Továbbra is a legakutabb kérdés, hogy az ár-bér spirál magasabb szinten történő beragadását valószínűleg sikeresen megakadályozó jegybankok mikor tudnak további hűtő hatást kifejteni a munkaerőpiacokra a fejlett gazdaságokban és elősegíti a munkaerőpiaci feszesség és az ebből következő béremelkedési ütem olyan szintű lassulását, ami segíti a jegybanki inflációs célok elérést.
A továbbra is láthatóan erős munkaerőpiaci kereslet erősíti az aggodalmakat, hogy a 2 százalékos jegybanki inflációs célokhoz való igazodás később következhet be és hogy mindez megvalósulhat-e puha landolással, vagyis erőteljesebb recesszió nélkül vagy esetleg jóval hosszabban lesz szükséges a historikusan magas kamatokat fenntartani. De érdemes megjegyezni, hogy a munkaerőpiacok reakcióideje kifejezetten lassú, a beálló reálgazdasági változások akár 12-15 hónapos késéssel is jelenhetnek meg a munkaerő iránti keresletben, így kifejezetten nehéz lehet eltalálni a ciklus megfelelő szakaszát a monetáris politikai eszköztárral.
A fenti folyamatokból eredően az extenzív, vagyis a munkaerőpiac mennyiségi bővülésének határaihoz érve a vállalatok erőteljesebben fordulhat a hatékonyság és a termelékenység növelésének irányába, illetve valósíthatnak meg olyan beruházásokat, amit eddig a kellő számban rendelkezésre álló munkaerő miatt nem valósítottak meg és/vagy nem térült volna meg, ami pozitív fejlemény a teljes nemzetgazdaság szempontjából.
