Makro megközelítésben
Régiók Európája
Humán tőke(piac)
Átalakuló pénzintézetek
Monetáris illogika Európában

Makro megközelítésben
A gazdaságpolitikai szekció résztvevői egyetértettek abban, hogy a mai magyar gazdaságban már nem a válságkrízisek megoldása, hanem a konszolidált bázison nyugvó útkeresés vitája zajlik. Glatz Ferenc, a Magyar Tudomány Akadémia elnöke nyitó előadásában azt mondta, amikor a társadalom átmeneti állapotban van - és a tudásalapú társadalom felé haladás tipikusan ilyen - az államnak minden téren fokozottabban kell szerepet vállalnia.

A szekció elnöke, Kemenes Ernő egyetemi docens (BKÁE) véleménye szerint a közeljövőben „némi értelmes rásegítéssel 4-5 százalékos organikus növekedés várható, amennyiben a külső tőkepiacoktól függésben nem áll be dramatikus változás". A négymilliárd eurós kereskedelmi mérleghiány utoljára 1994-ben volt ilyen magas, de a növekvő export és a turizmus ezt finanszírozhatóvá, a fizetési mérleg szintjén menedzselhetővé teszi. Felmerült a külföldön bevett gyakorlatnak számító "trade promotion", az exporttermékek "kampányolásának" égető szükségessége is. A felszólalók egyetértettek abban, hogy javult Magyarország külföldi megítélése. Bod Péter Ákos tanszékvezető, egyetemi tanár (BKÁE) a Standards and Poor jelenlegi A besorolásáról az AAA szintre eljutást tekintette elérendő és elérhető célnak. A működő tőkeimport értéke (2 milliárd dollár/év) napjainkban stagnál, de változik a struktúrája: jelentős hányadát a zöldmezős beruházások és leányvállalatokba irányuló pótlólagos befektetések teszik ki.

A leszakadók aránya elérte a társadalom 15 százalékát, ezzel csökken a megtakarítási hajlandóság is, márpedig ezek fontos elemei (lennének) a pénzügyi rendszernek, mert a hitelfelvételt finanszírozzák. Egyelőre kérdésesnek tűnik, hogy ebből kifolyólag fokozódnak-e majd a problémák. A résztvevők szerint a magyar gazdaság egyik legsúlyosabb lehúzó ereje az agrárium: késik a mezőgazdaság modernizációja, 8 százalékos GDP-részaránya mára 5 százalékra csökkent, a termelés 40 százalékkal esett vissza, a támogatási rendszer nem EU-konform, a hazai kezdeményezőkészség híján az Unió által támogatott termények kihasználatlan piaci potenciálok maradnak, az ágazat az egymillió foglalkoztatott helyett ma mindössze 250 ezer ember tart el - őket sem jól. A megoldás birtok, termék és tőke szerkezetének átalakítása nélkül elképzelhetetlen. A rendezvényt elnöklő Medgyessy Péter zárszavában kiemelte, a mezőgazdaság helyzetének stabilizálása és fejlesztése "túl komoly ahhoz, hogy a politikai pártokra lehessen bízni". Bírálat érte a kormány inflációs politikáját is: Mádi László országgyűlési képviselő ugyan elismerte, hogy nem könnyű kitörni a 10 százalékos szintről, de az infláció kormány által előre jelzett csökkenéséhez "szerteágazó antiinflációs politika kell, aminek nyomai még nem láthatók".

Régiók Európája
A Területfejlesztés, infrastruktúra, közigazgatás szekció ülésén Horváth Gyula, az MTA Regionális Kutatóközpontjának főigazgatója elmondta, a jövő a területi decentralizáció és települési koncentráció felé vezet. A törvényszerűséget példákkal illusztrálta: a feljövő kis európai országokban, mint amilyen az ír, régióktól függően 5-38 százalékra rúg a források decentralizált felhasználása, Portugáliában ez 29-48 százalék. Európában 202 régió közül 198-ban a legnagyobb város adja a központot (a kevés kivétel csak egy-egy város történelmi múltjára vezethető vissza). A szekció elnöke, Baráth Etele országgyűlési képviselő felhívta rá a figyelmet, az EU-csatlakozás folyamatában Brüsszel kijelentette, nem kíván külön a régiókkal tárgyalni, csupán egy egységes nemzeti fejlesztési terv benyújtását kéri. Az Unióhoz csatlakozás bizonyos mértékig kényszerpálya, megtörténte után már nincs lehetőség decentralizációra. A régiókban tapasztalható versenyképesség-csökkenés okaként Baráth Etele a politikai konszenzus hiányát és a széthúzást jelölte meg, nem a humán tőke hiányát, mivel vidéken több mint 10 000 ember dolgozik a kutatás-fejlesztésben.

Humán tőke(piac)
A Képzési szekción belül Szabó Katalin egyetemi tanár (BKÁE) ismertette az oktatás legújabb és talán legtöbb változást hozó tendenciáját: a főként multik által létrehozott vállalati egyetemek száma egyre gyorsabban nő, míg 10 éve alig 40 volt belőlük a világban, 2000-ben már kétszáz, idén pedig kétezer(!) ilyen egyetem működik szerte a világon. Az új intézményi formát a hagyományos oktatás által kiadott diploma leértékelődése hívta életre, a papíros mögötti valódi és gyakorlatban használható tudás hiánya. A transznacionális nagyvállalatok most a "professzori piac" legjobbjaival szálltak be a minőségi oktatásba. Garai László szekcióelnök, tanszékvezető egyetemi tanár (Szegedi Tudományegyetem) tanulságos dilemmát vázolt fel: a humán tőke szférájában való tevékenységet kockázatossá teszi az, hogy a humán tőkébe beruházó fél, valamint annak tulajdonosa és haszonélvezője ritkán azonos míg a hagyományos tőke esetében ez egy és ugyanaz. A pénztőke nem megy a saját feje után: a brain-drain, vagyis az "elme-elmenés" emberi tényező. Úgy tűnik, a multik hisznek a tudás átadásának megtartó erejében...

A Foglalkoztatás, Bérek, Mobilitás témákkal foglalkozó szekció ülésén a rendszerváltás utáni munkaerőpiacról
kaphattak betekintést az érdeklődők: 1989 után közel egymillió munkahely "veszett el", majd a foglalkoztatást alacsony mértékű bővülés jellemezte (2 százalékos éves ütem, 30-50 ezer új munkahellyel). A gazdasági növekedés nem kínál maradéktalan megoldást: a GDP 1 százalékos növekedése 0,25 százalékos foglalkoztatási növekedést von maga után, a munkaköltségek 1 százalékos növekedése pedig a foglalkoztatás 0,25 százalékos csökkenését. A jelenlegi 4,5 százalékos jövedelemnövekedés csalóka tükör: a valós helyzetet a fogyasztói árindexszel korrigált reálbérek mutatják, amelyek 12 százalékos(!) keresletcsökkenésről tanúskodnak. Ráadásul a választásközeli években általában növekvő jövedelemszint törékenysége sem megállapítható. Pozitív tendencia, hogy kiegyensúlyozódott a női és férfi munkaerő aránya, valamint a hazai és külföldi tulajdonú cégek jövedelemszintje, leértékelődött az életkor, felértékelődött a képzettség. Negatív jelenség, hogy a jövedelmek a munkavállalók alkuerejétől függnek, túlságosan ki vannak téve a vállalatok fizetőképességének és a tőkeintenzitás növekedésének. A jövedelemelosztás rendkívül kiegyensúlyozatlan: a lakosság 20 százaléka magas keresettel rendelkezik, 15 százalék jövedelme szerényebb és stagnáló, 50 százaléké (!) csökkenő és a fennmaradó 15 százalék nomináljövedelme folyamatosan csökken. Az Európában "hódító" mobilitás közel sem érte el a magyar munkavállalókat, a legújabb felmérés szerint a lakosságnak mindössze 7 százaléka vállalna munkát az EU-ban, amelynek oka főként a nyelvtudás, a röghöz kötöttséghez szokott gondolkodás- és életmód, s az uniós szintű
szakképzettség hiánya. Ezen egyedül az európai munkaerő-áramlás szabályozása sem segíthet, a probléma összetettebb "kezelése" szükséges.

Átalakuló pénzintézetek
Auth Henrik, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a magánszférában szerzett tapasztalatait összegezve kifejtette, a banki felsővezetők jövedelmének mértéke irreális mértékben elszakadt a nemzetgazdasági szinttől, de ez nem jelent garanciát, ugyanis a szektor kemény generációs szelekciónak néz elébe: ezentúl csak az it-képzettséggel rendelkező banki szakemberek érezhetik magukat biztonságban. Sík László, a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyeletének ügyvezető igazgatója rámutatott, hogy a pénzügyi fogyasztóvédelem olyan kritikus pont, amelyről az Unióban sincs egységes álláspont, míg Fekete-Győr András, az Országos Betétbiztosítási Alap igazgatóhelyettese, a betétvédelem kötelező 36 százalékos - ráadásul továbbra is csökkenő! - alapját ítélte olyan nemzetközi gyakorlattól elmaradó jelenségnek, amely változtatást igényel.

Asztalos László, a szekció elnöke a Ratkó-korszak gyermekeinek nyugdíjba vonulását emelte ki, amely nemcsak a társadalombiztosításra fog elviselhetetlen terheket róni, de az életbiztosítások piacán tevékenykedőkre is. László Csaba, a pénzügyi tárca egykori államtitkára, ezúttal az egyesült K&H Bank Rt. és ABN Amro Bank Rt. képviseletében a "túlbankosodásról" beszélt. Véleménye szerint a piac hamarosan letisztul, 6-8 komoly univerzális pénzügyi szolgáltató marad talpon (egy vidéki városban 3-4 bank lesz megtalálható), miközben a piac rengeteg lehetőséget ad a "vállalati butikoknak", amelyek speciális igényeket kielégítő kis pénzintézetek. A pénzügyi szektor jelen helyzetét firtató vitában arról nem született megegyezés, hogy a bankok állapota romlott-e vagy stabilan rossz...

Monetáris illogika Európában
Záró előadásában Szapáry György tekintett a legtávolabbi jövőbe. A Magyar Nemzeti Bank alelnöke az Európai Monetáris Unióba (EMU) való belépésről tartott előadást, amely a maastrichti szerződés értelmében - a 2004. január és 2006-2007. január közötti időszakban valószínű - Európai Unióhoz csatlakozásunk után kötelezővé válik. Az ebben foglalt kritériumok szerint az EMU tagjaként Magyarországnak be kell lépnie a közös európai árfolyamrendszerbe (ERM2) és az euróhoz kell igazítania a forint árfolyamát, ettől legfeljebb +-15 százalékos sávban lehet eltérés. Az infláció maximálisan 15 százalékkal haladhatja meg annak a három EU-tagországnak az inflációját, ahol az a legalacsonyabb, ez érvényes a költségvetés hiányára is (Európában ez az átlag 2,9 százalék!). A tíz éves kamatok 2 százalékkal haladhatják meg az előbbi módon számolt európai átlagot. Az államadósság legfeljebb a GDP 60 százaléka lehet, a költségvetés hiánya pedig a GDP 3 százaléka – ezt Magyarország jelen pillanatban az ÁPV Rt. eredményének figyelmen kívül hagyásával képes elérni, de az EMU ezt is beleszámolja (így ez itthon sajnos a GDP 4,5-5 százaléka). A csatlakozás hátránya, hogy fel kell adni a monetáris politikát, amely Szapáry szerint most is csak igen szűk korlátok között mozoghat. A felzárkózás következménye, hogy a termékek és szolgáltatások európai árszintjéhez kell igazodni, ami inflációt gerjeszt. Szapáry gazdasági illogikát tulajdonít e folyamatnak. Ugyanakkor figyelmeztet rá, nem ajánlatos ezt a fenntartást
a csatlakozás előtt hangoztatni, mert ezzel fenntartások keletkezhetnek az EMU-n belül, ahol a tagok úgy vélhetik: az infláció növekedése az euró gyengülését eredményezheti, így a csatlakozó országok az egész európai pénzügyi rendszert veszélyeztetik. Az EMU-ba csatlakozás előnyei (mint az árfolyam stabilitása, az
alacsony infláció és reálkamatok, a kisebb tranzakciós költségek, a bővülő külkereskedelem) összegeződve növekedési többletet hoznak létre, amely elérheti az éves GDP 0,50-0,95 százalékát.