A tőkepiac elnéző volt Magyarországot illetően, jobban működhettek az ellenőrzések, így bár nem volt látható az ágazati hozzáadott érték, mégis javuló foglalkoztatási és kereseti adatok jellemezték a textilipart és az építőipart. Voltaképpen le is tudtuk a pozitív megállapításokat, melyeket a Political Capital Institute és a Figyelő országjelentésének szóbeli ismertetésén hallottunk április 17-én. Az 1999 óta évente ismétlődő elemzésnek a 2006-os adat- és értékeléssora egyáltalán nem meglepő módon a politikai kockázatok romlását, nem különben a gazdasági pozíciók - azon belül is az egyensúlyiak - szintén antipatikus tendenciáját igazolják. Az előbbiek különösképpen az őszi eseménysorra vezethetők vissza, bár - s ez azért lehet akár megnyugtató is - a Political Capital erre az évre már hasonló folytatást a "körülhatárolt" kétezer rendszeres utcai balhézótól már nem vár.
A politikai elemzéseket végző cég igazgatója, Szabados Krisztián szerint a közepes kockázat, illetve a százas skálán "elért" 66 pont nagyon kellemetlen hozadéka a múlt, ráadásul nem is egyforma súllyal jelentkező kétszer hat hónapnak, azaz: ilyen mélypontot még nem sikerült elérnünk. A politikai stabilitásunk, a jogbiztonságunk, illetve az államnak és a gazdaságnak a viszonyrendszere járult hozzá a negatív trendhez, azaz a második félévi csetepatéknak, a költségvetési kiigazításnak, s az állam gazdaságra gyakorolt nyomásának a növekvő súlyát fejezi ki a 66 pont. A Figyelő főszerkesztője, Martin József Péter is pontokkal fejezte ki a gazdaság állapotáról tapasztaltakat, a közepesen magas kockázatot és a tavalyi utolsó negyedévi 53 pontot legfőképp az egyensúly borulása miatt nem lehet elfogadhatónak tekinteni. Sokat jelentett azonban az, hogy a világban huzamosabb ideje konjunktúra van, mely képes életben tartani a magyar gazdaságot. A kiigazítás valamelyest éreztette már hatását, de kamat- és hozamfelárat igényelt tőlünk az egyensúlyhiány, visszaesett a beruházás, s meglepő módon a működő-tőke beáramlás is.
A Figyelő főszerkesztőjének az elemzések alapján kifejtett javallata az, hogy a kormányzat maximálisan koncentráljon az államháztartási hiány mind gyorsabb lefaragására, a költségvetés működési kiadásait végre nem csupán szavakban kellene mérsékelni, a versenyképességhez pedig az adószerkezet átalakítása lehet az üdvözítő eszköz, s főleg a fogyasztási típusú közterhek beszedésének arányát kellene a többi ellenében szorgalmazni.
Az elemzéseket készítő szakértői teamek vezetői is bekapcsolódtak az elemzések egyes passzusainak az ismertetésébe. Gyulai Attila például azt járta körül, hogy a kormányzatot a stabilitás jegyében választották meg újra, ám komoly kételyeket ébresztett a lakosságban az, hogy a várt intézkedésekkel nagyon sokat késlekedett a kabinet. A jogbiztonságot viszont az kérdőjelezte meg, hogy sok hibát követett el a törvényalkotás, illetve soha annyi alkotmánybírósági megsemmisítésre nem került sor, mint tavaly. Az első, illetve a második Gyurcsány-kormány ellentétes adóügyi intézkedéseinek is negatív hozadéka volt. Azt azonban lehetségesnek tartja a szakértő, hogy a reformok következetes véghezvitele sikerrel is járhat, ha az ebbéli teendőket érthető módon közlik a lakossággal.
Duronelly Péter a pénzügyi kockázatokat elemezte, emlékeztetve arra, hogy tavaly - noha csak pár napra - még az is előfordult, hogy a forint az árfolyamsáv gyenge oldalára került. Kedvezőnek mondta, hogy javult az államadósság lejárati szerkezete, s komoly mázlink van amiatt, hogy zakatol a külső gazdaság, bőven van - ráadásul inflációt nem generáló - likviditás a piacon, no meg alacsonyak a kamatok. Török Zoltán, aki ugyancsak elégedetten nyugtázta a külső konjunktúra hatásait, rámutatott: a belső kereslet indexe csökkent, csakúgy, mint sajnos a gépberuházásoké, s ez utóbbinál nem sok ellentétes hatás érezhető 2007-ben sem. A legfőbb problémát az fejezi ki, hogy míg a velünk azonos jellemzőkkel bíró környező országok tavaly 15-20 ponttal jobb konjunkturális adatokat könyvelhettek el a múlt évben, addig ennek a trendnek a nyomát nem láttuk idehaza. Bartha Attila szerint bár a kiigazítások bizonyos mértékben érzékelhetők, veszélyes tendenciák is láthatók például a megtakarítási egyenleg további romlásánál, avagy a Figyelő-főszerkesztő által is emlegetett gyakorlatnál, annál, hogy a költekezéssel képtelen felhagyni az államnál. A vállalati szektornak beruháznia kellene, de egyelőre nem látni, hogy hiteleket venne fel és elindulna errefelé.
