A nagyrégiók európai mércének megfelelően 1-3 milliós népességszámmal és mintegy 2-5 magyar megyényi területtel rendelkező egységek, amelyeket egységes mérőrendszer szerint és mutatók alapján szoktak egymással összehasonlítani. A Magyarországon kialakított hét
régióban az egy főre jutó GDP az európai régiókkal összehasonlítva kedvezőtlenebb, hátrányos helyzetet tükröz, ezért e régiók igényt tarthatnak a jövőbeli támogatásokra. A strukturális alapokból támogatásra ugyanis csak az a régió számíthat, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az EU átlagának 75%-át. Magyarország leggazdagabb régiója, a Budapestet is magába foglaló Közép-Magyarország esetében ez az arány - a legutolsó rendelkezésre álló 1999-es adatok szerint - 76%, vagyis éppen meghaladja a támogatási küszöböt. A többi hat régió - még az igen fejlett Nyugat-Dunántúl is ez alatt a szint alatt van, vagyis az EU-ból nézve hátrányos helyzetűnek
számít.

1994 és 1999 között a bruttó hazai termék területi megoszlása szerint nem csökkent, hanem erősödött az egyes régiók közötti gazdasági különbség. A rangsor első két helyén mindvégig - a Budapestet is magába foglaló - Közép-Magyarország és az Ausztriával határos Nyugat-Dunántúl állt. Ebben a két régióban a GDP tartósan meghaladta az országos átlagot, míg az összes többi régióban elmaradt attól. A tevékenységek és teljesítmények közép-magyarországi, méginkább fővárosi koncentrációjára utal, hogy a régió adja a GDP 43%-át, az egy főre jutó GDP értéke a legelmaradottabb Észak-Alföld és a legfejlettebb Közép-Magyarország között 2,3-szoros különbséget mutat.

Forrás: KSH, 2001

A három vezető régió az átlagosnál gyorsabban fejlődik, nem csupán a termelés, hanem a beruházások is itt koncentrálódnak: Közép-Magyarország, Nyugat- és Közép-Dunántúl részesedése a beruházásokból 73%, a külföldi tőkéből 81%. Ez utóbbin belül kiemelt súlya van a fővárosnak 50%-ot meghaladó részesedésével.

A vállalkozások számának területi eloszlása, valamint a régió népességéhez viszonyított aránya alapján Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl kiemelkedő helyet foglal el. Különösen érvényes ez a külföldi érdekelségű vállalkozásokra, amelyeknek 57%-a koncentrálódik Közép-Magyarországon. Nyugat- és Közép-Dunántúllal együtt a három vezető régió a vállalkozások háromnegyedét, jegyzett tőkéjük 80%-át birtokolja.

A regionális fejlesztés bázisát jelentik az ipari parkok. Ma már összesen 133 ipari park működik Magyarországon, a hálózat lefedi az ország egész területét. Számuk növelését követően a minőségi fejlesztés került előtérbe. A program középtávú célja, hogy régiónként legalább egy technológiai park működjön. Jelenleg hét olyan ipari park van, amely minden szempontból sikeresen működik, ezek mindegyike a Dunántúlon található.

Az egy főre jutó családi jövedelem és az átlagbérek tekintetében a vezető helyen Közép-Magyarország áll. E mutató alapján az egyes régiók közötti különbségek kisebbek, mint az egy főre jutó GDP szerint. A tudományos és fejlesztő helyek számában és anyagi ellátottságában Közép-Magyarország, pontosabban Budapest dominanciája a jellemző. E vonatkozásban Közép-Dunántúl és Dél-Alföld szerepe az utóbbi években erősödött.
A nehézipari centrumok megszűnését követően alapvetően átalakult az ország fejlettségi térképe. Az új ipari parkok és ipari övezetek kijelölésével azonban még nem valósult meg az újraiparosítási folyamat.

A mezőgazdaság válsága valamennyi régióban érzékelhető, ennek megszűnte csak hosszabb idő távlatában várható több éves stratégiai programok alapján. Ez még a Dél-Alföldre is érvényes, ahol a természeti adottságok különbözeti járadékot tesznek lehetővé.

Az egyes régiók meghatározott komparatív előnyökkel rendelkeznek, amelyekre építhet a regionális fejlesztés. A hét régió belső fejlettségi szintjében lévő különbség enyhítése javítaná a térségek gazdasági hatékonyságát, növekedési lehetőségeit. Ehhez azonban nemcsak helyi, hanem központi és nemzetközi - elsősorban EU - források felhasználását megcélzó programokra is szükség van.

Az infrastruktúra fejlesztése külföldi tőke bevonásával (autópálya, vasúti reform, stb.) fontos szerepet játszik a régiók közötti különbségek enyhítésében. Gyors haladás eddig csak a híradástechnikában zajlott le. A további fejlesztést az is sürgeti, hogy
tapasztalatok szerint a külföldi tőke vonzása ott számottevő, ahol az infrastruktúra - pl. az autópálya - adott, vagy gyorsan megteremthető, továbbá ahol a települések megfelelően képzett szakemberekkel és ipari addíciókkal rendelkeznek. A rendszerváltozás óta a régiók közötti fejlettségi különbségek nem csökkentek, sőt, bizonyos területeken tovább nőttek. E folyamat megállítása már rövid távon is nemzetgazdasági érdek. A régiók közötti kiegyenlítődési folyamat függvénye a GDP növekedésének és az abból a régiók fejlesztésére rendelkezésre bocsátott forrásoknak.

Forrás:
KSH, 2001