A mit szeretnénk és a mi lesz tipikus - de egy alapvetően megosztott országban nem szokatlan - esete nem meglepő. Legfeljebb a dolog tárgyán lehet csodálkozni, hiszen valóban nemigen volt ennyire megosztott - szerencsére "csak" - az elemzők, a spekulánsok társadalma, mint az elmúlt napokban: a társaság egyik fele kamatcsökkentést remél és sürget, a másik fele éppen az ellenkezőjében hisz, maradjon csak meg a 8 százalék ebben a hónapban.

Bár volt rosszabb is a nettó pénzügyi megtakarítás, mint amilyen a mögöttünk lévő hónapokat jellemzi - évekkel ezelőtt megesett, hogy a háztartások nagyobb hitelállományt birtokoltak, mint amennyit megtakarítottak -, azért a negyedéves jelenlegi statisztika is okot szolgáltathat a be(nem)avatkozásra. Az óvatosság is minősülhet beavatkozásnak természetesen, s van értelme így reagálni az elmúlt hónapokban tapasztalt számottevő mértékű fogyasztásra, melyhez nem a szolidabban növekvő jövedelmeket, s nem a megtakarításokat vették igénybe, hanem a felvett hiteleket. Azt persze nem szabad egyértelműen elítélni - nem is teszik -, hogy a reméltnél jobban bővült a fogyasztás az elmúlt időszakban, mert ennek megfelelően a reméltnél ugyancsak jobban bővült az áfa-bevétel. Történt még egy és más a reálszférában (is), például nem csökkent a bérkiáramlás a feltételezett módon. Bár igaz az is, hogy jelentős elvonások terhelték meg a jövedelmeket, továbbá márciusban is, áprilisban is az inflációs adat a csúcsot, illetve csúcs-közeli állapotot mutatta. Főleg ezek a történések hathatnak úgy a március 21-én délben ülésező monetáris tanácsra, hogy még mindig nem nyúl hozzá az alapkamathoz. Bár a már nem felfelé, hanem lefelé tartó infláció tényét értékelhetik úgy is, hogy a tendencia elősegítéséhez jó biztatás lehet a 8 százalékos alapkamat mérséklése.

A kérdés kettős, egyrészt az vetődik fel, hogy ha most nem lesz 7,75 százalék az alapkamat, akkor a nemleges döntés nyomán a pénzromlás csökkenése lassabb lesz-e a kelleténél, s mennyivel, illetve meddig? Ugyanerről az "alapról" tehető fel azonban az a kérdés is, hogy a jelenlegi 8 százalék "megőrzését" a piac szereplői, de még maga a Pénzügyminisztérium is nem tartja-e még egy ideig kívánatosnak? Mintha a fiskális tárca az üzleti szféránál is precízebben "árazta volna be" az inflációs trendet, melyet már nem az eredeti tervei szerint 6,2 százalékon vesz számításba, hanem 7 százalékon.

Tény és való, mind a két lehetséges monetáris tanácsi döntésnek van jó és nem annyira jó üzenete, mind a két megoldás mellett és ellen lehet érvelni - a piac meg is teszi. E cikk megjelenése után már aludni sem kell ahhoz, hogy a Szabadság térről megtudjuk a választ.