Az egyenlő bánásmód követelményei alapján a kölcsönzött munkavállalókat a munkavégzés helyén illetik meg az ott szokásos természetbeni juttatások. Ezeket a juttatásokat a kölcsönbevevő munkáltató biztosítja majd részükre. Célszerűnek látszott ugyanis, hogy a kölcsönzött munkavállaló közvetlenül a kölcsönbevevőtől kapja meg a természetbeni munkabért és juttatásokat, bár a kölcsönbevevő természetesen nem a munkáltatója.
Mivel a kölcsönbevevő gyakran saját termékét, szolgáltatását bocsátja kedvezményesen saját munkavállalói rendelkezésére természetbeni munkabérként vagy juttatásként, az ilyen termékek, szolgáltatások beszerzése és kiadása a kölcsönbeadónak aránytalan nehézségekbe, költségekbe kerülne. Hasonló a helyzet más olyan szolgáltatások - például egészségügyi szolgáltatás - megvásárlásakor, amelyekre a kölcsönbevevő köt szerződést saját munkavállalói javára egy másik közreműködővel.
Ezért a törvénymódosítás szerint ezeket a juttatásokat a kölcsönbevevő adja ki, de ezt számára ellentételezi a kölcsönbeadó, arról elszámolnak, írásos megállapodást kötnek. A változással a személyi jövedelemadó szabályai is lehetőséget adnak arra, hogy a juttatásokhoz járó kedvezményeket a kölcsönbevevő vehesse igénybe, mintha munkáltató lenne.
Új szabály az is, hogy a kölcsönbevevőnek kötelessége megadni a kölcsönbeadónak a kölcsönzött munkavállalóval azonos vagy ahhoz hasonló munkakörben foglalkoztatott saját dolgozóinak béradatait. Ez azért szükséges, hogy a kölcsönzött munkavállalóknak az egyenlő bánásmód alapján ehhez igazodó bért fizessen a kölcsönbeadó.
