Egyszerre jobb is és rosszabb is a kis és középvállalkozások helyzete, mint amilyennek azt akár az érdekképviseletük gondolja. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamaránál bemutatkozó látogatáson résztvevő Kóka János gazdasági és közlekedés miniszter első benyomásai arról szólnak, hogy minisztériuma felügyelete alatt is igen sok eszköz halmozódott fel acélból, hogy helyzetbe hozhatók legyenek a honi vállalkozások. De a sok kevés is, mert roppant rosszul, hatékonytalanul használja fel az instrumentumokat, támogatásokat a tárca. A baj az - szögezte le a kamara október 29-i küldöttgyűlésen a gazdasági tárcát pár hete vezető Kóka János - , hogy intézményi és államigazgatási szemléletű a támogatási szisztéma, s az apparátus képtelen látni a kis és közepes vállalkozásokat. A támogatási rendszert tehát sokkal ügyfélcentrikusabbá kell tenni.
Az állami bürokráciát azonban nem tekinti önmagában kárhoztatandó intézményrendszernek a miniszter, érvei szerint nem az elbocsátásuk a megoldás, hanem a motiválásuk, a minőségi képzésük, a teljesítményük mérése. A mérhetőséget egyelőre nem szívesen fogadják el az államapparátusban, de ez nem kerülhető ki. Ha semmi mást nem sikerül elérni, csak azt, hogy a hatékonysági deficit néhány százalékkal csökkenjen, már megérte beavatkozni a rendszerbe.
A vállalkozói körnek szóló terveit részletezve a beruházásösztönzést és a kereskedelemfejlesztést külön is részletezte az új gazdasági miniszter. Az ITDH szolgáltatásait tehát sokkal közelebb kell vinni az igénybevevőkhöz, az exportálókhoz, a külföldi befektetőkhöz. A kamara ebbéli szolgáltatásait lehetségesnek és szükségesnek gondolja a miniszter, s például a közvetítésével erősödhet a közhasznú társaság amúgy gyönge regionális irodarendszere, külszolgálati hálózata. Ráadásul nem jók az ITDH preferenciái.
Kóka János a gyakorta támadott PPP-konstrukciót védelmébe véve kijelentette, az ellenzők azt is megmondhatnák, hogy ha a magántőke bevonása nélkül valósítja meg a kormányzat a tervezett fejlesztéseket, az autópályaépítést, a repülőtér korszerűsítést, a regionális beruházásokat, akkor miből finanszírozza a munkákat? Megoldás lehet persze a több adó beszedése.
A miniszter iparpolitikát akar, mégpedig a tudásgazdaság fejlesztésének intézményrendszerét kívánja ily módon is támogatni. De általában is hiányoznak az egyes szakterületek - az energetika, a külgadaság, a kereskedelem, a közlekedés - fejlesztéspolitikai elképzelései, ezek az egységes koncepciók ugyanúgy papírra vetendők. Az ok, a GKM álzal "lefedett" területek állítják elő a GDP 70 százalékát.
Az európai uniós programok társfinanszírozása speciális feladatokat oly módon ad a tárcának, hogy a pályázók alkalmassá válása érdekében ki kell alakítani bizonyos feltételeket. Kóka azt ugyanis képtelen körülménynek tartja, hogy a magyar kisvállalkozó öt évre képes legyen 100 százalékos bankgaranciát letenni az asztalra, hogy szerephez jusson a gazdasági versenyképesség operatív programpályázatán. Ha alkalmas lenne erre a kisvállalkozó, akkor nem is pályázna. Azaz teljesen fölöslegesen írnak ki pályázatokat, ha bizonyossággal állítható: az igénylők képtelenek szerződni. Tehát érdemes megvizsgálnia a tárcának is, milyen garanciális banki termék állítható be a vállalkozóknak kínálható szolgáltatáscsomagba.
