Talán egy hete sincs annak, hogy az ellenzéki politikus a társadalombiztosítás magatartásában látta az egyik legveszélyesebb pazarlási gyakorlatot. Azt mondta, hogy az állami vállalatoknak - például a MÁV-nak - elengedték a milliárdokra rúgó köztartózását, azaz az egészségügyi járulékot. Az ellenzéki politikus félig igazat is mondott, amennyiben valóban nem túl jó gazda a társadalombiztosítás. Azt azonban nem kötötte hallgatóinak az orrára, hogy a tb. - szakszóval - felülről nyitott, vagyis az állam önmagában semmi különöset nem tett, a hiányt pótolta, tudomásul véve, hogy ezzel a büdzsé kiadási oldalát növeli. Ugyanez másként megfogalmazva: ha a társadalombiztosítás felülről zárt lesz - mint ahogy most már az is -, akkor valóban a saját tevékenységén keresztül lehet majd látni, hol torz a gazdálkodása, hol nő úgy a kiadása, hogy egyszerűen felemészti a pénzt számos szakmai feladat elől.

Az elmúlt napokban is erre kereste a választ a két kormányzó párt, s persze a kabinet, tekintettel arra, hogy záros határidőn belül illik eldönteni, milyen modelleket alkalmazva formálják tovább az egészségügy gazdálkodását, finanszírozási rendszerét. Az egyik tipikus fő vád megint elhangzott, nem bölcs néhány hét alatt dönteni. Jól hangzik a bírálat, de nem teljesen precíz, hiszen másfél évtizeddel ezelőtt már elkezdődtek a reform - igaz, főleg elvi - előkészületei, majd mindannyiszor újra indultak, ahányszor új kormány állt fel. Papíron sokszor eljutottak már oda a szakértők, hogy a biztosítókra, a versengésre bizony szükség van, s nem a betegek érdekei ellenében, hanem azok javára. Most itt ezt egyetlen rövid kijelentő mondattal "elintéztük", de például nem ezt tette Kornai János, aki körülbelül egy évtizeddel ezelőtt senki által sem megvétózott tanulmányt írt és tett közzé. Az akadémikus publikációja mellett is megjelent még megannyi elemzés. Modelleztek a gyakorlatban - például Veresegyházán, Somody Imre elveit és pénzét felhasználva - helyi és kórházi szakmai kapcsolatokra alapozott ellátást. Elindultak olyan magánkórházak is - például Telkiben -, ahol eredendően a tb-finanszírozás és a magánbiztosítás, magánpénztárca együttes szerepvállalásával nem csupán a milliomosok gyógyhelyét hozták volna létre, hanem az öngondoskodásra áldozni kész, de szerényebb jövedelmű emberek intézményét. De éppen az "állam", azaz a társadalombiztosítás mondott nemet a telki kísérletre.

Sokféle elméleti és gyakorlati modell megfogalmazása, kimunkálása, s persze nemzetközi példák sokaságának elemzése után érkezett el 2006-hoz az államháztartás immáron kényszerű átalakításáért felelős kormányzat ahhoz, hogy egyszerűen meglépi azt, amit eddig csak szóban képviseltek a tb-gazdálkodás megreformálásának hívei. #page#A látszólag rövid idő is elég volt ahhoz, hogy részjogszabályok szülessenek és be is vezessék azokat. Pár nappal azt megelőzően, hogy Lovasberényben randevút adott egymásnak a kormányzat, az SZDSZ és a MSZP az egészségügy jövőjét eldöntendő, megjelent az első közvélemény-kutatási eredmény is.  A vizitdíjról kimutatta a Medián felmérése, hogy a bevezetés után két hónappal a korábbinál többen gondolják: a vizitdíj hatására a betegek magasabb színvonalú ellátást fognak elvárni, illetve csökken az orvosok túlterheltsége, javul az intézmények anyagi helyzete és visszaszorul a hálapénz. Igaz, az utóbbi két hatást továbbra is csak kevesen tartják valószínűnek, miközben továbbra is meghaladja a 60 százalékot azoknak az aránya, akik szerint az intézkedés miatt a szegények kiszorulhatnak az ellátásból.

Valóban ez lett a fő kérdés - mégpedig nem költségvetési, gazdasági, szakmai, hanem politikai kérdés - , a szegények valóban kiszorulnak az ellátásból? Ezzel támad az ellenzék, de ezzel igyekszik "lebontani" a több-biztosítós SZDSZ-es programot az MSZP is. "Kifelé" valóban a szegények féltésével érvel, kevésbé kifelé pedig azzal állt elő, legalább is Lovasberényben, hogy nem a biztosítók száma a döntő, hanem az, hogy milyen munkamegosztás alakul ki a társadalombiztosítás és az üzleti biztosítók között. Tévedés ne essék, e kérdésben nincs ott az SZDSZ kompromisszumos válasza, az, hogy lehetne vegyes rendszer, ahol a TB is mint egy üzleti biztosító működne, melyben bárki maradhat, s csak azt várják el az intézménytől, hogy versenyezzen a magánbiztosítókkal, amelyek ugyancsak nem tagadhatják meg a járulékfizető és adott esetben a többleteket is vállaló polgárok beiratkozását. #page#

A vegyes sem más tehát, mint a több-biztosítós rendszer egyik alfaja. A baj nem is ez - érveltek a lovasberényi készülődést figyelemmel kísérő szakértők -, hanem az, hogy a munkamegosztási elgondolások alapján dönteni akaró szocialisták javaslata egyre kevésbé változtat azon az egészségügyi szerkezeten, amely miatt felvetődött egyáltalán a reform, hogy felváltsa a túlköltekező, pazarló, pénzügyi értelemben önjáró és dráguló mai gyakorlatot. A szocialisták azt mondják újabban, hogy nekik mindegy, hány biztosítós rendszer lesz, de ahelyett, hogy a megoldással előálló SZDSZ-re hagynák a kidolgozott modellek valamelyikének megvalósítását, látszólag addig mondanak nemet koalíciós partnerüknek, ameddig a mostani struktúra átcsomagolásáig el nem jutnának. Voltaképpen ki is derült, hogy nem szakmát, hanem politikát vittek Lovasberénybe, hiszen az volt a mércéjük, hogy a választandó alternatíva erősíti-e a baloldali értékeket, a szolidaritást, a méltányosságot, a hozzáférési egyenlőséget, a fenntarthatóságot.

A finanszírozás államháztartás-barát - ennek megfelelően átalakított - rendszere egyre kevésbé látszik tétnek, pedig erről szólt az eredeti történet. Az, amelyik miatt konvergencia programot kellett írnunk jelentős kiigazításokkal annak végrehajtása előtt. A konvergencia program pedig az ellenszere a korszerűtlen, pazarló, állandóan túlköltekező, hitelből finanszírozott nagy elosztó rendszereknek. Miközben "a szegények valóban kiszorulnak az ellátásból" állításra egyre hangosabban az a válasz, hogy akkor ne is nyúljunk hozzá az egészségügyi rendszerhez, azt meg sem kísérlik már bebizonyítani, hogy éppen a reformnak lehet az eredménye a fokozatosan mérséklődő szegénység, hiszen a kevesebb egészségügyi működési közkiadás több forrást enged átcsoportosítani a szociális ellátására, sőt a közterhek is időnek utána csökkenhetnek.

Mindenesetre Lovasberényben teljesítményalapú finanszírozást és felszereltebb háziorvosi rendelőket javasolt reform gyanánt a nagyobbik kormányzó párt, holott a valódi vegyes, illetve több-biztosítós modellek éppen az egészségügyi intézmények versenyeztetése közben automatikusan érik el ugyanezt úgy, hogy nem kérnek több pénzt a teljesítményalapú finanszírozásra és a felszereltebb háziorvosi rendelőkre. Meglehet, nem véletlenül fejtették ki egyes szakértők, hogy a szocialisták egyre inkább az ellenzék egészségügyi programját hajtják végre. Azzal, hogy mind többet őriznek meg az eddigi struktúrából, s ezzel a már elindított reformelemeket - például a vizitdíjat, a kórházi ágyak finanszírozhatóbb mennyiségét - is leépítik, hiszen azok nem egy hagyományos rendszerben, hanem egy merőben más struktúrában lehetnek csak hatékonyak.