Növekvő konténerszám mellett a tengeri kikötők kapacitása szűknek bizonyul mind infrastruktúra, mind személyzet szempontjából. Mit tapasztalnak ebből a szállítási lánc résztvevői? Árukezelés lassulása a kikötőkben, globális konténerhiány, magas kereslet, tovább romló szolgáltatási színvonal, egyre növekvő késedelmes napok, így a gyártástervezés, vállalási határidők tartása szélmalomharcnak tűnik.
Ezen a helyzeten a shanghai-i kikötő covid miatti lezárása csak rontott. A shanghai-i kikötő - mely a hamburgi többszöröse - egy időre kiesett a világgazdaság vérkeringéséből. Ezáltal sok ezer konténer torlódott fel, amit a már szűkös kapacitással bíró európai kikötőknek valahogy kezelnie kell. Ez most egy nagy kihívásnak tűnik, de az igazi megoldáshoz az idő nagyon kevés.
Kikötők megoldási próbálkozásai
A munkaerőhiányt túlórákkal, szabad napok megvonásával próbálják pótolni. Túlórák és szabad napon végzett munka esetén a munkáltatók többletdíjazással próbálják a munkaerőt motiválni. Történnek fejlesztések is az infrastruktúrában, de a növekvő konténerszám miatt, ez nem elégséges a probléma hatékony és gyors megoldására. Úgy gondolom, hogy ide kormányzati, sőt EU szintű támogatások szükségesek, mert ellenkező esetben a gazdaság növekedése a tét.
Az orosz – ukrán háború hatása a világkereskedelem tengeri forgalmában
Elhúzódó háború esetén az európai országoknak alternatív beszerzések után kell nézniük. Az alternatív beszerzési források sajnos a tengerentúlról fognak érkezni, ez pedig az európai kikötőkre új terhet fog jelenteni.
A nearshoring helyett a távoli országokból történő beszerzés az európai vállalatok kitettségét növelni fogja. Ha versenyben akarunk maradni Európában, akkor nagyon gyorsan el kell kezdeni a kikötői kapacitást a háború miatt is kellő szintre növelni. Ez mind fejlett logisztikai megoldásokban, például munkaerő vs. robottechnológia, mind raktárak, terminálkapacitás, terminálokról kimenő vasúti kapacitások növelésében meg kell, hogy nyilvánuljon. Amennyiben ezt a kérdést nem prioritásként kezeljük, akkor az európai vállalatok versenyhelyzete egyértelműen romlani fog a világpiacon.
Ki nyer és ki veszít?
A kikötői terminálüzemeltetők és a hajósok megfelelő profittal bírnak, a jelentkező többletköltségeket tovább terhelik az importőrökre, exportőrökre. A végfelhasználók ezt a magasabb árakban fogják érzékelni. Amennyiben nem sikerül hatékony és gyors megoldást találni, akkor a lassuló gazdasági növekedés, tartósan magas inflációs ráta lesz a „jutalmunk”, ami senkinek sem az érdeke.
