"Listánk van, bekopogtatunk" - hangzott az ötvenes évek szóhasználatára hajazó minapi bejelentés az államigazgatás egyik vezetőjétől. Csakhogy nem megijedni, félni kell e szavak hallatán, hanem fordítva, nagyon is tanácsos feltépni az ajtót. A gazdasági tárca ugyanis azon kisebb cégekről készített listát magának, amelyek az utóbbi időben képesek voltak kilépni a nemzetközi piacra, s ha nem lenne válság, akkor bizonyosan bővíteni kivitelüket, vevőkörüket. Burány Sándortól, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkárától azt is megtudhattuk, a bekopogtatás amúgy szinte szó szerint értendő. Segíteni szeretnék e kis- és középvállalkozásokat, mégpedig tényleg felkeresve őket, és egyedi helyzetükhöz igazítva a szakmai, piaci támogatást.
A statisztikai adatokból kitetszik, valóban szüksége lehet e vállalkozói körnek a segítségre. A legutóbbi időkig biztató tendenciájú külkereskedelmünk ugyanis megtorpant, sőt. A múlt év első kilenc hónapjában a forgalom forintban mért árszínvonala a 2007-es azonos időszakhoz képest exportban 0,5 százalékkal csökkent, míg importban közel 1 százalékkal emelkedett, a cserearány 1,4 százalékkal romlott. A magyar valuta az euróval szemben legalább 10, a dollárral szemben pedig 13 százalékot erősödött. Készültek elemzések is a cégektől nyert információk alapján, a járműipari beszállítók és az építőipari vállalatok komoly bevételkiesést jósolnak maguknak, s általában is visszaeső exportot várnak.
Diplomaták - munkára fogva
Az "önvédelem" eszközeit tehát felkínálja a kormányzat, azaz 1400 milliárd forint bevonásával igyekszik a vállalkozások helyzetét javítani. A pénzt uniós források átcsoportosításával és átütemezésével teremti elő. Az államtitkár szerint az exportáló kis- és közepes vállalkozások "összeírása", szakmai és pénzügyi segítése is felgyorsulhat azáltal, hogy ezt a forrást elérhetővé tette a büdzsé, az újszerű támogatás, párbeszéd megszervezéséhez ugyanis nem a gazdasági válság kirobbanásakor, hanem már korábban hozzálátott a tárca.
A miniszteriális érv egyszerű: minél gyorsabban és minél pontosabb információkkal kell ellátni a kkv-k alkotta üzleti kört is a piacokról és a piaci lehetőségeikről. Ha már egyszer rendelkezik az ország hivatásos külgazdasági diplomáciai hálózattal, akkor annak kötelességévé kell tenni a "kezdő" exportőrök konkrét üzleti támogatását is. Burány Sándor leszögezte: most, hogy beütött a krach, létkérdéssé vált a piacon való megkapaszkodáshoz, hogy országonként álljon rendelkezésre "testreszabott" információ, hogy a vállalkozásokat folyamatosan tájékoztatni lehessen. Persze ahány cég szerepel az exportálók listáján, annyi egyedi esetet, terméket, szolgáltatást jegyeznek, vagyis szó nincs már arról, hogy egy nagy terembe összetrombitálják a vállalkozókat, ahol "nyomnak" nekik általános szöveget az üzletről, a piacpolitikáról. Tényleg egyenként tisztázzák - javasolják - a teendőket, megvizsgálva, hogy merre lehet továbblépni, hogyan lehet újabb piacokat bekapcsolni.
Részben az átcsoportosított uniós forrásokkal, részben a közvetlen "exporttámogató" párbeszéddel igyekszik "válságot menedzselni" a gazdasági tárca, de - államtitkára szerint - ma már ez sem elég. A hazai bankrendszer paradoxonját kell mielőbb felszámolni, a pénzközvetítő rendszer eddigi stabilitása ugyanis a rossz hitelezési gyakorlatnak volt köszönhető: nehezen vagy sehogyan sem juthattak forráshoz a cégek. Amelyik vállalkozás teljesíteni tudta a hitelezés feltételeit, az nem szorult rá a kölcsönre. Gyógyír lehet a kkv-kat segítő kormányzati 1400 milliárd forint, de csak akkor, ha a hazai pénzközvetítő rendszer az elérhető forrásokról nem visszatartja az információkat, hanem az összes érdekelt rendelkezésére bocsátja. Az exportáló kkv-knak ilyenformán nem csupán a piacokról, hanem a megkapható támogatásokról, új hitelkonstrukciókról is naprakész információik lehetnek.
Az államtitkár szerint a kkv-szektor exportőrei magányos farkasokként jutnak el termékeikkel vevőikhez, s éppen napjainkban derül ki számukra, hogy válságos időkben mennyire védtelenek, kiszolgáltatottak. A világban már sokfelé bevált "klaszteresedés" lehet az ellenszer, a gazdasági tárca pedig - mivel az exportáló kkv-k információs adatbankjává kíván válni - a beszerző, értékesítő és marketingtömörülések szervezésére, felkarolására összpontosít. A néhány óriáspiacon, amelyeket a hazai cégek saját túlélésük miatt tartanak különösen fontosnak, jobb pozíciót érhetnek el például klaszterszerű szövetségben. Mert például a kínai belső kereslet még a mai időkben is folyamatosan bővül, s a mind többet vásárló ottani középosztály létszáma simán kitesz egy európai méretű piacot. Az ilyen és hasonló lehetőségek megragadását segíthetik elő a külgazdasági diplomáciai információk, melyek immáron "utca, házszám szerint" juthatnak el az exportáló vállalkozásokhoz.
Teljes cikk a Piac és Profit Magazin januári-februári számában.
