Számviteli politika
Decemberben minden gazdálkodó szervezetnek végig kell gondolnia, hogy eleget tett e a számviteli törvény előírásainak, készen van-e a számviteli politikája, például a számlarendje, a számlatükre, a leltározási és értékelési szabályzata. E teendőjének ugyan elvileg április 20-a volt a határideje, ám ha erről valamilyen okból megfeledkezett, most a mulasztását pótolnia kell, hisz nélküle az év végi zárást nem tudja elkészíteni. A számviteli politika rögzíti azokat a szabályokat, előírásokat, módszereket, amely alapján a mérleg és az éves beszámoló összeállítható. Néhány kiragadott példa: itt rögzítendők eszközönként az amortizációs kulcsok, s az is, hogy az önellenőrzés szempontjából mi tekintendő jelentős, kis összegű vagy jelentéktelen hibának, s a számviteli politikában kell eldönteni azt is, hogy a cég mely eseményeket tart szokásosnak, és melyeket rendkívülinek.

Követelések tisztázása
Ha korábban nem sikerült, az év végén minden képpen tisztázandók a követelések és kötelezettségek. A határidőn túli követelésekről célszerű az adott partnernek egy egyenlegközlő levelet küldeni, ebben meghatározva azt az összeget, amellyel tartozik, s ugyanezen levélben kell felszólítani arra, fizessen s nyilatkozzon, egyetért-e az hitelező által megállapított összeggel. A hitelező ugyanis – az óvatosság elvét követendő – csak a vevő által elismert összeget illesztheti a mérlegbe. Még akkor is így van ez, ha mondjuk a megrendelő az adott időben átvette az általa kért árut és a számlát (tehát elsőre elismerte a tartozását), ám utóbb például minőségi kifogással élt, s erre alapozva vitatja tartozása mértékét. Ha az adós és hitelező nem tud megegyezni, kompromisszumra jutni, nincs más mód, mint a jogos követelés érvényesítése érekében pert indítani.

Társasági-adó feltöltés
A vállalkozásoknak december 20-ig szükséges eleget tenniük a társasági adó feltöltési kötelezettségnek. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló adatokból ki kell kalkulálni, mennyi lesz a vállalkozás adózás előtti eredménye, ennek alapján kiszámítani , mekkora lesz a most még 18 százalékos társasági adó (hiszen a bejelentett csökkenés jövő évre vonatkozik.). A végeredmény kilencven százaléka fizetendő be a költségvetésbe. Ez a kötelezettség elvileg minden vállalkozásra vonatkozik, ám a törvény az egyszeres könyvvitelt vezetőket mentesíti. Egy cég vagy vállalkozás akkor jár el helyesen, ha nem csupán a bevételeit és költségeit veszi számba a feltöltési kötelezettség mértékének megállapításakor, hanem az esetleges céltartalékképzést, az időbeli elhatárolásokat és adóalap korrekciókat is. Tehát mindazt , ami a társasági adó megállapításakor is számít. Ráadásul mindazon várható üzleti eseményekre is tekintettel kell lennie, amelyek a jövő évben, a mérlegkészítést megelőzően következnek be ugyan, de még az előző évhez számítanak, hisz az is bekerül a mérlegbe.

Cizellált leltár
A legtöbb problémát a december 31-ei leltározás okozza. Ez nem csak az eszközökre vonatkozik, hanem a kötelezettségekre is, lényege, hogy mindent egyenként kell számba venni az értékvesztés figyelembe vételével. A leltár körébe tartoznak az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a befektetett pénzügyi eszközök (részesedések, értékpapírok, részvények, üzletrészek ) , a készletek ( anyagok, áruk esetleg állatok). Természetesen a szállítókkal, hitelezőkkel, adóhivatallal, társadalombiztosítással illetve a költségvetéssel szemben fennálló kötelezettségeket és tartozásokat is leltározni kell, méghozzá ezt is tételesen és ellenőrizhető módon.

A leltárkészítés azonban nem csupán a december végéhez kötődő esemény, a törvény lehetőséget ad arra, hogy október elseje és március 31-e közötti intervallumban tegye azt a cég – bármikor –, ha év közben értékben és mennyiségében is folyamatosan nyilvántartja a készletét.

Leltározáskor nem szabad megfeledkezni az úton lévő készletekről sem. Itt az a mérvadó, hogy a szerződés szerint hol van a teljesítés helye. Egy a postán feladott áru például amíg valamely fiókhivatalban dekkol, addig az eladó tulajdona s annak készletét gyarapítja, csak az átvétel után a vevőét.

Az egyszeres könyvvitelt vezetők – épp a pénzforgalmi szemléletből következően – azon készleteiket, amelyeknek az árát még nem egyenlítették ki, külön leltárba kötelesek felvenni. Nem számolhatják el ezen készletek értékét költségként, még akkor sem, ha időközben túl is adtak rajtuk, s ennek révén bevételhez jutottak.

Kell-e könyvvizsgáló
Már decemberben ajánlott megfontolni, szüksége lesz-e a cégnek a beszámoló könyvvizsgálói hitelesítésére. Mint ismeretes, minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozásnak kötelező közzétennie a mérlegét, és az egyéni vállalkozások kivételével a többieknek át kellett erre állnia. Amennyiben az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a közzétett beszámoló egészében vagy részben nem felel meg az előírásoknak, akkor az adózás rendjéről szóló törvény szerint mulasztási bírság szabható ki. Megjegyzendő, hogy aki nem alkalmaz könyvvizsgálót, annak kötelező a mérleg kiegészítő mellékletét is nyilvánosságra hoznia, míg más esetben a könyvvizsgáló dönthet arról, hogy a mérleg és az eredmény-kimutatás elegendő információt nyújt-e a társaságról.

Összegyűjtött igazolások
A magánszemélyeknek decemberben – már az adózásra való felkészülés szempontjából – nincs teendőjük, januárban annál több. Össze kell gyűjteniük mindazon igazolásokat, ahonnan bevételük származott – már ha a cégek, kifizetők ezt nem tették meg maguktól –, s azokat a igazolásokat is, amelyek alapján adókedvezményre jogosultak. Január 15-éig minden alkalmazottnak nyilatkoznia kell arról , hogy ki készíti el az adóbevallását, a munkáltatójára bízza azt vagy önadózó lesz. Utóbbi esetben a munkáltató január 31-ig kiadja az adóbevalláshoz szükséges elszámolást és igazolást. Az önadózók arról sem feledkezhetnek meg, hogy nem csak munkából szerzett jövedelmük lehet, hanem értékpapíruk, osztalékjövedelmük, ingatlaneladásból vagy vállalkozói jellegű tevékenységből, mondjuk nyelvóra-adásból származó jövedelmük is

Autós jövedelem
Az, aki a saját autóját a munkája illetve a munkáltató céljaira is használja, úgynevezett kilométer pénzt kap. Ha annyit, amennyit a törvény megenged, akkor az így kapott összegek nem számítanak jövedelemnek, hisz a kifizető az autóhasználat költségeit téríti meg. Ám ez nem jelenti azt, hogy a személyi jövedelemadó elkészítésekor nem kell föltüntetni. Az útnyilvántartási lapok sem vándorolhatnak szilveszterkor a szemétkosárba, kötelező megőrizni őket, hisz igazolásul szolgálnak. Az a magánszemély, aki a cégétől az előírtnál nagyobb összeget kap saját gépkocsija munkacélú használata fejében, nem biztos, hogy jobban is jár, a járandósága és a kapott összeg közötti különbség itt már jövedelemnek számít, tehát adóznia kell utána, sőt a különbözetet még társadalombiztosítási járulék is sújtja, bár ez utóbbit – elvben – a munkáltató állja.

l. r.