A KSH és az MNB adatai alapján Magyarországon a teljes lakáshitel-állomány 2016 után 4 év alatt 41 százalékkal (2,9 ezer milliárdról forintról 4,1 ezer milliárdra forintra) emelkedett, a lakáshitelek darabszáma viszont stagnált. A Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK) 2015-ös, majd a Babaváró kölcsön 2019-es bevezetése nagyban hozzájárult a lakáscélú hitelek iránti kereslet növekedéséhez. 2020-ban a CSOK szerződések állománya 390 milliárd forint volt, míg a Babaváró hitelek állománya 1090 milliárd forintot tett ki (ez a teljes lakossági hitelállomány 13 százaléka). A babaváró hitelek negyede szolgál lakásvásárlásra vagy építésre, így a járvány alatt nagyban hozzájárultak a lakáspiaci kereslet fenntartásához. Így a valóban lakáscélra felhasznált hitelek összege 20 százalékkal magasabb lehetett 2020-ban, mint ami a statisztikában szerepel.
A lakásépítésre vagy vásárlásra felhasznált, újonnan kibocsátott lakáshitelek átlagos összege 11 millió forint volt 2020-ban. Ez 2016-hoz képest 80 százalékos emelkedés, miközben a lakásárak 76 százalékkal nőttek, vagyis a hitelvolument az árak húzták fel. A jelenlegi árak mellett egyre kevesebben képesek önálló lakás megszerzésére, különösen a nagyobb városokban.
Ennek oka, hogy a potenciális lakáshitelfelvevők köre limitált. A KSH 2020-ban 4,1 millió háztartást tartott nyilván Magyarországon, ezekre összesen 680 ezer lakáshitel szerződés jutott. A háztartások jelentős része nem tud lakáshitelhez jutni (pl. nagyon alacsony jövedelmű, inaktívak, munkanélküliek, BAR-listások, illetve az egyedülállók jelentős része, akik GKI számítása szerint nem képesek lakáshitel felvételére). Ha velük módosítjuk az adatokat, akkor lakáshitel felvételére potenciálisan 1,3 millió magyar háztartás képes, akiknek 58 százaléka már rendelkezett ilyen típusú hitellel 2020-ban.
A hagyományos lakáshitelek iránti igényt továbbá jelentősen mérsékli a Babaváró kölcsön lehetősége, mert aki teheti, felveszi ezt a hitelt. Szintén mérsékli a potenciált az egyre nagyobb önerő igény (ami a lakásárak emelkedésének következménye), illetve a tartósan külföldön élő közel félmillió magyar állampolgár (kb. 200 ezer háztartás). Emellett sokan már más módon megoldották lakhatásukat.
Ugyanakkor a megállapított hitelképesség sem garancia a fizetési képességre. A nagyfokú kiszolgáltatottságot jól mutatja, hogy a 2020-ban meghirdetett fizetési moratórium igénybevétele a lakáscélú hiteleknél elérte a 45 százalékot (pedig ezek a háztartások korábban megfeleltek a hitelképességi feltételeknek).
A GKI számításai szerint a moratóriumban résztvevő lakáshitelesek több mint 2/3-ának okoz majd gondot a moratórium megszűntetése, ezen belül 5 százalékának jelent majd súlyos problémát. Ez pedig riasztóan hathat a hitelt felvenni szándékozókra is. Mindezek hatására 2021-ben a lakásvásárlási, -építési célú hitelfelvételek számának csökkenésére, illetve a meglévő hitelek egy részének bedőlésére számítanak. Ugyanakkor a választások előtt egy évvel valószínűleg nem vállalja fel a kormány a moratórium eltörlését, így a problémák vélhetően a választások után fognak jelentkezni - véli a GKI.
