Az elmúlt évtized második felében jó üzletet jelentett a tulajdonosoknak lakásaik bérbeadása. Ekkortájt számos, nálunk megtelepedő külföldi cég keresett ugyanis a magyar fővárosban és környékén vezető beosztású alkalmazottainak hosszabb távra bérelhető társasházi lakást, cégének irodaként használható zöldövezeti villát, nívósabb családi házat. Ugyanakkor a belső kerületi garzonok, panel lakóingatlanok iránti érdeklődés is élénk volt: ez utóbbi, olcsóbb kategóriájú bérlemények a fővárosban tanuló diákoknak, fiatal családoknak jelentettek néhány éve szóló lakhatási megoldást. A folyamatosan erős keresletet kihasználva ezekben az években mind többen vásároltak bérbeadás céljára nívósan felújított lakást elsősorban Budapest belső kerületeinek üzleti negyedei szomszédságában, a budai területeken -- majd a fővárosi bérleti piac szűkülésével az agglomerációban, elsősorban is Budaörsön – pedig új vagy néhány éve épült igényes ingatlant.

A bérlői igények ezekben az években éppúgy széles skálán mozogtak, mint a bérleti díjak. A jelentős világcégek és vezető munkatársai főleg a rózsadombi, szabadság-hegyi luxus rezidenciákat részesítették előnyben, melyekért gyakran az egymillió forint fölötti havi díjat (plusz rezsit) is megfizették. Ezen ingatlanok esetében elvárás volt, hogy új, önálló, panorámás, és minimum 300-500 négyzetméter alapterületű legyen, s tágas, rendezett kertje lehetőleg rendelkezzen belső uszodával. Valamivel szerényebb igényekkel jelentkezett egy szintén külföldi (üzletembereket, külföldi cégek alkalmazottait kitevő) bérlői kör, amely amellett, hogy szívesen választotta a főváros XII. területei mellett a II/A, III. és XI. kerületeinek zöldövezeti részeit, már nem feltétlenül igényelte a belső uszodát, és számukra a lakóépület különállósága sem volt a legfőbb szempont. A nagy kert, csend és zöldövezet, a nívós belső házkialakítás, valamint az otthon megszokott kényelemhez szükséges szolgáltatások megléte azonban ebben az esetben is döntő volt, miként sokat nyomott a latban ezen bérlői rétegnél is a ház, lakás jó beosztása, nagy lakásban a legalább két hálószobánkénti külön fürdőszoba, valamint az, hogy vendégeik, üzleti partnereik fogadására, elszállásolására is legyen lehetőség. Ez utóbbi lakóingatlanok havi bérleti díja rezsi nélkül 500 ezer és 1 millió forint között, míg a hasonlóan kiemelt zöldövezeti területeken lévő, 8-10 éve épült házaké, társasházi lakásoké már ennél alacsonyabb sávban, 200-500 ezer forint között mozgott.
A hazai bérlők – legyen szó családról, diákról vagy egyedülálló polgárról – többsége már ekkor is hajlandó volt az alacsonyabb bérleti díj ellenében kompromisszumot kötni: a fő szempont albérlet vagy lakásbérlet keresésekor a munkahelytől, gyermekek esetén az iskolától való távolság, a lakás, lakásrész állapota, rezsiköltsége és nem utolsósorban a havi bérleti díj összege jelentette. Ebben a bérlői csoportban, illetve bérelhető ingatlankörben nagy szóródás volt tapasztalható: helytől, ingatlantípustól, minőségtől és mérettől függően 25 és 150 ezer forint között szóródtak a havi bérleti díjak, ami mellett még fizetni kellett a lakás rezsijét is.

Az elmúlt évtized végéig pezsgő hazai lakásbérleti piac mára jórészt lecsendesedett, aminek az ingatlanforgalmazó szakemberek szerint részint az az oka, hogy a nálunk letelepedett kinti cégek többnyire telephelyvásárlással, vagy hosszú távra szóló nívós iroda bérlésével, valamint magyar menedzsergárda alkalmazásával (akik saját otthonukban laknak) megoldották ezt a problémát, másrészt a hazai diákok, családok számára a kedvező kamatú hitellehetőséggel kedvezőbb a lakásvásárlás, mint a bérlés. Mindez napjainkra jelentősen visszavetette a megkötött bérletek számát, s bár a lakásukat kiadni szándékozók nehezen akarnak a magas díjakból engedni, egy-két éve lassan szembesülnek azzal, hogy a gyér kereslet miatt nem, vagy csak hosszú hónapok múlva talál bérlőre tulajdonuk. Ennek eredménye, hogy az utóbbi egy-két évben mind több, korábban bérbeadásra szánt ingatlan kerül eladásra úgy a fővárosban, mint az agglomerációban.

Ha a jelenlegi konkrét bérleti díjakat nézzük, a forgalmazók szerint bár a belvárosban és a budai részeken is sok lakóingatlant kínálnak bérbeadásra, érdeklődő szinte csak 80 ezer forint havi díj alatti lakásokra akad. A leendő bérlők átlagban többnyire 35-50 ezer forintos havi díjú bérleményt keresnek, és az olcsóbb árért hajlandók akár néhány kerülettel távolabb utazni, vagy akár panelt is elfogadni. A jelenlegi kínálati palettán találni számos kiadó lakást a II., XII. kerületekben 200-300 ezer forint plusz rezsi havi díjért, valamint a XI. kerület sasadi és Bartók Béla úti részein 100-130 ezer forintért, kereslet azonban itt is elsősorban a kétszobás, 40-60 ezer forintos havi díjú panellakásokra koncentrálódik. A korábban a bérlők által szintén kedvelt Budaörsön mára hasonlóan alakult a piac: átlag 40-50%-ot estek vissza a 3-4 évvel ezelőttihez képest a díjak, és a kereslet is megtorpant. Amíg például az Aradi utcai nívós sorlakásokat korábban havi 1000-3400 dollárért (külföldieknek) bérbe lehetett adni, jelenleg átlag havi 600-700 dollárért is alig találni bérlőt. E részpiacról itt is elmondható, hogy az 40 és maximum havi 100 ezer forint az a bérleti díjú lakóingatlan, melyre még van bérlői kereslet, de gyakran ezeket is hónapokig hirdetik tulajdonosaik.

Mindemellett találni a jelenlegi bőséges kínálatban őrmezei, 75 négyzetméteres, 2 és fél szobás bútorozott lakást havi 75 ezer, belvárosi kétszobásat már 50 ezer, II. kerületi kétszobásat 70 ezer, valamint panorámás I. kerületi, 115 négyzetmétereset mindössze havi 120 ezer forintért. De a Pasaréten is mindössze 110 ezer forintba kerül egy nívós háromszobás lakás havi bérleti díja, és a zuglói diplomatanegyedben közelmúltban átadott, új, nagyméretű társasházi lakásért (ingyenes gépkocsiparkoló-használattal együtt) is csak havi 100 ezer forintot kér tulajdonosa, míg egy, a városközpontban fekvő garzont már havi 25 ezer, egy körúti felújított kétszobásat pedig 32 ezer forintért hosszabb távra bérbe lehet venni.