A vándorlásból származó legnagyobb relatív népességcsökkenést – mintegy 0,5 százaléknyit – szinte hajszálra azonos értékkel a Várkerület és Újbuda, valamint a pesti oldalon Soroksár (-0,4 százalék) szenvedték el. A létszám-mérlegen túl az is jól jellemzi egy-egy kerület lakóinak költözési habitusait, hogy mennyire forgatja fel a helyi közösségeket ez a vándorlás. E szempontból az egyik legkülönösebb kerület Csepel: mind az onnan távozók, mind az oda beköltözők aránya csak hajszállal haladja meg a lakosság 1 százalékát. A skála túlvégén három-négyszeres a mozgás: a Várkerület lakóinak 3,3 százaléka költözött el onnan tavaly. A legvonzóbbnak pedig a pesti Belváros, az V. kerület bizonyult, ahol a lakók 3,8 százaléka még csak tavaly telepedett le a kerületbe.

A vándorlások iránya az egyes kerületek közötti kapcsolatokat vagy éppen azok hiányát is kirajzolja. Például a Várkerületből elköltözők több, mint ötöde (21 százalék) csak a szomszédig jutott és a II. kerületben talált új otthonra. Ugyanígy az újpestiek számára kiemelt célpont volt a XIII. kerület, hiszen 21 százalékuk oda indult. Még dominánsabb úti cél volt a soroksáriaknak Pesterzsébet (24 százalék), a hegyvidékiek számára pedig Újbuda, illetve a kispestiek számára Pestszentlőrinc (25 százalék), ám valamennyi között a legerősebb vonzerőt Újbuda gyakorolta a budafokiakra (az onnan elköltözők 45 százalékával). Ennek kapcsán az elemző arra emlékeztet, hogy a hazai lakáspiac tavalyi megtorpanása ugyan visszavetette a dinamikát, de nem írta át alapvetően a korábban megfigyelt költözési szokásokat.