztülhúzhatja az elnöki vétó, az euró bevezetéséről szóló viták pedig a gazdasági racionalitást tehetik zárójelbe - ha nem válik gyakorlattá az év végére összekovácsolt együttműködés a baloldallal. A parlament fontos szavazások elé néz a következő év elején is.
A teljes jelentést elolvashatja a Vision Consulting oldalán.