Szárazföldi csapatok bevetése Iránnal szemben óriási kockázat Donald Trump számára, akinek személyisége szintén nem tűri a kompromisszumot. Emiatt komoly az esély egy hosszan elhúzódó konfliktusra, ahol a globális olajárakra rövidtávon sokkal inkább az iráni rezsimnek lesz hatása, mint az amerikai elnöknek. Irán célja a magas olajár a konfliktus fennmaradásának végéig és a szomszédos öböl-menti arab országok ellehetetlenítése. Ez pedig sajnos magas árakat jelenthet 2026-ban biztosan, de akár 2027-ben is. A piac legkésőbb 2-3 éven belül megtalálja a megoldást – épül majd új elkerülő olajvezeték a Vörös tenger irányába, lesznek majd jobb és olcsóbb légvédelemi eszközök drónok és ballisztikus rakéták ellen, illetve a szövetségesek folyamatosan megsemmisítő támadásokat indítanak iráni célpontok ellen. Valószínű, hogy valamiféle megoldást lehet találni a Hormuzi-szoros forgalmára is, ha másként nem, hát nagyon magas biztosítási és fuvarozási díjak mellett, állandó feszültség közepette. De ha Donald Trump nem lép vissza, nem hagy teret az iráni rezsimnek, akkor aligha lesz tartós tűzszünet. A beszorított iráni rezsim mindig vissza fog harapni, a nyugat elleni gyűlölet tartja fenn a teokratikus rendszert, amely hajlandó a szent cél miatt a fájdalomra. A helyzet magasan tartja a geopolitikai prémiumot a nyersolaj árakban, legalább 2-3 évig.
A szituáció ráadásul tovább mérgesedhet, ha az USA rövidtávon az eszkaláció mellett foglal állást. A Kharg sziget elfoglalása sarokba szoríthatja az iráni rezsimet, aminek hatására a másik oldal is tovább szélesítheti a konfliktust: visszatér a terrorizmus a világba, további dróntámadások lehetnek Dubai, Kuvait vagy éppen a szaúdi olajlétesítmények ellen. Ez egy olajár tüske (spike) esélyét is növelheti – erre utoljára 2008-ban volt példa. Az akkori 147 dolláros olajár dollár inflációval kiigazítva ma 228 dolláros hordónkénti kőolajárat jelenthet.
