Mindezek következtében 2023-ban a hazai államadósság a GDP 73,5 százalékán állt, ami azt jelenti, hogy e tekintetben 20 év alatt sem sikerült közelítenünk régiós versenytársainkhoz.
Érdekesség, hogy mindezzel együtt is kedvezőbbek a hazai adatok, mint az uniós átlag, elsősorban a dél-európai államok kiugró adósságrátái miatt. Árnyalja a képet azonban, ha az éves költségvetési egyenleg szempontjából is megvizsgáljuk az adatokat.
2004 és 2006 között elszállt a magyar költségvetés, évről évre kiugró deficittel néztünk szembe, így 2006-ot követően elkerülhetetlen volt a fiskális kiigazítás. Részben pont ezért érintett minket különösen rosszul a 2008-9-es pénzügyi válság: mind az EU-ban, mind régiónkban nagyobb mozgástere volt a gazdaságpolitikusoknak a költekezésre, ezzel szemben a konszolidáló hazai kormányzat ezt nem engedhette meg magának.
A 2010-es évek első felében nagyjából a régiós és az EU-s szintnek megfelelően alakult a hazai hiány, majd ez az évtized végéig 2 százalék körül ingadozott. Annak, hogy éveken keresztül tudtuk tartani ezt a mérsékelt szintű deficitet több oka is van: egyfelől megkönnyítette a költségvetés helyzetét a magánnyugdíjpénztári kifizetések megszűntetése, másrészről kimagasló mennyiségű EU-s pénz érkezett hazánkba, harmadrészt ekkor kedvező nemzetközi kamatkörnyezetnek örülhetett a hazai kormányzat.
