Lengyelországban a fogyasztói árindex 15,5 százalékra emelkedett, és az energiaárak emelkedése miatt egy újabb csökkenés előtt valószínűleg 15-19 százalék körül marad 2022 harmadik és negyedik, valamint 2023 első negyedévében is. A Fidelity szerint egyelőre azonban valószínűtlennek tűnik, hogy a lengyel nemzeti bank által a jövő év végére jósolt 3-4 százalékra csökkenjen, mivel a maginfláció (vagyis az energia- és élelmiszer-árak nélkül számított infláció) szintén 9 százalékos, és valószínűleg még a gyorsan csökkenő beszerzési menedzser indexek (PMI-k) és a gazdasági bizalom ellenére is meghaladja majd a 10 százalékot.
A kép nagyon hasonló a Cseh Köztársaságban és Magyarországon is: Az infláció 14-18 százalék, a maginfláció 14 százalék feletti, és a közelmúltig általánosan támogató költségvetési és monetáris politika uralkodott, ami jót tett a keresletnek és a béreknek. Az infláció visszafogásához erőteljes lassulásra vagy akár enyhe recesszióra is szükség lehet, ami a harmadik negyedévben be is következhet.
Jegybanki alapkamatok – kései reakció
A kelet-közép-európai jegybankok nagyon későn reagáltak a feszített munkaerőpiacokra és az emelkedő inflációra − különösen mivel a munkaerőpiacok szűkebbek voltak és a bérek gyorsabban emelkedtek, mint az OECD egyéb országaiban. Ez azt jelenti, hogy 2022-ben fel kellett zárkózniuk, és végre is hajtottak néhány gyors emelést − bár közel sem eleget, mivel a banki kamatok még mindig messze az infláció alatt vannak. A második félévre várt gazdasági lassulás miatt pedig a kötvénypiaci becslések szerint Lengyelország és a Cseh Köztársaság a közelébe sem jut az várakozásoknak − a piac 2022 végére a következőket árazta be: Magyarországon 12 százalék (jelenleg: 9,75 százalék), a Cseh Köztársaságban 7,25 százalék (jelenleg: 7 százalék), Lengyelországban pedig 7 százalék (jelenleg 6,5 százalék).
Még ha a cseh és a lengyel központi bankok hajlandóak is lennének a piac által beárazottnál nagyobb emelésre (a 7,5-8 százalékos alapkamatok irányába), ez még mindig nagyon negatív, -10 százalékot (!) meghaladó reálkamatlábakat jelentene ezekben az országokban a következő 9-12 hónapra. A folyó fizetési mérleg romlásával együtt, amelynek hátterében a növekvő gázimport-számlák, a vegyipari leállások és a még mindig nem teljes kapacitással működő autógyártás, valamint a védelmi kiadások és a fogyasztók fűtés/áram támogatásának szükségessége miatt egyre növekvő költségvetési hiány áll, a Fidelity szakértői úgy gondolják, hogy ez a háttér nagyon kedvezőtlen a PLN és a CZK számára.
Magyarországon az elmúlt két hónap során „halálos iramban” végrehajtott kamatemelései valószínűleg a fogyasztói árindex szintjéhez közelítik majd az alapkamatot. A 2023-ban várhatóan 12-13 százalékra történő, a fogyasztói árindex emelkedésével lépést tartó emeléseknek köszönhetően, továbbá mivel az árfolyamesésből származó kellemetlenségek nagy részén túl van már, Magyarország kevésbé lesz érzékeny a további leértékelődés irányába ható nyomásra, mint közép-kelet-európai társai.
Mi várható Magyarországon?
Miután a júniusi fogyasztói árindex váratlanul magas, 11,7 százalékos volt, az MNB vérszemet kapott, és július közepén 200, majd a hónap utolsó ülésén újabb 100 bázisponttal megemelte a betéti kamatlábat és az alapkamatot. A piacok nem számítottak ilyen erős reakcióra az MNB részéről. Ezek után a júniusi infláció még feljebb gyűrűződésével (13,7 százalék míg a maginfláció 16,7 százalék) az álláspont nem változott, továbbra is hawkish (további szigorítás) marad, mivel az MNB inkább a rövid távú árfolyam-stabilitásra, mint a középtávú gazdasági lassulásra összpontosít. Ezért Magyarország helyi piacai mostanra több kockázati prémiumot áraztak be, mint a régió bármely más országa. Továbbra is bizonytalanság övezi az uniós forrásokat és az orosz-ukrán konfliktust − ez utóbbi hatással van az országba irányuló gázszállításra, különösen a téli hónapok vonatkozásában. Másrészről azonban a CRB indexben szereplő élelmiszerárak következetesen a nyomás mérséklődésének jeleit mutatták, csakúgy, mint az ENSZ/FAO élelmiszeripari árindexe, amelyet a közép- és kelet-európai élelmiszerkosár szorosan követ a fogyasztói árindexben. Egy nagyon forró nyár és az európai aszályok átrajzolhatják ezt a képet, de az orosz/ukrán gabonaexport beindulására utaló első jelek ellensúlyozhatnák ezt. Mivel a EUR/HUF árfolyam a kamatemelést megelőző devizaválság után visszatért a 400-as szintre, a következő hónapokban az árfolyamcsökkenésnek a fogyasztói árindexbe való átgyűrűzése várhatóan visszafogott lesz. Ezért az EU-val és Magyarországgal kapcsolatos bármilyen pozitív hír vagy az EUR/HUF árfolyam mérsékelt stabilitása előnyös lehet a kereskedelem számára. Összefoglalva, Magyarország helyi piacai több felárat áraztak be, mivel a piacok reagálnak az egyre szigorúbb jegybanki intézkedésekre. Az uniós forrásokkal és a gázárakkal kapcsolatos bizonytalanságok továbbra is fennállnak. A támogatások csökkentése miatt magasabban tetőző infláció ellenére azonban az MNB határozott reakciója nagyobb bizalmat és bátorítást adhat a magyar államkötvények irányában, mint amekkora a közép-kelet-európai térség többi országának államkötvénye kapcsán tapasztalható.
