A képviselőasszonytól, aki egyben Nyíregyháza polgármestere is megtudtuk: már a választásokat követően megalakult az a tanácsadó bizottság és szakmai grémium, amelyek a kormány és a szaktárcák, valamint az építésügy piaci szereplőivel az ő irányításával kidolgozzák a 10 évre szóló nemzeti lakásprogramot. A közel 100 fős szakmai csoport tagjai között a lakásépítők-kivitelezők éppúgy megtalálhatók, mint a bankok szakemberei, vagy az önkormányzatok képviselői. A munka tehát már elkezdődött, mivel azonban a pénzügyi és egyéb feltételrendszernek a kialakítása komoly munkát igényel, a komplex program várhatóan csak 2003 elején-közepén indulhat be. A lakásügyi kormánymegbízott ugyanakkor elmondta: mindent megőriznek az előző kormány lakásrendszeréből ami pozitív, és ami megőrizhető, némely elemét azonban továbbfejlesztik.

Ennek megfelelően változatlanul megmaradnak a lakás-építést, -vásárlást ösztönző kedvező kamatozású hitelek, és megmarad a lakáshitelekhez kapcsolódó adókedvezmény is. Igaz ugyan, hogy egyes szakemberek felvették: az adókedvezménnyel jelenleg azok járnak a legjobban, akik nagy összegű hitellel nagy lakást vásárolnak, tehát ők részesülnek a legnagyobb mértékű kedvezményben. Ezért szerintük érdemes lenne például 8-10 millió forintig – felső lakásár-határt szabva -- a jobban rászorulókat kedvezményezni a jövőben.

A másik -- amire az adókedvezmény kapcsán a szakemberek felhívták a figyelmet --, az olyan visszaélések, mint amikor valaki 2-3 lakást vásárol, s mindegyikhez igénybe veszi az adókedvezményt. Ezek az észrevételek felvetik, hogy talán ilyen szempontból érdemes lenne a jövőben a kedvezménnyel foglalkozni, és az ehhez kapcsolódó szabályokat szigorítani. E visszásságok, visszaélések megszüntetése azonban sem a jelenlegi 240 ezer forintos évenkénti adó-visszatérítés alapjait, sem az igénybe vevők 90 százalékát nem érintené.
A szakemberek már dolgoznak azon is, hogy a jelenleginél -- például adó-visszatérítéssel -- jobb helyzetbe hozzák a lakástakarék-pénztárakba belépőket. Az ugyanis a kormánymegbízott szerint nem tartható fenn, hogy aki rövidebb-hosszabb ideig úgymond előtakarékoskodik, az magasabb kamattal jut lakáscélú banki kölcsönhöz, mint aki ezt nem teszi.

Emellett a bérlakás-építési program is folytatódik, mégpedig oly módon, hogy az önkormányzatok mellett az új kormány ösztönözni kívánja a vállalkozói kört, a lakásépítő szövetkezeteket, valamint az egyéb nonprofit szervezeteket is a bérlakások építésére. Az elképzelés lényege, hogy a kedvezményes kamatozású banki kölcsönnel bérlakás-beruházásba bekapcsolódó cégek, szervezetek maguk állapítanák meg az általuk épített és „üzemeltetett” lakóingatlanok bérleti díját, rezsiköltségét, illetve kezelnék a bérlők állami forrásból származó, például lakhatási és egyéb támogatását. Ily módon hosszú távon biztosított a bérlakás-építők, -kezelők számára a befektetett tőke megtérülése, s még némi nyereséget is elérhetnek. Ehhez állami garancia kell, ugyanakkor ki kell dolgozni a rendszer pénzügyi alapját, és hozzá kell kapcsolni az önkormányzatok lakbér-hozzájárulási rendszerét is. Ebben az esetben ugyanis azt kell mérlegelni: ugyanannak a funkciónak az ellátásában mi az olcsóbb, hatékonyabb? Ha például 20 százalék támogatással meg lehet mozgatni a vállalkozói tőkét, nem biztos, hogy az önkormányzatoknak 80 százaléknyi állami támogatást kell nyújtani a bérlakásépítéshez. Ennek eldöntése, illetve alapjainak megteremtése Csabainé szerint szintén nem egyszerű, így a jövő évnél előbb nem indulhat be.
Mivel a korábbi lakáspolitika az újotthon-teremtést kiemelten, míg a már meglévő állomány – ezen belül is a panel – felújítását csak szerényen támogatta, e téren is változásra lehet számítani a készülő nemzeti lakásprogram kapcsán. Ez azt jelenti, hogy az új kabinet az egyensúly megteremtésére törekszik a lakásszektorban, így a már meglévő állomány fenntartására is több forrást kíván biztosítani. A korábbi panelfelújítási programok a lakásügyi megbízott szerint egyébként azért nem lehettek széles körben sikeresek, mivel a lakástulajdonosok többsége többnyire nem tudta előteremteni az állami támogatáshoz szükséges kötelező önrészt. Ezért a csak pályázati rendszerre épülő programot nem lehet tovább folytatni. Külföldi tapasztalatok azt igazolják, hogy első lépcsőben az államnak – a későbbi felújításban részt nem vállaló szakemberekkel -- fel kell pontosan méretnie a hazai panelállományt, majd az e célra elkülönített állami forrásokból el kell kezdeni a legsúlyosabb, vagy párhuzamosan a súlyos és kevésbé rossz állagú épületek felújítását.

Emellett – bár idén már kiürült a kassza -- kisebb-nagyobb feltételbeli módosítással jövő évben folytatódhat a fecskeházak és az időseknek kínált bérgarzonok építése is. A fecskeházak esetében elsősorban a helyben, az oktatási intézmények közelében lévő, kihasználatlan ingatlanok felújítását és átalakítását kívánják a jövőben támogatni, ugyanakkor ebbe a két részprogramba a panelházakat is be szeretnék vonni. A 10 évre szóló nemzeti lakásprogram ugyanakkor a már említettek mellett a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek lakáskörülményeinek, közte a roma-telepek felszámolásával, és minden olyan lakásproblémával foglalkozik, amelyet az elkövetkező években meg kell oldani ahhoz, hogy a hazai lakásállomány minőségi szintje elérje az európai országok átlagos színvonalát.