Nyugat-európai politikusok éppen aktuális, a török csatlakozás ellenes kirohanásai jelentősen visszavetik az unióhoz való csatlakozási hajlandóságot. Két éve még a lakosság döntő többsége, közel hetven százaléka vélekedett úgy, hogy fontos az EU-csatlakozás, valamint hogy az ország profitálna belőle. Ez az arány mára kevesebb, mint a felére csökkent, ugyanis már csak a törökök 30 százaléka vélekedik úgy, hogy nekik "szükségük lenne" az uniós tagságra. Legutóbb Sarkozy francia államfő vélekedett úgy, hogy Törökországnak semmi keresnivalója nincs az Európai Unióban. Magyarország támogatja a csatlakozást, de feltételekhez köti...

A napokban újra téma lett az unióban a fejkendő viselése, hiszen a török parlament  - hosszas vita és a világi polgárság százezres tömegtüntetései után - engedélyezte, hogy az iskolákban is viselni lehessen. Eközben például Hollandia és Franciaország keményen küzd a fejkendő viselése ellen. Előbbi éppen most készül betiltani viselését.

A gazdasági csoda

A török gazdaság 2001-ben teljesen összeomlott. Az előző kormány bőkezű adakozása és féktelen költése két vállra fektette az ország gazdaságát. A külföldi tőke szinte teljesen elmenekült az országból. Az azóta hatalmon lévő iszlamista párt nagyon szigorú fiskális rendet hirdetett, majd ezt meg is valósította. A '70-es évek óta folyamatosan növekvő infláció végül a '93-'02 időszakban érte el csúcspontját, ekkor mértéke megközelítette a 70,5 százalékot. Az ezt követő évben már 20 százalék alá, majd pedig egy számjegyűvé redukálták az inflációt.

Ma az infláció 8-9 százalék között mozog, a GDP is stabilan növekvő tendenciát mutat a 4,5 százalékkal, az államháztartási hiány pedig alig haladja meg a 2 százalékot. A török lírát 2001-es gazdasági intézkedésnek nyomán újra megerősödött, hat nullát "levágtak", ezzel egy líra közel 150 forintba kerül. A közvetlen külföldi tőkebefektetések immár a 24-ik negyedév óta töretlenül emelkednek. A Török Központi Bank adatai szerint 2007 első negyedévében 10 milliárd dollár áramlott a török gazdaságba, ez óriási növekedés a 2006 hasonló időszakában mért 1,7 milliárd dollárhoz képest.

Isztambul a végcél

A török gazdaság a 17.-ik a legnagyobb nemzeti összetermék alapján. Törökország gazdasági motorja a 12 millió lakosú Isztambul, a főváros adja az ország GDP-jének 60 százalékát, valamint a török kereskedelem 75 százalékát is innen intézik és itt székel az állami tulajdonú tőzsde is, melyet néhány éve költöztettek át Ankarából. Az ország keleti fele fejlettségben nem hasonlítható Isztanbulhoz.

Az országos bankok többsége egyáltalán nem is rendelkezik fiókokkal a rurális területeken, a társadalmi különbségek pedig óriásiak. E miatt is indult meg az utóbbi évtizedekben egyre erőteljesebben az ország nyugati felébe irányuló vándorlás. A falusi emberek tömegével özönlik el a városokat, majd ha anyagilag egyenesbe jöttek, akkor tovább állnak egy még nagyobb városba, a végcél természetesen Isztambul, a lehetőségek városa.

A török gazdasági elit, akik leginkább a világi, az iszlámot kevésbé követők táborába tartoznak, elismerően nyilatkoznak az iszlamista kormány gazdasági eredményeiről, ám úgy vélekednek, hogy "ilyen" összetételű kormánnyal kevés esélyük lesz az uniós csatlakozásra. Az unió részéről pedig fontos kérdés, hogyan fogadnának a jelenlegi tagországok egy kulturálisan, vallásilag teljesen különböző Törökországot, amely ezen szempontok alapján nem EU-konform.