A nárcisztikus vezető alárendeltként kezeli a beosztottakat. Hatással legfeljebb egy külső tanácsadó (coach) lehet rá, akire partnerként tekint.

Nagyobb valószínűsággel kerülnek önimádó személyiségek a főnöki székbe. A kutatók a már betegnek tekinthető személyiségeket olyan jellemzők alapján szűrik ki, mint hogy például szerepel-e a vezető képe a cég éves jelentéseiben.  Pedig a vállalatirányításban az egyik legfontosabb vezetői erény az lenne, ha valaki tud csapatban gondolkodni, és nem önös érdekeit tartja szem előtt.

A nárcizmus természetéből adódóan az e jeggyel megáldott személyek jóval inkább ki akarnak törni a tömegből, karrierista hajlamuk erősebb az átlagosnál. Keresik a kihívásokat, merész, nagyra törő terveiket pedig minden áron véghezviszik. Vesszőparipájuk a kutatás-fejlesztés, amire szívesen áldoznak nagyobb összeget is. Nagy költekezők, s az ő nevükhöz fűződik a legtöbb és legnagyobb vállalati akvizíció is. Mivel lépéseik sohasem nélkülözik az extremitásokat, így amilyen magasra juthatnak, olyan nagyot is zuhanhatnak a kis "istenek", a vállalattal együtt. A szürke eminenciásként tevékenykedő társaikkal ellentétben szeszélyeik jóval inkább befolyásolják a vállalat jövőjét, s a befektetők pénztárcáját is.

A cégvezetők nárcizmus szintjének megállapításában pontos indikátorokat alkalmaztak a kutatók.

Ezek a következők: 1. Szerepel-e a vezető képe az éves jelentésekben? 2. Milyen hosszú beszámoló olvasható a vezetőről a vállalati ki-kicsodában? 3. Interjúk során inkább egyes vagy többes szám első személyben nyilatkozik-e? 4. Hogyan viszonyulnak a vezető anyagi és nem anyagi juttatásai a második legtöbbet kereső dolgozóéhoz?