A tavasz első hónapjának elején már egyre többet lehetett hallani arról, hogy a magyar kormány nem működik együtt az EU-val, csúszni fognak az IMF tárgyalások, s tartani lehet attól, hogy ez negatívan hat majd a magyar eszközök árfolyamára. Felerősödtek továbbá azok a hangok is, amelyek szerint talán nem is akarunk igazán megegyezni az EU-IMF párossal. Magyarország szempontjából negatív hatásúnak nevezte a késlekedést a Moody's Investors Service is. S ekkor már a londoni elemzői közösségben általános volt az a vélekedés, hogy nyár előtt nem várható egyezség Magyarország és az IMF, illetve az EU között az új hitelprogramról. (Azóta is csak várjuk, hogy legalább a hivatalos tárgyalások megkezdésének időpontja kiderüljön.)

Folytak az eljárások

Az Európai Bizottság folytatta Magyarország ellen a gyorsított kötelezettségszegési eljárást az adatvédelmi hatóság függetlensége és a bírói tevékenység felső korhatára tekintetében, a jegybank és a bírák függetlenségét illetően pedig további tájékoztatást kért a magyar kormánytól. A Bizottság azt is jelezte a hónap közepén, hogy még nem teljesültek annak a feltételei, hogy bármilyen pénzügyi támogatásról nemzetközi tárgyalások kezdődhessenek Magyarországgal.

Az uniós országok pénzügyminiszterei jóváhagyták, hogy 495 millió eurót befagyasztanak 2013. január 1-jétől a Magyarországot megillető kohéziós forrásokból, de csak akkor, ha Magyarország nem tesz hatékony lépéseket a költségvetési hiány tartósan három százalék alá szorítása érdekében. Már akkor kilátásba helyezték ugyanakkor, hogy a büntető intézkedést júniusban hatályon kívül helyezik (s helyezték is), ha Magyarország addig meghozza az elvárt kiigazító lépéseket.

A döntést a hazai vezetés technikai kérdésnek értékelte, de jelezték, hogy nincs  „B" forgatókönyv az IMF-tárgyalások kapcsán, a magyar kormány szeretne megállapodni a Nemzetközi Valutalappal. Ahhoz, hogy a kormány bizonyítsa elkötelezettségét a GDP-arányos államháztartási hiány 3 százalék alá csökkentésében akkori számítások szerint 130-140 milliárd forint megtakarításra volt szükség a 2012-es költségvetésben. Megtalálni persze ezt nem ígérkezett egyszerű feladatnak, hiszen az egyszeri tételek mellőzésével kellett erre megoldást lelni.

Mentették a devizahiteleseket

Mindeközben gőzerővel zajlott az újabb devizahiteles mentőcsomag jogszabályi kereteinek véglegesítése, illetve a megmaradt magán-nyugdíjpénztári vagyon bekebelezése. Előbbit illetően kialakultak mind az árfolyamrögzítés, mind a tartósan nem fizetők devizahitele forintra váltásának feltételrendszere, s a jogszabályokat az Országgyűlés el is fogadta. Azóta már tudjuk a forintosítás minimális érdeklődéssel záruló eseménye volt 2012-nek, s az árfolyamrögzítés iránt is az érintettek mintegy ötöde jelentkezett az előzetesen várt háromnegyeddel szemben.

A megmaradt 102 ezer magán-nyugdíjpénztári tag a hónap végéig dönthetett arról, hogy átlép-e az állami rendszerbe. A legnagyobb bizonytalanságot a megmaradt pénztárak jövőjével kapcsolatos bizonytalanság okozta, legelőbb is az, hogy a működéshez szükséges forrásokat miként biztosítják. E probléma az elmúlt hónapokban sem változott: a megmaradt pénztárakat sorra fel-, illetve végelszámolják.

Nem javult a vállalkozói környezet

A vállalkozásokról azonban mintha mindenki megfeledkezett volna. A kormány ugyan tíz év alatt egymillió új munkahelyet ígért, ekkor azonban már elismerték, hogy nem az új munkahelyek létrehozása, hanem a meglévők megőrzése a fő feladat. A cégeket érintő adminisztratív terhek nőttek, a Nemzeti Adó és Vámhivatal számos területen aktívabbá vált, a likviditási helyzet folyamatosan romlott (a hitelhez jutás feltételei folyamatosan szigorodtak, a szállítói hitelezés szerepe egyre erőteljesebben nőtt). A helyzet javítására tett kísérletek - egyebek mellett a Magyar Nemzeti Bank vállalati hitelezés támogatására indított programja - azonban nem hoztak kézzel fogható eredményeket.