A török gazdaság 2001-ben teljesen összeomlott. Az előző kormány bőkezű adakozása és féktelen költése két vállra fektette az ország gazdaságát. A külföldi tőke szinte teljesen elmenekült az országból. A hatalmon lévő iszlamista párt a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) kapott segítséggel nagyon szigorú fiskális rendet hirdetett.

Meredeken fölfelé

A reformok rövid időn belül tartós növekedési pályára állították a gazdaságot, amely 2002-2006 között átlagosan évi 7,5 százalékos GDP-növekedést produkált. A hetvenes évek óta folyamatosan növekvő infláció az 1993-2002-es évtizedben érte el csúcspontját, mértéke ekkor megközelítette a 70,5 százalékot. 2003-ban már 20 százalék alá került, majd egy számjegyűvé redukálódott, s ma 8-9 százalék között mozog. A török GDP is stabilan növekvő tendenciát mutat (4,5 százalék), az államháztartási hiány pedig alig haladja meg a 2 százalékot.

A török líra a 2001-es gazdasági intézkedések nyomán újra megerősödött, hat nullát "levágtak", és ezzel egy líra közel 150 forintba kerül.

A közvetlen külföldi tőkebefektetések immár hat éve töretlenül emelkednek. A Török Központi Bank adatai szerint 2007 első negyedévében 10 milliárd dollár áramlott a török gazdaságba, ez óriási növekedés a 2006 hasonló időszakában mért 1,7 milliárd dollárhoz képest. 2008-ra 20-25 milliárd dollár körüli összeget prognosztizálnak - mutatott rá Zeynep Emre, a Török Üzletemberek Társasága gazdasági kutatórészlegének vezetője.

Az utóbbi néhány év során tapasztalható konjunktúrát nagyban támogatja majd a 2008 folyamán felgyorsuló privatizáció. Számos állami résztulajdonban lévő bank, telekommunikációs cég, áram- és gázszolgáltatók, cukorgyárak, autópályák és hidak, valamint a török állami szerencsejáték-vállalat is várhatóan új tulajdonost kap.

A gazdaság hajtóerői

A török vállalkozások 94 százaléka - szám szerint közel 2 millió - a kis- és középvállalat. Közülük 300 ezer a termelői szektorban - döntő többségük az autó-, a textil-, a szórakoztató elektronikai, valamint élelmiszeripar területén - tevékenykedik, de jelentős számban képviseltetik magukat a szolgáltatásban is, elsősorban a takarító- és a turisztikai cégek között. Legtöbbjük egy nagyvállalat alvállalkozója, s a működésük is kizárólag tőlük függ - mondta el Levent Celebioglu, a Török Kereskedelmi Bank vezérigazgató-helyettese.

A kkv-k teremtik meg a munkahelyek 77 százalékát, ők rendelkeznek a befektetések 27 százalékával, adják a termelés 38, az export 8, s veszik fel a banki hitelek 10 százalékát. Ha a mikrocégeket is beleszámoljuk, akkor a banki hitelek 25 százalékát helyezik ki kkv-khoz. Ezek a számok messze alatta maradnak a német vagy japán cégek mutatóinak, legfőképp az export és a banki hitelek tekintetében.

A török gazdaság számára létfontosságú - s ennek érdekében a kormány minden eszközt megragad -, hogy a jelentős méreteket öltő korrupciót és feketegazdaságot visszaszorítsa. Becslések szerint a GDP 35 százalékát teszi a feketegazdaság mértéke. A vállalkozásoknál dolgozók közül csupán minden másodikat jelentenek be. A cégek mindössze fele "bankképes". Az alultőkésítettség és a feketegazdaság megszüntetése érdekében a kormány támogatott, kedvezményes hiteleket kínál a vállalkozóknak.

A tervek között szerepel, hogy az élőmunka irracionális terheit radikálisan csökkentsék. További kedvezményekre számíthatnak az elmaradott régiókban munkahelyeket teremtő cégek. Az ipari parkok és a K+F projektek pedig adókedvezményben részesülhetnek, vagy bizonyos esetekben akár adómentességet is kaphatnak. A jelenlegi adótörvények értelmében egy vállalkozást 48 százalékos adóteher sújt, nem csoda, ha mindenki feketézni szeretne - summázta a helyzetet Mete Akinci, a Poleco Nemzetközi Kereskedelmi és Befektetési Társaság vezérigazgatója, aki korábban Magyarországon is dolgozott.