Nono! - mondta az U Flekuban a sörébe kapaszkodó idősödő pesti úr ifjú turistatársa kifakadását hallva. Majd miután felhörpintette a korsó lényegét, kifejtette a "nono" lényegét is: szép az Aranyművesek utcája, de ne mondja neki senki, hogy Pesten nincsenek egyszakmás utcák, éppen úgy, mint itt, Prágában, a várban. És sorolta: régen ott voltak a bőrösök Újpestről, Simontornyáról, Pécsről és még ki tudja honnan a Paulay Ede utcában. Most meg a Király utcát lepik el a lakberendezők s a méregdrága bútorok forgalmazói is, a Szinyei utcában a ruhák, divatcikkek kereskedői százszámra tartanak fenn boltot, és szolgálják ki egymást.

Lám, a prágai aranyutcácskától megihletve ráeszmélnek a magyarok is, tud ám Budapest üzleti élete is hasonlót. Egyáltalán nem véletlen, hogy a külvárosi Reitter Ferenc utcában megannyi egymáshoz hasonló vállalkozás - széket, bútort gyártó és eladó cég - ütötte fel tanyáját, s a versenynek hála, a Verseny Áruház a pesti Rákóczi úton úgy vált a könyvek birodalmává, hogy a második, a harmadik, de még a negyedik szomszédja is könyvet árul.

A kérdés nem is lehet más, mint az, hogy jó-e és mennyire a fővárosnak, kerületeinek, hogy szakosodnak az utcái? S ha jó, mi több, kívánatos, akkor csalogatják-e, segítik-e a helyhatóságok a vállalkozásokat az "összeköltözésben"? Persze nem másért, mint azért, hogy felkapott, feldobott, karakteres utcákkal, a boltokon keresztül nagyobb üzleti forgalommal és végső soron a helyhatóság számlájára több befizetett adóval bizonyítsák az előnyök kölcsönös jelenlétét.

A világon mindenütt az tapasztalható, hogy koncentrálódik a piac, s nagyon helyesen ilyen folyamat megy végbe Budapesten is - jelenti ki Virág Judit a galériája s persze a műkereskedők utcája kellős közepén, a finom ízléssel berendezett, kézilabdapálya méretű, két utcára néző bemutatótermében.

A két utcából az egyik, a Falk Miksa nevét ismét viselő valóban arról nevezetes, hogy egy-két borozót és a honvédelmi tárcát leszámítva katonás rendet láttató pazar aukciós házak, galériák, illetve zsúfolt, tárgyak özönét felsorakoztató, festményekkel, különböző anyagú kisebb szobrokkal, díszekkel faltól falig megrakott boltok sorakoznak egymás mellett. Pedig másfél-két évtizede az átmenetileg Néphadsereg néven jegyezett utca és a Szent István körút sarkán még egymaga árválkodott az "állami" műkereskedelem, azaz a BÁV mindent vevő és mindent eladó boltja.

Beljebb trafikok, kocsmák, élelmiszerboltok, műhelyek sorakoztak, s nem volt élő ember, aki el tudta volna képzelni a környék meghatározó "tényezőjeként" az aukcióiról, páratlan értékű festményeiről egyaránt ismert galériát és tulajdonosát, Virág Juditot s vagy félszáz kollégáját, de leginkább versenytársát. Pedig Virág Judit és aukciós háza sem számít a második és még csak nem is a harmadik "beköltözőnek", nota bene: ők, a szakma legnagyobbjai nélkül nem lenne a műkereskedőké a Falk Miksa utca.

Az a logikus és célszerű, hogy a galériák, aukciós házak - amelyek egytől egyig egyedi termékeket árulnak - egy helyen működjenek, s azok az emberek, akik szép festményt, műtárgyat akarnak vásárolni, nem kényszerülnek bebarangolni egész Budapestet - tudjuk meg a szakma köztiszteletben álló nagyasszonyától. - Ezért szó nincs arról, hogy mi, a galériások gyengítenénk egymás pozícióit, ellenkezőleg, erősítjük.

Virág Judit voltaképpen csak arra emlékszik, hogy villámgyorsan lezajlott a Falk Miksa utca átalakulása, felszámolódtak a trafikok, zöldségesek, harisnyások, s vették át a helyüket kollégái. Az ma már költői kérdés, hogy az állami érából örökölt BÁV-os első után a második, a harmadik - új trendet elindító - vállalkozó mennyire tudatosan érkezett műkereskedők utcáját csinálni. Az mindenesetre tény, hogy az átalakulás lezajlott, sőt be is fejeződött, gyakorlatilag elkelt minden igényesebb üzlethelyiség - a műkereskedelem saját erőből otthonra talált.