Az élelmiszereknek sokáig kínálati volt a piaca; az EU tagországai, valamint az Amerikai Egyesült Államok csak mélyen nyomott áron tudták értékesíteni termékeiket. Az elmúlt másfél évben azonban fordult a kocka. A Világbank adatai szerint 2007. március óta a szója csaknem 90, a búza 130 százalékkal drágult, a piacokon irányadó thaiföldi rizs ára április közepén már meghaladta a tonnánkénti 1000 dollárt. Így az élelmiszerekért átlagosan 83 százalékkal kell többet fizetni ma, mint három éve. A kereslet növekedésének és az árrobbanásnak szerteágazó hatásai vannak, és lehetnek a jövőben. Az unióban például akár feleslegessé is teheti az eddigi kvótákat, intervenciós felvásárlásokat.

A jelenség mögött húzódó tényezőkben a világ közgazdászai többnyire egyetértenek. Egyrészt a piacok globalizálódásának hatására tartós növekedési pályára állt Brazília, Oroszország, India és Kína (BRIC országok). A nagy népességű, gyorsan fejlődő államokba, Kínába és Indiába begyűrűző nyugati kultúra megváltoztatta a fogyasztási szokásokat. A szélesebbé váló középosztály egyre több hús- és tejterméket fogyaszt, ráadásul a multinacionális vállalatok által kínált új munkalehetőségek évente milliókat vonzanak a városokba.

A falvak elnéptelenedésével csökken a megtermelt élelmiszerek mennyisége; a korábban önellátásra berendezkedett lakosság jelentős része pedig az élelmiszer-piaci keresletet növeli. Bár Kína például önellátó sertéshúsból, a szükséges takarmányból már importra szorul. Közgazdászok szerint pedig a fogyasztás mindössze 1-2 százalékos elmozdulása is hatással van az árakra.

A napjainkban zajló jelenség másik oka, a klímaváltozás, illetve az olajárrobbanás hatására előtérbe került bioüzemanyag-gyártás, ami idén például már 100 millió tonna gabonájába került a földnek. Főképpen az Amerikai Egyesült Államokban látnak komoly üzletet a kukoricából, cukornádból, valamint szójából előállított üzemanyagokban, bár az unió tagállamaiban is népszerű az ezt célzó termelés. Az ENSZ számításai elrettentőek: ahhoz, hogy egy autó 50 literes üzemanyagtartályát feltölthessék bioetanollal, 232 kilogramm kukoricát kell felhasználni. Ez a mennyiség elegendő lenne egy gyerek egész évi élelmezéséhez. A jelenség hatására azonban nemcsak fogy a világ kukoricamennyisége, hanem drágul is, hiszen ha mint üzemanyag kerül a gazdaságba, az árát már a kőolaj árfolyama határozza meg.

- Miután a BRIC országokban egyre több autó jár az utakon, a kereslet növekedésének hatására nőtt az olaj ára, és ez alulról támasztja a bioüzemanyagok előállításához szükséges termények árát is - fogalmaz Somai Miklós, a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa.

Ahogyan az okokban, a jelenség tartósságában is egyetértenek a gazdasági szakemberek, hiszen a fejlődő országokban a kereslet növekedése még messze nem érte el a tetőpontját, a bioüzemanyag-biznisz sem látszik hanyatlani, és az energiahordozók árának zuhanása sem remélhető.

- A 21. század első éveinek világos, egyenes vonalú tendenciája, hogy az agrárpiacokon érvényesülő keresleti nyomás hatására romlik az ellátás biztonsága, és egyre kisebb hatékonyságú területeket kell bevonni a termelésbe. A két tényező egyaránt feljebb tolja az agrárárakat - mondja Jacinto Fabiosa, a mértékadó amerikai agrárkutató intézet, a FAPRI (Food and Agricultural Policy Research Institute) igazgatója.

Becslések szerint 2030 és 2040 között a Föld lakossága 9 milliárdra gyarapszik a jelenlegi 6,6 milliárdról - különösen a szegényebb, kevés termőterülettel rendelkező országokban lesz dinamikus a népességnövekedés -, és az ellátásuk újabb több száz millió tonna gabonát igényel majd.

A teljes cikket a Piac és Profit májusi számában olvashatják.