Az adóhatóság gyakorlata

„Hiába nyúlik vissza a Kúria döntése immár több mint tíz évre, az adóhatóság gyakorlatában azóta sem alakult ki egyértelmű álláspont, hogy a bruttó vagy a nettó értéket kell-e figyelembe venni” – magyarázza Bihari Levente, a Jalsovszky szenior ügyvéde.

A közelmúlt tapasztalatai alapján ugyanakkor úgy tűnik, hogy ha az adózó a nettó árat szerepelteti a B400-as beadványon, azt az adóhatóság végső soron jó eséllyel el fogja fogadni. Az utóbbi időben több olyan esettel is találkoztunk, amikor függetlenül attól, hogy társaság volt az áfával terhelt ingatlan vevője (aki az áfa összegét le tudja vonni és ezért számára a vételár nettó összege jelent igazából költséget), vagy pedig magánszemély (aki az áfát nem tudja levonni, ezért nála a teljes költség az áfával növelt összeg), az adóhatóság egyetértett azzal, hogy az illetéket az ingatlan nettó vételárára vetítve kell megfizetni.

Fel kell azonban arra készülni, hogy a NAV ezt a kedvezményt nem feltétlenül adja meg automatikusan. Azaz, ha az adózó a nettó összeget írja be a B400-as bevallásra, úgy a NAV még mindig rendszeresen felszólítja, hogy tisztázza az eltérést az adásvételi szerződés és a B400 nyomtatvány adatai között.

„Míg egy tapasztatlan adózó ilyen esetben könnyen megfutamodhat és gyorsan átírhatja az addig nettóként szerepeltetett vételárat a bruttó összegre, addig egy felkészült vevő kifejtheti érveit a nettó összeg szerepeltetése mellett - ez utóbbi esetben pedig jellemzően a NAV is fejet hajt az érvelés előtt és beletörődik abba, hogy a nettó vételár alapján szabja ki az illetéket” – zárja a Jalsovszky szakértője.